Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-05-10 / 19. szám
1931 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 149. a benső lelki egység érzése és tudata hassa át egész egyházunkat és errenézve tiszteletreméltó törekvések irányulnak, mégis e téren igen sok a teendő. Lelki- pásztorok, tanítók, presbiterek komoly munkájára van szükség, hogy ez a lelki egység valóban áthassa egyházunkat. Miért fontos ez az egység? Elsősorban azért, hogy az egyház a maga belső erőit minél hatalmasabban ki tudja fejteni. Egyházunkra ma óriás feladatok megoldása vár az egész magyar életben. Hogy ezeknek a feladatoknak megfelelhessen, belsőleg kell megújulnia. Meg kell telni templomainknak. Vissza kell térnie a régi kegyességnek, a tiszta, bib- liás, munkára, áldozatokra kész életnek. A megújulás áldott folyamata sokkal erőteljesebb, sokkal gyorsabb lesz, ha az érette végzett munkában összeforr egész egyházunk. Mit tehetnek presbitereink ezért az egységért? A legelső dolog az, hogy igyekezzenek megismerni az egész mai magyar evangélikus egyházat. Ne csak a maguk gyülekezetével és annak életével törődjenek — bár elsősorban azért kell élniök — de nézzenek túl a gyülekezet határain s foglalkozzanak az egész • egyház minden eseményével. Mi az útja ennek a megismerésnek? Minden evangélikus presbiter elsőrendű feladatának tartsa az evangélikus sajtóval való ősz- szeköttetést és az érette való komoly munkát. Nem jó evangélikus ember az s még kevésbbé jó őrálló, presbiter, akinek a házába nem jár evangélikus lap. Például a »Harangszó«, »Evangélikusok Lapja«, »Jöjjetek Enhozzám«, stb. vagy a »Luther Naptár«. A gyülekezetek lelkészei és tanítói mellett egyházunk presbitereire vár a komoly feladat, derekasan hozzálátni egyházunk újjáépítésének munkájához. Nem kis feladat ez és nem könnyű. Egész embereket kíván Olyan embereket, akik elsősorban maguk élnek istenfélő életet és életük példájával hatnak másokra, olyan embereket, akiknek mindennapi gondjában ott van nem utolsónak — az egyház ügye, akik Isten küldöttei akarnak lenni megpróbált, szenvedő embertársaik között. Oly embereket kiván ez a feladat, akik látják, hogy Isten a történelem nagy fordulójába helyezett bennünket, akik lelkűk minden erejével méltóképpen akarnak élni és munkálkodni a történelmi »nagy idök«-höz s akik meg vannak győződve arról, hogy Jézus Krisztus az egyedüli út a szabadulásra. Ilyen presbiterekre van szüksége egyházunknak, hogy bensőleg hatalmasan megújulva, elvégezhesse a lelkek között ezt a nagy munkát, amelyet Isten bízott reá. Nincs tehát megállás. Az Anyaszentegyháznak épülnie kell akkor is, ha földi értelemben véve rósz* szak is a viszonyok, ha az egész világ keserűségek és gondok között él is. Mert Krisztus ügye nem várhat. Hiszen még a gazdasági életben sincs megállás és pihenés. Mert a jó gazda mindenféle időre meg tudja szabni minden munkás számára a munkát. Csak a váratlan viharok és zivatarok idején áll meg újra a munka néhány percre. De olyankor is csak akkor, ha a vihar készületlenül találta a gazdát. Máskülönben tudja, hogy mit csináljon. így vagyunk az egyházi élettel is. Bármennyire megnehezült is az idők járása fölöttünk, összetett kézzel nem ülhetünk. S ha nagyszabású, vagy anyagi áldozatokat igénylő alkotásokra most nincs pénzünk, olyan munkához kell kezdenünk, amelyek kevesebb pénzbe, vagy úgyszólván semmibe sem kerülnek ? mégis hatalmas benső erőgyarapodást jelentenek az egyházi élet számára. £s ha semmi új dolgot nem csinálunk is, csak hatalmasan megerősödünk a benső emberben és megerősítjük a belső egyházi életet, meglevő gyülekezeteinket, iskoláinkat és intézményeinket, máris századokra szóló dolgokat cselekedtünk. Az evangélikus egyháznak tehát nem szabad önkéntes babyloni fogságba mennie és meddő kesergé- sek vizei mellett tétlenül ülnie. Mert a mi Istenünk az alkotások, a munka, a szakadatlan cselekvések Istene is és Krisztus hadserege harc és alkotó műnké nélkül nem élhet. Ezek elörebocsájtása után szabadjon felkérnem nagyméltóságú báró Radvánszky Albert egyetemes egyházfelügyelö urat, hogy egy országos presbiter- konferencia összehívásának eszméjét tegye magáévá és nagy befolyásával hasson oda, hogy az megszerveztessék és összehivattassék. Monoron, 1931. április 20. Hittestvéri tisztelettel; Benzing István. Levél a szerkesztőhöz. Az Evangélikusok Lapjának 1931. április hó 26-án megjelent 17-ik számában feltett, egyház- jogászainkhoz szóló kérdésre nézetemet van szerencsém az alábbiakban közölni; 1. Magyarországon államtörvény nem védelmezi a gyónási titkot, csakis a Btk. 328. és 329. §-ai kötelezik az ügyvédet, orvost, sebészt, gyógyszerészt és szülésznőt hivataluknál, állásuknál, vagy foglalkozásuknál fogva megtudott vagy reábízott titkok megőrzésére, amennyiben valakinek jó hírnevét veszélyeztetni alkalmasak. Ezekben az esetekben sem forog fenn büntetendő cselekmény, ha a felsorolt személyek a titokról a hatóságot kötelességükhöz képest értesítik, vagy tanúként kihallgattatván, azt felfedezik, vagy azt egyéb alapos okból mással közlik. Az 1896. évi XXXIII. t.-c. 204. §-a a római katholikus lelkészre nézve kimondja, hogy a vallomás semmiségének terhe mellett ki nem hallgatható arra nézve, amit vele gyónásban közöltek. Amennyiben a lelkész mégis vallomást tenne, vallomása figyelembe nem vehető, azonban ellene a titok megsértésének okából eljárás nem indítható, tekintettel arra, hogy a gyónási titkot védő államtörvény nincs. 2. Magyarországon az ágostai hitvallású evangélikus lelkész bíróság előtt köteles tanú- vallomást tenni arról is, amit a vádlott, vagy vádló vele közölt. Az evangélikus egyházban gyónási titokról beszélni egyáltalában nem lehet, mert a gyónás nyilvánosan megelőzi az Ürvacsora-
