Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-05-03 / 18. szám

138. EVANGÉLIKUSOK LAPJA ~ . Í93Í. A misszióegyesületek arra kérik a hívőket, hogy a május 10—16. hétben, Rogate-vasámap hetében egy értelemmel és buzgón imádkozzanak: 1. hogy Isten a frontokon harcolóknak adjon bá­torságot és erőt; 2. hogy a missziói intézetekben támasszon új munkásokat, akik Szentlélekkel töltekezve munkába állanak; 3. hogy a külmisz- szió munkája által létesült missziói egyházakat Isten ruházza fel élő hittel és ernyedetlen bizony­ságtevő erővel; 4. hogy Isten mindnyájunkat mindenestől szenteljen meg és tegyen készekké a vidám adakozásra s a kitartó imádkozásra or­szágának eljöveteléért. Mindenki gondoljon a külmisszióra, annak arra az ágára, amelyet Isten különösen neki lel­kére kötött s mindenki tegyen meg minden tőle telhetőt ezen a héten a misszió érdekében. Az Ur pedig áldja meg szívünk szándékát és tegye ke­zünk munkáját állandóvá! A Magyarhoni Ág. H. Ev. Misszióegyesület Elnöksége. Vasárnap Lambarénében. Hogy megérthető legyek, szorgalmasan kell igyekeznem arra, hogy a dologról magáról beszél­jek. Például, amikor Péternek azt a kérdését tárgyalom, hogy elegendő-e, ha atyánkfiának hét­szer megbocsátunk, nem maradhatok meg ennél az általános tételnél, hanem az életből vett pél­dákon kell megmutatnom az én bennszülöttjeim­nek, hogy mit jelentene rájuk nézve a naponként hétszeri megbocsátás. Egyik legutóbbi prédiká­ciómban a következőképen rajzoltam ezt le nekik: „Korán reggel, alighogy felébredtél és kiálltál a kunyhód elé, valaki, akiről tudva van, hogy mi­lyen rossz ember, arra jön és megbánt. Mivel Jézus azt mondta, hogy meg kell bocsátanunk, ahelyett, hogy veszekedni kezdenél, hallgatsz. „Később a szomszédod kecskéje megeszi a banánt, amit ebédnek szántál. Ahelyett, hogy patvarkodni kezdenél a szomszédoddal, csak annyit mondasz neki, hogy az ő kecskéje ette meg a banánt és az volna a rend, ha adna helyette másik banánt. De ha meghazudtol s azt mondja, hogy nem az ő kecskéje volt, nyugodtan odébb- állsz és meggondolod, hogy ültetvényeden Isten annyi banánt termel, hogy amiatt nem érdemes pörbe kelni.“ „Valamivel később jön az az ember, akinek tíz köteg banánt adtál át, hogy az övével együtt adja el a piacon. De csak kilenc kötegnek az árát hozza. Te erre azt mondod: „Ez igen kevés.“ De az így felel: „Tévedtél a számolásnál s csak kilenc köteget adtál.“ Szeretnél ráordítani, hogy hazudik. De akkor eszedbe jut sok hazugság, amelyekről csak te tudsz, s amelyekért Istennek bocsánatára szorulsz, tehát nyugodtan bemégysz a kunyhódba.“ „Mikor tüzet akarsz gyújtani, rájössz, hogy a fát, amit tegnap egy egész hétre hoztál az erdő­ből, valaki élemelte. Azonban megint kényszeríted a szívedet, hogy megbocsásson és elállasz attól, hogy sorra járd szomszédaid kunyhóit és meg­keresd, melyik lophatta el a fádat, hogy azután a főnök előtt bevádolhasd.“ „Délután, mikor az ültetvényedbe akarsz menni, rájössz, hogy valaki elvitte a jó élesre köszörült késedet s egy régi, csorba élű kést ha­gyott helyette. Tudod, hogy kicsoda tette, mert megismered a kést. De meggondolod, hogy négy­szer már megbocsátottál, s meg akarsz bocsátani ötödször is. Igaz, hogy aznap sok bosszúság ért, de mégis olyan vidám vagy, mintha a legszebb napja volna életednek. Miért? Azért, mert bol­dog a szíved, hogy engedelmeskedett az Űr Jézus akaratának.“ „Este halászni akarsz menni. Kinyújtod a kezedet a fáklya után, amelynek ott kell lenni a kunyhó sarkában. De nincs ott. Akkor erőt vesz rajtad a harag s azt gondolod magadban, hogy ma már elégszer megbocsátottál s most rálesél arra az emberre, aki a te fáklyáddal ment el halászni. De a Jézus még egyszer úrrá lesz a szí­veden. Kölcsön kérsz a szomszédodtól egy fák­lyát és azzal mégysz le a partra halászni. „A parton azt veszed észre, hogy nincs meg a csónakod. Másvalaki ment el rajta halászni. Haragodban elbújsz egy fa mögé, hogy bevárd azt, aki így kibabrált veled és azt tervezed, hogy ha majd visszajön, elveszed tőle a halat mind és bepanaszlod a járásbíró előtt, hogy kellő kártérí­tést fizessen. De várakozás közben elkezd a szí­ved beszélni. Egyre ismétli Jézusnak azt a sza­vát, hogy Isten nem bocsáthatja meg a mi bűnein­ket, ha mi nem bocsátunk meg egymásnak. Olyan sokáig kell vámod, hogy Jézus megint úrrá lesz a szíveden. Ahelyett, hogy ököllel mennél a fele­barátodnak, amikor a hajnali szürkületben az visszatér és ijedten bukik le, mikor előlépsz a fa mögül, azt mondod neki, hogy az Űr Jézus kény­szerít téged arra, hogy megbocsáss neki és békén bocsátód el. Még azt sem követeled tőle, hogy adja oda a halat, ha jószántából ott nem hagyja. De én azt hiszem, hogy otthagyja, mert annyira meglepi, hogy nem kezdesz vele civakodást.“ „Most aztán boldogan és büszkén mégy haza, mert sikerült hétszer megbocsátanod fele­barátodnak. De ha az Ür Jézus aznap a faludba érkeznék és te elibe állnál abban a hiszemben, hogy mindenki előtt megdicsér érte, akkor ne­ked is azt mondaná, amit Péternek mondott, hogy nem elég hétszer megbocsátani, hanem meg kell bocsátanod még hétszer és még hétszer és még hétszer és még igen sokszor, mielőtt Isten megbocsáthatja neked a te sok bűnödet...“ Lehetőleg minden prédikációban találok alkalmat arra, hogy beszéljek a bálványok és fétisek hiábavalóságáról és ugyanakkor meg­támadom azt az őrült tévedést is, hogy gonosz­szellemek vannak s hogy a boszorkánymesterek­nek és a varázslóknak természetfeletti hatalmuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom