Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-04-26 / 17. szám
Í3Ő. Evangélikusok lapja 1931. Prédikálás közben, igen kell vigyáznom arra,i hogy a lehető legegyszerűbben beszéljek. Semmit] sem szabad ismertnek feltételeznem. Hallgatóim! semmit sem tudnak Ádámról és Éváról, a pátriár-j kákról, Izrael népéről, Mózesről és a próféták-] ról, a törvényről, a farizeusokról, a Messiásról,! az apostolokról. S minthogy a gyülekezet tagjai folyton mások, arra sem gondolhatok, hogy megtanítsam őket azokra a legelemibb történelmi eszmékre, amelyeket mi gyermekkorunk óta ismerünk. Isten igéjét úgy kell szólnom, hogy az szinte semmi vonatkozásban ne álljon az idővel. Mivel prédikálás közben olyan sok mindent el kell hallgatnom, úgy érzem, mintha olyan zongorán játszanék, amelyiknek csak a fehér billentyűit szabad érinteni. Ha kiejtem azt aszót, hogy ,,Messiás“, azonnal megmagyarázom: ,,szívünk királya, akit Isten küldött“. Miután hozzászoktunk ahhoz, hogy azzal a feltevéssel hirdessük az Igét, hogy hallgatóságunk előtt semmi sem ismeretes, a feladat aránylag könnyű. Az elibénk tornyosuló nehézségekért bőségesen kárpótol az a körülmény, olyan szívekbe véshetjük bele a Szentírás tanítását, amelyekre nézve az valami merőben új. Minden vasárnap üde és szép tapasztalat ez nekem, amely „szinte minden értelmet felülhalad“. Textusnak valamely bibliai mondást választok, amelyhez néhány szentírásbeli történetet vagy egy-két példázatot fűzök, amelyek a bibliai mondást megmagyarázzák. A prédikáció végén ezt a mondást sokszor elismétlem, mígnem gondolom, hogy4 hallgatóim megtanulták és nem felejtik el. Ha azok, akik a kórházban megfordulnak, csak három vagy négy bibliai mondást visznek is magukkal, amelyeken elgondolkodhatnak, már akkor is nagy dolgot vittek magukkal egész életükre. Amennyire csak lehetséges, iparkodom ellentállni annak a kísértésnek, amely mindenkit , fenyeget, aki pogányokhoz beszél, hogy t. i. a „törvényt prédikáljam és így készítsem őket elő az evangéliomra. Az embernek az első gondolat természetesen az, hogy ilyen embereknek, akik hazugok, lopnak, fajtalankodnak, a tíz- parancsolatot tanítsuk. Természetes, hogy én is gyakran prédikálok egyik vagy másik parancsolatról. De mindig igyekszem felébreszteni hallga tóim szívében az Istennel való békesség vágyát. Amikor a békességet nem ismerő szív és a békes- séggel telített szív közti különbségről beszélek, a legvadabb, vademberem is tudja, hogy mire értem. És amikor megrajzolom Jézust, mint aki az Istennel való békességet hozza az emberek szívébe, akkor megértik Jézust. Ilyenformán iparkodom prédikációmban egészen elemi módon belekapcsolódni abba, amit hallgatóim már megtapasztaltak és amit megtapasztalhatnak, ha a szívük feletti rendelkezést átadják Jézusnak, Akármiből indulok is ki, mindig eljutok a keresztyén élet legbensőbb tényéhez, t. i. ahhoz, hogy Krisztus foglyává kell lennünk. Úgyhogy, aki csak egyszer vesz is részt az istentiszteleten, az is szerezhet magának fogalmat arról, hogy a valóságban mit jelent keresztyénnek lenni. (Folyt, köv.) A Missouri Lutheránus Zsinat és a többi Lutheránus Önálló Egyházak U. S. oi A. II. A Missouri zsinat több orthodox evangélikus zsinattal egyetemleges gyűlést alkot. E gyűlésben foglal helyet Wisconsin és más államok zsinata, az Amerikai Egy. Áll. Szlovák Ev. Luth. Zsinata és az Am. Ev. Luth. Egyház Norvég zsinata. E csatlakozott zsinatok egymásután a következő lélekszámmal szerepelnek: 229.242; 14.459; 8.344. (1926.) Egyedül a Wisconsin zsinatnak vannak főiskolái és szeminárumai, kettőkettő; a zsinat kormányzó-, tanácskozó- és felügyelői szerepléssel dolgozik, míg a gyülekezetek önállóan intézik ügyeiket. Bár így független lelkészképzés, belmisszió dolgában, de csak úgy nélkülözi a négermisszió kezdeményezésben a Missouri zsinatot, mint a Szlovák zsinat, amelynek presídentje, Bradac, elfogultan vádolja a magyar evangélikus egyetemességet gyülekezetei elhanyagolásáért. A Norvég zsinat már előbbre haladt, mert 1926-ban kisebb főiskolát alapított Manakotaban, Mínn. Az Augustana zsinatot 1848-ban szervezték meg. Svédek, amerikaiak, norvégek, németek és dánokból áll. Kezdeményezői svédek voltak. Rock Island on (111.) van a legöregebb és legerősebb iskolagócpontja főiskolával és szemináriummal. A lélekszám 311.425 (1926.), 250.000 $-t belmisszióra, 175.000 $-t pedig indiai, porto-rícoi, kínai és afrikai misszióra fordított. Az egyik kül- missziós tanító így fejezi ki imádságában háláját e munkáért a tanganyíkai territóriumon (Afrika): Ür bocsásd áldásra kezeidet Amerika anampala (öregek) fejeire!" (The Aug. Synod of North Amerika, Minutes of the 7 th Ann. Conv. 1929, Rockford, ill, old. 128.) A másik skandináv eredetű önálló egyház az Amerikai Norvég Lutheránus Egyház. 1925- ben fennállásának százéves évfordulóját ünnepelte, ez a 496.404 (1926.) lelkes evangélikus egyház Minnesotában. Coolídge elnök volt az ünnepi szónok, Canada és Norvégia is képviseltette magát. A norvég hazai egyház gondatlansága miatt Hange Nielsen János világi ember és több hasonló lelkek gondozták és nevelték egyházzá a norvégeket. Berietningom Den Norsk Lutherske Kirkes 1919 og 1920, utgít av A. J. Lhre, Augsburg Publishing House 1920, Minneapolis, Minn., közli, hogy kilenc kerületben két szeminárium a férfiak, egy pedig a női hallgatók számára, 16 főiskolája pedig a héber, biológia, angol és vallás, norvég, latin, román nyelvek, psychológia és
