Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-02-23 / 8. szám
60 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1930. házunk közvéleménye előtt: 1. Van-e arra szükség1, hogy mikor felénk kiált a sürgősen enyhítendő nyomorúság, segélyezési alapot gyűjt- sünk, s nem az lenne-e a kötelességünk, hogy ezeken a szükölködőkön segítsünk? — 2. A báró Baldácsy-alapitvány célja a szervezeti szabályzat szerint a) pusztuló egyházak megmentése, Ínséges egyházak segélyezése s az építkező egyházak gyámolitása, b) a püspökök illő díjazása, a csekélyebb fizetésű lelkészek javadalmazása; c) a lelkészek özvegyei és árvái ínséges sorsának némi enyhítése. A hármas célra fordítandó összegek arányát az egyes egyházkerületek állapítják meg. Vájjon az egyházkerületek a tényleges helyzetnek 'megfelelően állapitják-e meg a szétosztási arányt? Meghallják-e az özvegyek és árvák kiáltását? Lelkészegyesület. (MELE). Nagytiszteletű lelkész urak! Minden évben ez időtájt szoktam megszervezni Orsz. Lelkészegyesületünk tavaszi konferenciáját s bekérni és kiosztani az azon tárgyalandó tételeket. Ezidén azonban bizonyos félelem fog el. Látván ugyanis azt, hogy milyen mostohák a mostani gazdasági viszonyok s hogy azoknak kedvezőtlen hatását az utóbbi években a mi konferenciáink is mennyire megérezték: az a kétség támad bennem, hogy vájjon megfelelő számban jelenünk-e meg a konferencián s nem fog-e sokakat épen anyagi helyzetük megakadályozni a megjelenésben. Mert hiszen tudjuk, hogy lelkésztestvéreink nagy része igen nehéz viszonyok közt vergődik s nem igen telik nekik az utazgatásra s nem a gyülekezeteiknek sem, amelyek esetleg költségeiket fedeznék. Már pedig kívánatos lenne, hogy ha Orsz. Lelkészegyesületünk valahol megjelenik, úgy az számbelileg is kellőképen reprezentáltassék. Mindezeknél fogva kötelességemnek tartom megkérdezni a Kedves Testvérektől, — értvén ezalatt összes lelkészi jellegű faktorait egyházunknak, — hogy időszerűnek tartják-e a tavaszi konferencia összehivását, vagy pedig — tekintettel a körülményekre — azt ezidén elejtsük? — kérvén a kedves Testvéreket, hogy erre vonatkozó véleményeiket egy levelezőlapon velem mielőbb közölni ne terheltessenek. Én természetesen a legnagyobb készséggel állok rendelkezésre, ha legalább 60-an odanyilatkoznak, hogy a konferencián megjelenni hajlandók. A konferenciát ez esetben Balassagyarmatra hívnám össze, mint amely város evang. lelkésze élőszóval kifejezte előttem a konferenciának szi- vesr vendégüllátását. A konferenciát az Ágostai Hitvallás emlékeinek a jegyében tartanám lefolytatandónak. Ott helyet foglalhatna mindaz, ami ebbe az eszmekörbe beleillik s ami Egyházunk jelenét és jövőjét emelni képes. Nagyon szeretném, ha azok, akik a konferencián valamit előadni akarnak, előadásuk témáját mielőbb közölnék velem; és szívesen venném azt is, ha megjelölnék azokat a tárgyakat, amelyekről konferenciánkon szívesen hallanának előadást, hogy én azokat esetleg feldolgozhassam. Én igazán boldog akkor lennék, ha a készséget látnám megnyilatkozni konferenciánk iránt és ha bőséges anyagot hozna oda megbeszélésre lelkészegyesületünk tagjainak serege, ez által is tanúsítván, hogy élénken lüktet a szivében az evangéliumi buzgalom s azt a legnehezebb idők sem képesek ottan lecsökkenteni. Abban az esetben pedig, ha nem kapnék kellő biztatást a konferencia összehívására, sajnálattal mondanék le róla, s ez esetben abban az alakban szeretném kiélni a szivemben elő nagy jubileumi vágyamat s megilletődésemet, hogy a melegebb idők beálltával szívesen eb mennék 3—4 olyan gyülekezetbe, amelyik meghívna, hogy körében az Ágostai Hitvallásról emlékbeszédet tartsak a templomi szószéken, vagy vallásos estélyen. Ha volna ilyen óhaj, úgy méltóztassék azt velem közölni s én a gyülekezet minden megterhelése nélkül igyekszem majd a lehetőség szerint annak eleget tenni. Nagyon kérem a kedves Testvéreket, szíveskedjenek feltett kérdésemre nézve engem mielőbb tájékoztatni. Nyíregyháza, 1930. február 10. Paulik János, a MELE elnöke. Hol van Jövőnk záloga? Tekintettel arra, hogy egyházunk jövőjével való gondolás nem joga, de kifejezetten kötelessége minden evangélikusnak, igy veszem magamnak a kötelesség dacára is azt a bátorságot, hogy néhány kérdésben érintsem ezt a Jövőt. Semmi esetre sem kényes kérdések ezek, legfeljebb érzékenyebb fémietet érinthetnek, de azt is csak ott, hol a sorok közé belemagyaráznak esetleg olyan szándékot, élt stb., mely teljesen távol áll s kell is hogy álljon — minden komoly, kizárólag csak a célt tekintő kérdésekben. A Jövő mindenki számára az igéretföldje az elképzelésben, mig valóságában csak akkor lehet azzá, ha nemcsak a vágyak és remények merész szárnycsapásaival, hanem az akarás határozottságával, céltudatosságával igyekszik azt meghódítani. Éppen ezért az evangélikusság Jövője is csak akkor lehet valósággá, ha ezt a Jövőt céltudatos, határozott munkával elősegíti. — Ha nem halogatja azoknak a kimondháta lanul fontos kérdéseknek a megoldását, melyek az eke- vas szerepét töltik be a Jövő ugarának meg-