Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-02-23 / 8. szám
1930 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 59. Ezek előrebocsátása után a fent említett testületek elé terjesztendő indítványom a kővetkező: Szakértővel állapíttassák meg a nyugdíjintézet új mérlege a következő elvek alapján: A püspök 100%-os nyugdija püspöki és lel- készi állása után együttesen 81)03 P. A többi nyugdijintézeti tag 100%-os nyugdija 3000 P. A 100%-os lakbémyugdij püspöknél 1000 P, a többi tagnál 600 P. A 21. §. teljesen töröltessék. A tagok hkbérnyugdij gényük beszámításával teljes nyugdijuk 8%-át fizetik alapítási járulék címén. A fenntartó testületek alapítási járulék címén annyit fizetnek, mint a tagok összesen, úgy azonban, hogy ez az összeg a fenntartó gyülekezetek híveinek állami adója alapján minden gyülekezetre egyenlő százalékban vettessék ki. A fenntartók és tagok az alapítási járulékot 6%-os kamattérítés ellenében 10 évi részletben fizetik. A tagok tagsági dij címén teljes nyugdíjigényüknek 3%-át fizetik 12 havi részletben havonként előre fizetve. A fenntartó testületek, ha a mathematikai mérleg megengedi, fenntartási járulék címén annyit fizetnek, mint a tagok összesen, úgy azonban, hogy ez az összeg a fenntartó gyülekezetek állami adója alapján minden gyülekezetre egyenlő százalékban vettessék ki. Rendeltessék el az ország összes evangélikusai egyházi adó alapjául szolgáló állami adójának összeírása s a gyülekezeteknek az E. A. 256. §. a) és b) pontjai figyelembevételével összesített adója bocsattassék a mathematikus rendelkezésére. A szabályrendelet is megfelelően átdolgozandó. Kérem indítványom tárgyalását. Szilsárkány, 1930. Mikolás Kálmán, ev. lelkész. Lelkészözvegyeink helyzete. Lapunk idei 1. számának Jegyzet rovatában írtam, hogy szeretnék nyugdíjasaink helyzetéről konkrét adatokat gyűjteni és azoknak alapján feltárni a helyzetet. Az evangél kus papnék lapja, a »Mi Szolgálatunk« felhívta soraimra a lelkesz- özvegyek figyelmét. Azóta hét levelet kaptam. Ezek a levelek bepillantást engednek lelkészözvegyeink életébe. Alábbiakban a nevek említése nélkül ismertetem a levelek tartalmát. Megérdemlik, hogy elolvassuk őket, és segítsünk. 1. öt gyermeke van. Három évig anyjának és fivéreinek támogatásából élt, mikor ezek családot alapítottak, trafikengedélyt kapott a faluban, de 6 év múltán gyermekei neveltetése végett városra költözött. Havi nyugdija 109 pengő; a trafik havonta 30—40 pengőt jövedelmez. Adósságra házat vett, a kamatot és adót nem tudja fizetni, kénytelen áruba bocsátani. Egyik leánya kereskedelmibe, a másik polgáriba jár; egyik fia kereskedő inas, a másik kettő polgári iskolába jár. (Győri Szeretetház és Prot. Árva- ház.) »Bizony nagyon sokszor úgy is volt, hogy nem volt se tüzelő, se zsír, se pénz a házban. De a jó Isten mindig megsegített és a legnagyobb bajokban küldött segedelmet. Hála Isten a gyermekek eddig jól tanulnak, ez az egy örömöm megvan.« 2. Férje 54 évig szolgált. Megtakarított kis pénzüket hadikölcsönbe fektették. Hetvenhat éves, mindig beteges. A lelkész jóvoltából a papiakon maradt. Havi nyugdija 83 pengő. 3. Férje 40 évig volt lelkész. Két nyugdíjintézetbe fizették be az összes illetékeket. Beteg. Egy hónapig klinikán feküdt, meg kellett volna operálni, de nem telt költségre. Gyógykezelési segélyt kér. 4. Férje 40 évig működött. Nyugdija kiskorú gyermekének családi pótlékával együtt havi 83 P 12 fillér. A menekülés mindenéből kifosztotta, férjének életébe került. Egy fia technológiát végzett, állás nélkül van. 65 éves. 5. Két gyermeke van; fia első gimnázista, leánya elemi iskolás, összesen kap havi 55 P nyugdijat. Édesanyja is nyugdíjas özvegy, annak nyugdijából éínek. »Amit én kapok nyugdíj cimén, még a száraz kenyérre sem volna elég. Hogy ezt némileg szaporítsam, megpróbáltam százfélét is. Zongora órákat adok, amikor akad tanítvány, kézimunkákat készítek és emellett évek óta járom a hivatalokat, hogy' valahol valami álláshoz juthassak, azonban mindezideig nem sikerült semmi.« 6. Nyugdija havi 77 pengő 48 fillér. »A mostani drágaság és a nagy lakbér mellett nagyon nehéz a megélhetésünk.« 7. »Tíz évi özvegységem alatt magamat nem kiméivé szorgalmas munkával pótoltam csekély nyugdijamat, hogy befelé szerényen élve, kifelé azonban eleget tegyek a látszatnak, mellyel családomnak és egyházamnak is tartozom, hogy ne mutogassanak rám lesajnálva: »ime ez a szegény egy evangélikus papné!« De gyermekeim kellő neveltetése és a háztartás költségei sokat felemésztenek, évről évre pótolni kellett régebbi megtakarított pénzemből, ami lassan úgy elolvadt, hogy legnagyobb gonddal nézek az elé a 8—10 év elé, amig V. oszt. gimnazista fiam is elvégzi tanulmányait... Kézimunkával alig-alig kereshetek nyugdijam pótlásául... Végül hogy megemlítsem — a Baldácsy-segély a téli tűzi anyagra sem elég.« íme hét lelkészi család szomorú sorsa. Mind a hét özvegy segítséget kér. Sürgős orvoslást. Én most egyelőre két kérdést teszek fel egy-
