Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-11-23 / 39. szám

1930.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

307

nának felvenni költségvetésükbe. És pedig nemcsak a gyülekezetek, hanem az egyházmegyék és az egyházkerületek is.

A kérdés már most az, hogy vannak-e egyházunk vezetőinek olyan konkrét tervei, amelyeknek megvalósítása végett az alsóbb hatóságoknak, illetve az egyházközségeknek uj kivetés által való megterhelése válik szükségessé? És ha vannak ilyen konkrét terveik, megpróbálkoztak-e már azzal, hogy az uj kivetést az érvényben levő autonómiák utján léptessék életbe? Mert ellenkező esetben, avagy ha az autonómiák az uj kivetést megszavazzák, azok kereteinek megbolygatása nyilván felesleges

Az akadályokat, amelyek az erők összefogásának útjába gördülnek, ma igen sokan nem a gyülekezeti, hanem az egyházkerületi autonómiában látják. A gyülekezetekre való atomizálódásnál szembeszököbb a négy egyházkerületnek egymástól való .elszigetelődése. Ezt a gyülekezeti autonómia megváltoztatása sem szüntetné meg. Az anyagi politika megváltoztatása tehát a jelen helyzetben első sorban azt jelenti, hogy az egyházkerületeknek egymáshoz való viszonyát kellene bensőbbé, közvetlenebbé, életteljesebbé tenni. Hogy a »közös feladatok« felismerése és munkálása ne szűnjék meg az egyházkerületek határán, hanem kiterjedjen az egész egyházra. Ez akkor válik lehetségessé, ha belátjuk, hogy a magyarországi ágostai hitvallású evangélikus keresztyén egyhazat híveinek összesége alkotja, nem pedig a négy egyházkerület. A jelszó tehát az legyen: vissza az alkotmányhoz!

Ha jelenleg az autonómiával baj van, annak nem az autonómia az oka, hanem az emberek. Azok az emberek, akik az egyházban első sorban a törvényhozási vagy önkormányzati szervezetet látják, s nem a hívek összeségét. Tudnak gondolkodni, tervelni, cselekedni egyes kormányzati hatósági fokozaton belül, de képtelenek arra, hogy az egyház híveinek összeségébe mint hívek illeszkedjenek bele. Azok a lokális patrióták és lokális celebritások, akik nem tartják feladatuknak, hogy általuk és bennük az evangélikus egyház egysége jusson kifejezésre, hanem minden ambíciójuk abban merül ki, hogy a maguk gyülekezetének, esperessé- gének vagy egyházkerületének szerezzenek babért. Ezen a mentalitáson semmiféle egyház- szervezet nem segít, egyedül az uj teremtés, az újjászületés, amely által mindenki az egy Test tagjának tudja magát s valamennyien együtt növekednek abban, aki a Fej, a Krisztusban.

Minden sikeres anyagi politikának is csak az összes egyháztagok közrehatása lehet a bázisa. Ezt a közrehatást biztosítja és teszi lehetővé az egyházi alkotmány 11. §-a. Az ügyeket a gyülekezetek kezéből nem kivenni kellene, hanem a mainál nagyobb mértékben megtárgyaltad velők. Ez keltene érdeklődést, ez tenné

az ügyeket ismeretessé és keltené fel az áldozat- készséget is. A bajunk talán abban is gyökerezik, hogy az egyházkormányzás nagyon messze eltávozott a gyülekezettől, amelynek áldozatkészségére annyiszor appellálunk. Amilyen bizonyos az, hogy erőnk a gyülekezetekben van — s ezen a tényen semmiféle szervezet változtatni nem tud éppen olyan kétségtelen, hogy egyházunkat a gyülekezetek akarata ellen nem lehet kormányozni, bármilyen szervezet mellett sem.

Egy dolog érthető. Nevezetesen, hogy a gyülekezetek nem örülnek annak, ha az egyházkormányzati terhek növekednek, s hogy az egyházkormányzatnak egyszerűsítését, olcsóbbá tételét kívánják. És sajnos, hogy éppen erre nincsen semmi kilátás.

Diakónus.

JEGYZETEK.

Akár gazdasági válságnak, akár gazdasági depressziónak nevezzük azt a helyzetet, amelybe kerültünk, s amelyet részben magunk idéztünk elő, valószínűnek látszik, hogy a nehézségek és a nyomor legalább is a tél folyamán, még fokozódni fog, s egyelőre arra sincsen semmi kilátás, hogy a világgazdasági helyzet megváltozik. A munkanélküliség talán hazánkban nem lesz olyan ilyesztő arányú, mint az iparilag fejlettebb államokban, de a mezőgazdasági munkások helyzete eddig sem volt rózsás, most pedig, amikor mindenki ott takarékoskodik, ahol tud, a földbirtokosok és a nagyobb gazdák hacsak lehet, kevesebb munkást alkalmaznak s igy is csökkentik az üzeAii költségeket. Azokat az embereket, akik keresetüktől elesnek, nem lehet felruházni vagy jóltartani azzal a vigasztalással, hogy mindez világprobléma s máshol sem megy jobban. A bajt gyökerében orvosolni csak a munkaalkalmak szaporításával lehet, ámbátor ennek is megvannak a korlátái és határai.

Az apostol azt mondja, hogy jót kell tenni mindenkivel, de különösen hittestvéreinkkel. Hogy mit értett ezen, azt talán nem lehet félremagyarázni. A gyülekezet szeretetközösség. Mint ilyen, természetszerűleg gyakorolja a jótékonyságot. Ha hittestvérünk baja pénzügyi természetű, úgy kell rajta segítenünk, ahogyan a baja megkívánja. Minden segitőakció csak abban az esetben lehet eredményes, ha azok, akik az akciót végzik, ismerik a helyi, családi és egyéni viszonyokat. A gyülekezeti belmisz- sziói bizottságok és egyesületek azt tartsák most legelső feladatuknak, hogy a segítségre szorulókról közvetlen tapasztalati megismerés alapján készített katasztert vegyenek fel. Az akciónak tapintatosan, türelemmel, a felebaráti szeretet jegyében, de amellett okosan és józanul kell történnie. Mindig akadtak, akik a jótékonysággal visszaéltek, de ez ne ijesszen el bennün-