Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-11-23 / 39. szám

XVI. évfolyam. 1930. november 23. 3 Cf 0 ÍT) á f) V 3 39. szám. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Sztrttsztlsig is klaittlvatal: LÉ Bt IT (Mossa ■.) Kisdia :l LÖTHER-SZÖVETStC. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1290. Ilapltstta : DR. RIPFIY SlNDOR püspök. Siarkaizfoiért I«1«16» NÉMETH KÁROLY «speres. Meo jelenik hetenként eovszer. vasárnap. Elfilizetisl ár: Egész évre 6 P. 40 till., félévre 3 P. 20 nik oegvedévre IP. 60 I1IL Ebi szám 16 Ilii Hirdetési árak megegyezés szerint. Vallásos ismeretek. „Tudakozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizony­ságot tesznek rólam." János ev. 5, 39. Az Ágostai Hitvallás négyszázéves jubileu­mának esztendeje vége felé közeledik, s nem tudom hányán jöttek rá a különféle ünneplések közt, hogy a hitvallásnak magyar szövege a jubileum évében könyvkereskedői utón mind a mai napig nem volt kapható. Az Evangélikusok Lapja szerkesztőjéhez erről a szomorú tényről egyetlen panasz sem érkezett, s amennyire kü­lönböző egyházi gyűléseink lefolyását figyelem­mel kísérhettem, úgy vettem észre, hogy valami nagyobb feltűnést sehol sem keltett az a körül­mény, hogy a Hitvallást nem lehetett magyar nyelven beszerezni. Valószínűleg tehát kevesen voltak, akik megakarták vásárolni. S ez arra vall, hogy az egyház tanai iránt nem nagy az érdek­lődés. Valami általános körvonalakban tartott keresztyénség az, ami az egyház (tagjaiban ér­deklődést kelt; s ahol behatóbban foglalkoznak a vallás ismeretbeli anyagával, ott is ugylátszik elegendőnek tartják magának a Bibliának tanul­mányozását, a legkülönbözőbb jellegű vezérfo­nalak és írásmagyarázati kézikönyvek alapján, s nem igyekeznek megtudni azt, hogy a Szent- irást hogyan értelmezték és magyarázták a hit nagy kérdéseiben azok, akik az Ágostai Hit­vallást megírták, elfogadták és mellette sikra szállottak. , Nem tudom, hogy a középiskolákban, ahol az evangélikus intelligenciának kiképzése folyik, a jubileumi évben hogyan boldogulhattak a val­lástanárok, amidőn a tanulóknak nem tudták ke­zébe adni a Hitvallás szövegét. Azt kell hinnem, hogy a szöveg már régóta nem volt kapható és csak a jubileum alkalmára lett ivolna »aktuá­lis«. Nagy hiba ez, s talán (valamelyest szintén oka annak, hogy az egyháziatlanság, az erős meggyőződés hiánya a reverzálisokban olyan megdöbbentően jut kifejezésre. A vallás és hit kérdései iránt való intellektuális érdeklődés hiánya lehet az oka részben annak is, hogy az egyház ügyei iránt sokszorosan nem imutatkozik kellő érdeklődés azokon a helyeken, amelyek . egyébiránt az egyházkormányzásban elismerésre és köszönetre méltó buzgóságot tanúsítanak. Szinte azt hihetné az ember, hogy evangélikus egyházunk széles rétegeiben a vallást inkább vaíami az esztétikai érzéket fejlesztő és kielé­gítő dolognak, vagy az életmotivumokat ser­kentő lélektani kurzusnak tekintik, mintsem az Isten azon kijelentésének, amely megismerteti az emberekkel isteni rendeltetésüket és közli velük a Szentlélek erejét, Istennek kegyelmét és az örök igazságot, amely az embert szabaddá teszi arra, hogy Isten iránti engedelemesség- ben éljen. Krisztus megkívánja, hogy Istent teljes el­ménkből szeressük. Nem éri be az érzelmi, vagy akaratbeli erők odaszcnteléséyel. Nevez- hetö-e a nagy parancsolat iránt való engedel­mességnek, ha hitünk ismeretbeli részét el­hanyagoljuk? Vagy megelégedhetik-e az egy­ház azzal, ha theológusai, lelkészei foglalkoznak csupán a vallás ismeretbeli, tanbeli részével? Sót még itt is szomorú világot vet a helyzetre az, hogy tudtommal hosszú évek óta nem je­lent meg semmiféle olyan magyar munka, amely az evangélikus egyház tipológiájával foglalkoz­nék, kivéve legújabban Gaudy gyakorlati tipo­lógiai kézikönyvét, amelyről nem tudom hány példányban kelt el. Theológiai irodalmunknak szánalomra méltó szegényessége arra vall, hogy az érdeklődés nem nagy, vagy pedig, hogy lel­készeink az idegen nyelvű irodalomból ki tudják elégíteni azokat a követelményeket, amelyeket ha nem is a hivatalos egyház, de mindenkinek hivatástudata és kötclességérzete kellene hogy felállítsanak a hittudomány megszerzése irá­nyában. Az Ágostai Hitvallás jubileumi esztendeje legyen egyházunknak emlékeztetés arra, hogy elvész az a nép és az az egyház, amely tudo­mány nélkül való, amelynek nincsenek határo­zott és szabatos ismeretei a hitigazságokról és azokról a tanokról, amelyeket magáénak vall és ünnepel. Ez az élet nem kegyesség, hanem gyara­podás a kegyességben; nem egészség, hanem gyógyulás; nem állapot, hanem növekedés; nem nyugalom, hanem gyakorlatozás. Még nem fe­jeztük be s nem történt meg, de lendületben és folyamatban van. Nincs a célnál, de útban van. Még nem minden izzik és ragyog, de min­den tisztul. Luther.

Next

/
Oldalképek
Tartalom