Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-11-23 / 39. szám
XVI. évfolyam. 1930. november 23. 3 Cf 0 ÍT) á f) V 3 39. szám. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Sztrttsztlsig is klaittlvatal: LÉ Bt IT (Mossa ■.) Kisdia :l LÖTHER-SZÖVETStC. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1290. Ilapltstta : DR. RIPFIY SlNDOR püspök. Siarkaizfoiért I«1«16» NÉMETH KÁROLY «speres. Meo jelenik hetenként eovszer. vasárnap. Elfilizetisl ár: Egész évre 6 P. 40 till., félévre 3 P. 20 nik oegvedévre IP. 60 I1IL Ebi szám 16 Ilii Hirdetési árak megegyezés szerint. Vallásos ismeretek. „Tudakozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam." János ev. 5, 39. Az Ágostai Hitvallás négyszázéves jubileumának esztendeje vége felé közeledik, s nem tudom hányán jöttek rá a különféle ünneplések közt, hogy a hitvallásnak magyar szövege a jubileum évében könyvkereskedői utón mind a mai napig nem volt kapható. Az Evangélikusok Lapja szerkesztőjéhez erről a szomorú tényről egyetlen panasz sem érkezett, s amennyire különböző egyházi gyűléseink lefolyását figyelemmel kísérhettem, úgy vettem észre, hogy valami nagyobb feltűnést sehol sem keltett az a körülmény, hogy a Hitvallást nem lehetett magyar nyelven beszerezni. Valószínűleg tehát kevesen voltak, akik megakarták vásárolni. S ez arra vall, hogy az egyház tanai iránt nem nagy az érdeklődés. Valami általános körvonalakban tartott keresztyénség az, ami az egyház (tagjaiban érdeklődést kelt; s ahol behatóbban foglalkoznak a vallás ismeretbeli anyagával, ott is ugylátszik elegendőnek tartják magának a Bibliának tanulmányozását, a legkülönbözőbb jellegű vezérfonalak és írásmagyarázati kézikönyvek alapján, s nem igyekeznek megtudni azt, hogy a Szent- irást hogyan értelmezték és magyarázták a hit nagy kérdéseiben azok, akik az Ágostai Hitvallást megírták, elfogadták és mellette sikra szállottak. , Nem tudom, hogy a középiskolákban, ahol az evangélikus intelligenciának kiképzése folyik, a jubileumi évben hogyan boldogulhattak a vallástanárok, amidőn a tanulóknak nem tudták kezébe adni a Hitvallás szövegét. Azt kell hinnem, hogy a szöveg már régóta nem volt kapható és csak a jubileum alkalmára lett ivolna »aktuális«. Nagy hiba ez, s talán (valamelyest szintén oka annak, hogy az egyháziatlanság, az erős meggyőződés hiánya a reverzálisokban olyan megdöbbentően jut kifejezésre. A vallás és hit kérdései iránt való intellektuális érdeklődés hiánya lehet az oka részben annak is, hogy az egyház ügyei iránt sokszorosan nem imutatkozik kellő érdeklődés azokon a helyeken, amelyek . egyébiránt az egyházkormányzásban elismerésre és köszönetre méltó buzgóságot tanúsítanak. Szinte azt hihetné az ember, hogy evangélikus egyházunk széles rétegeiben a vallást inkább vaíami az esztétikai érzéket fejlesztő és kielégítő dolognak, vagy az életmotivumokat serkentő lélektani kurzusnak tekintik, mintsem az Isten azon kijelentésének, amely megismerteti az emberekkel isteni rendeltetésüket és közli velük a Szentlélek erejét, Istennek kegyelmét és az örök igazságot, amely az embert szabaddá teszi arra, hogy Isten iránti engedelemesség- ben éljen. Krisztus megkívánja, hogy Istent teljes elménkből szeressük. Nem éri be az érzelmi, vagy akaratbeli erők odaszcnteléséyel. Nevez- hetö-e a nagy parancsolat iránt való engedelmességnek, ha hitünk ismeretbeli részét elhanyagoljuk? Vagy megelégedhetik-e az egyház azzal, ha theológusai, lelkészei foglalkoznak csupán a vallás ismeretbeli, tanbeli részével? Sót még itt is szomorú világot vet a helyzetre az, hogy tudtommal hosszú évek óta nem jelent meg semmiféle olyan magyar munka, amely az evangélikus egyház tipológiájával foglalkoznék, kivéve legújabban Gaudy gyakorlati tipológiai kézikönyvét, amelyről nem tudom hány példányban kelt el. Theológiai irodalmunknak szánalomra méltó szegényessége arra vall, hogy az érdeklődés nem nagy, vagy pedig, hogy lelkészeink az idegen nyelvű irodalomból ki tudják elégíteni azokat a követelményeket, amelyeket ha nem is a hivatalos egyház, de mindenkinek hivatástudata és kötclességérzete kellene hogy felállítsanak a hittudomány megszerzése irányában. Az Ágostai Hitvallás jubileumi esztendeje legyen egyházunknak emlékeztetés arra, hogy elvész az a nép és az az egyház, amely tudomány nélkül való, amelynek nincsenek határozott és szabatos ismeretei a hitigazságokról és azokról a tanokról, amelyeket magáénak vall és ünnepel. Ez az élet nem kegyesség, hanem gyarapodás a kegyességben; nem egészség, hanem gyógyulás; nem állapot, hanem növekedés; nem nyugalom, hanem gyakorlatozás. Még nem fejeztük be s nem történt meg, de lendületben és folyamatban van. Nincs a célnál, de útban van. Még nem minden izzik és ragyog, de minden tisztul. Luther.
