Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-10-05 / 32. szám

252

evangélikusok lapja

1930

sem! fogja keresni a keresztyén alázatosságot. De nem is ismerheti el soha Krisztus egyházának a mindjobban kiépített »hierarchikus egyházat, mert tudatában van annak a történeti megdönthetetlen ténynek, hogy Krisztus éppen a hierarchia ellen küzdött és nem a ceremoniális törvény megtartásába helyezte »vallásának lényegiét, hanem az érzület őszinteségében és az önzetlen felebaráti szeretedben. Az országot egyre nagyobb hévvel Mária országának akarják pro- klamálni, amelyben mi, amennyiben hitünket nyíltan merjük vallani és nem hódolunk meg| az ő fényük és hatalmuk előtt, már csak mint tűrt elem leszünk! Ha mi k ötéi es s éi»gü nke t nem teljesitj ük és egy hamisan értelmezett liberalizmus .álláspontjára állunk és elfogadjuk azt a tévállitást, hogy mi vagyunk a békebontók, úgy mi bizonyosan le is fogunk i csúszni és bennünket joggal] fog érni az a vád, hogy könnyelműen 'elf e cs ére !- t ü k a z a p ák ö r ö k s ég ét é s gyávánmeg- hátrá ltunk Loy o la bigott tanítványai előtt!« j

Álljanak itt azok a szavak is, amelyeket D. d'r. Pröhle Károly egyetemi tanár szeptember 24-én mondott az augsburgi ünnepségen:

»Az az ünnepélyes alkalom, amely bennünket itt összehozott és a rádió által megnyilatkozásainak nyilvánosságát mérhetetlenné tágította, erős kisértő arra, hogy a hazai viszonyokat lehetőleg kedvező világi tás ban mutassuk be. Aki azonban felelős állásban van, s naponként és óránként szemelőtt látja azt a távolságot, amely azt ami van, elválasztja attól, aminek lennie kellene, elfanyalodik minden szépremázolás- tól. Hogy egyházunk,ma is küzdő egyház, amely a viszonyoknak sokféle kedvezőtlenségét kénytelen elszenvedni, az elgondolható — de nem akarunk panaszkodni«.

Takács Elek, a veszprémi egyházmegye esperese ezt írja esperes! jelentésében:

»Trianon módszere ellen, amely a léleikszám- arány, a kisebbségi helyzet konzekvenciájának kíméletlen levonását jelenti megcsonkított magyarhoni evangélikus egyházunk vesztére, pro- testációt jelentünk be«.

Folytathatnám még az idézeteket, amelyek mutatják egyházunk vezetőinek az állapotokkal való elégedetlenségét, s amelyekből következtetni lehet arra, hogy a hazánkban folyó burkolt kultúrharc nyílt kitörés előtt áll. Egyházunknak s a magyarországi protestantizmusnak ebben a viszonylatban az a nagy feladata, hogy megtalálja az eszközöket és fegyvereiket a harc győzelmes lefolytatására. Ezek a fegyverek a magyar törvény és az evangéliom örök igazság^. Ellenfeleink oldalán van a vagyon éls a hatalom, de a vesztük az, hogy lábbal tiporják a magyar törvényt és Krisztus tanítását.

A kletildligeti lelkész-kuferencia; augusztus 25—27.

(Befejezés.)

Augusztus 27-ikén a konferencia harmadik napját Trauschenfels Elza diakonisszafőnöknő vezette be Máté 10, 34—42 alapján tartott bibliatanulmányával- ,,Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássák e földre." Ezt az mondja, aki más helyen azt mondja „békesség néktek" s ,,az én békességemet adom nék- tek" és akiről az írás azt mondja, hogy ő a mi békességünk. Igen, ő békességet ád, de nem a földre, hanem az egyes ember szívébe. Hogy békességhez jussunk, előbb nagyon nyugtalanoknak kell lennünk. Ezt a nyugtalanságot megelőzi egy elég nyugodt .állapot, amit úgy lehet nevezni, hogy álom, lelki álom, amikor az ember nincs tisztában sem önmagával, sem helyzetével, Istennel és Isten dolgaival. De azután történik valami, aminek következtében az ember felébred abból az álomból, hogy minden rendben van. Észrevesszük, hogy bizonyos dolgok máskép is lehetnének. A Szentlélek bevilágít szívünkbe és megismerteti velünk szívünk állapotát. Megmutatja a bűnt a maga igazi mivoltában; nem azt, amit a világ bűnnek nevez és amit a törvények büntetnek, hanem amit Isten bűnnek nevez és minden emberben megtalál. Meglátjuk, hogy a bűn az, hogy az ember nem Isten akarata szerint él, hanem a maga gondolatai szerint. És akkor következik a nagy nyugtalanság, amikor Isten felsorakoztatja a sok mulasztást, ami terhel bennünket. Nehéz lesz az ember szíve és azt mondja: hogyan tudok én élni ez alatt a nagy teher alatt? Azután egyszer megértjük, hogy Jézus Krisztus éppen azért jött a földre, hogy ettől a tehertől megszabadítson, azért halt meg, hogy bünbocsánatot szerezzen s amikor személyesen igénybevesszük megváltói cselekedetét, akkor lehull szívünkről a teher; megértjük, hogy amit rosszul tettünk, jóvátenni nem lehet, de bocsánatot kapni lehet; megértjük, hogy a kereszthalál azt jelenti, hogy van számunkra erő ahhoz, hogy ezután másként legyen. Nem kell a régiekhez alkalmazkodni, nem kell önmagunkból kiindulni, mert van erő, hogy a kísértések idején ellenálljak, hogy új, Istennek tetsző életet éljek s Istennek szolgáljak. Ekkor nyer a szív a mélyig ható békességet. És amikor én elnyerem ezt a békességet, akkor kezdődik a békétlenség a családban. Más felfogásom van a bűnről. A családban azt mondják: Miért nem teszed ezt vagy amazt? Nem teszem, mert engem bűnre visz. Akkor azt mondják, hogy otthonülő vagy, rajongó vagy. Nem baj! Tetszik az embereknek amit mondok: annál jobb! de ha nem tetszik, úgy is jó. Isten kegyelme majd odasegíti őket, hogy meglátják, hogy nekem van igazam, mert nekem van békességem, örömöm és azután kutatják, honnan van ez az irigylendő