Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-10-05 / 32. szám

fcS.'a

ÍÖ.II*

250. _____ EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1930.

t

arul élénk teljesen, 'tisztán, világosan az evangélium egész tartalma. Mindaz, amit a mennyei Atya tett földi gyermekeinek üdvösségéért és mindaz, amit viszont elvár földi gyermekeitől az ő üdvössélgükéit. iAz ágostai hitvallás fejezi ki leg világosabban azt az ö rök igazságot, hogy a vallás a hivő embernek a személyes Istenhez, mint édies atyjához Való személyes, benső viszonya, amelynél sem intézmények, sem szertartások, sem emberi tantételek, sem közbenjárók döntő tényezők nem lehetnek. Az istenfiusáig felségles gondolata a vallás igazi tartalma. Az isíenfiuság a keresztyéhségtigazi írni volta. (Ennek tökéletes isteni valósulása Jézus Krisztus. A hivő ember számára pedig az istehifiuság hivatás é:s cél, dicsőség és méltóság egyaránt. Miikor az ágostai hitvallás azt a boldogító és fel- séjges felfogást teszi kijelentésének tengelyévé, akkor felüliemelkedik a közönséges történeti jelentőségen és egyenesen üdvtörténeti jelentőséget nyer.

Négyszáz évvel ezelőtt ezt az igazságot jelentette ki Augsburg városában az Isten a népeknek. Ezért zarándokoltunk ide ünnepelni. Lelkünk telve van; Hálával. De telve van fogadalommal is. Mert az a mii boldogítót meggyőződésünk, hogy mi birtokában vagyunk Krisztus ígondolatának. (I. Kor. 2, 16). És ma ünnepé- pélyieseni megfogadjuk, hogy ezt a drága örökséget megőrizzük nemcsak' a magunk számára, hanem a késő nemzedékek számára is. Megfogadjuk, hogy ezt a drága kincset az Isten ,akarata szerint igyekszünk kamatoztatni nemcsak a magunk tiszta és emelkedett evangéliumi életében, hanem a népek és nemzetek életében is. Ünnepi emlékezésünk múló évszázadokon át glorias fénnyel ragyogó koronája evangéliumi szent hitünk lesz és marad mindörökké. Megfogadjuk, hogy az ágostai hitvalláshoz való hűséges ragaszkodásunkban magunkat sem boldogság, sem boldogtalanság, sem diadal, sem vereségi, som felmagasztaltatás, sem megaláztatás soha meg nem tántorít.

Mi most hitet tenni jöttünk a hitvallás e városába. És ha ünneplésünk bevégeztével szerteszáliunk, mint a vándormadarak, a régi fészekbe uj hitet, uj lelkesedést, uj életet viszünk. Írja fel azért a szive táblájára és hirdesse laponként mindenikünk az apostol amaz intését: Amint vettétek az Ur Krisztus Jézust, úgy járjatok őbenne! (Kol. 2, 6). Hadd támadjon a mi nyomunkban szerte e világon hitvalló nemzedék és hadd zengjen a vallomás e földön diadalmasan: Jézus Krisztus Ur, az Atyaisten dicsőségére! (Fii. % 11). - ,

Engedjék meg, hogy végül a magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus egyetemes egyház és a romániai presbiteri alapon álló evangélikus egyházkerület szives üdvözletét és áldáskivána- tait e jubiláns ünnepi éin te ő sz gyülekezett t só- véreimnek tisztelettel és szeretettel tolmácsoljam. Az Ur legyen velünk! Az Ágostai Hitvallás és egyháznak feladatai.

(Befejezés.)

Az állami törvény megengedheti, hogy valaki felekezetűéi kiflivé legyen, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem köteles-egyházi adót fizetni. De a íelekezetnélküliséggel egyetlen megkeresztelt ember sem szűnik meg az anyaszentegyház tagja lenni; mert az egyház tagjává a keresztségben lett, a keresztségben pedig Isten cselekszik és emberi cselekedet Isten cselekedetét meg nem semmisítheti.

így jutottunk el témánk utolsó pontjához, az egyháznak az államhoz való viszonyából eredő feladatainkhoz. Meg kell jegyeznem, hogy az ÁH. XVI. cikke, amely De rebus civilibus, a polgári életre tartozó dolgokról szól, a reformáció hiveinek felfogását és álláspontját ebben a kérdésben főleg a rajongókkal szemben szögezi le, de ugyanakkor a szerzetesi eszmény ellen is kardoskodik. Az államhoz való viszonyban a cikknek veleje ez: »Szükséges, hogy a keresztyének a felsőségnek s a törvénynek engedelmesek legyenek, kivéve, ha bűnös dolgokat parancsolnának«. Tudvalevő, hogy az a »felsőbbség«, amelyről a 400 éves ÁH. beszél, ma már nem létezik. A parlamen- tárizmus az államot, abban a felsőbbség és az alattvalók helyzetét gyökeresen megváltoztatta, különösen a miniszteri felelősség fogalma által. A nemzetszuverenitás elve bevonult a közjogba. A törvényeken a parlament, mint törvényhozó testület révén a polgárok a képviselő választások útján változtathatnak. A törvények megváltoztatására irányuló szándék és szervezkedés tehát nem eshetik a felsőbbség iránti engedetlenség fogalmi körébe. A felsőbbség pedig csak a törvények keretein belül követelhet engedelmességet a polgároktól. Fontos. amit az államhoz való viszonyról a XVIII. cikk mond, többek között, hogy az egyházi hatalom »ne akarjon a világi felsőségnek szabályokat előirni az ország igazgatására nézve«. Tekintve azt a változást, amely az állam szervezetében végbement; tekintve főként a törvényalkotás technikájának és szerveinek megváltozását, ma, a mai viszonyok között ilyen kategorikusan ezt talán nem lehetne kimondani. Magyar- országon a törvény helyet biztosit a főbb egyházi méltóságoknak a törvényhozó testületben s a vármegyei közigazgatási bizottságokban is és ezzel elismeri, hogy az egyháznak mint egyháznak van szava és befolyása az ország igazgatásában. Tapasztaljuk azt is, hogy az országokban uralomra törekesznek olyan pártok, amelyek a val-