Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-07-20 / 27. szám

212. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1930. gyei lelkészi kar nevében Podhradszky János al- esperes, az egyházmegye egyházközségi felügye­lői részéről Selmeczy Miklós csákvári felügyelő az egyházmegyei papnék részéről Irányi Ka- millné, az egyházmegyei tanítóegyesület nevében Csengey Gyula, Bököd község nevében Pataky Endre községi főjegyző, a bokodi református egyház nevében Barsy Sándor ref. lelkész, a ba- kodi evang. Nőegylet nevében Nagy Margit taní­tónő, a bokodi ev. gyülekezet nevében pedig vi­téz Pataky Sándor tanító üdvözölte az ünnepel­tet, ki egyben átnyújtotta a gyülekezet ajándé­kát: egy ezüst serleget. Az üdvözlő szavakra Ba­logh István esperes meghatva válaszolt. Zoko­gástól többször is megcsukló hangon emlékezett vissza pásztori szolgálatának 40 esztendejére és az Istennek ama véghetetlen jóságára, amely csodálatos atyai szeretettel kísérte és vezette vé- gig gyönyörű hivatásának a betöltésében. A ked­ves, megható ünnepség az esperes imájával ért véget. Este az ünnepelt esperes tiszteletére köz­vacsora volt, amelyen a jelenlevők érzelmeit Irányi Kamill lelkész tolmácsolta pohárköszön­tőben. A veszprémi evang. egyházmegye június 24 és 25. napján Veszprémben tartott lelkészér­tekezletén, illetve közgyűlésében hódolt a 400 éves ágostai hitvallás emlékezetének. A közgyű­lést megelőző napon: június 24-íkén a lelkész­egyesület tartotta szokásos tavaszi értekezletét a templomban, mely Schock Gyula pápai lelkész által kiszolgáltatott úrvacsorával kezdődött. Ta­kács Elek esperes nagy tetszéssel fogadott meg­nyitó beszédében a négyszázéves történeti ese­mény jelentőségét emelte ki, mely Isten iránt mélységes hálára, az ősök emlékének kegyeletes megőrzésére és alkotásunkhoz való hűséges ra­gaszkodásra inti az utódokat. Ihász Mihály jiartai lelkész indítványára ki­mondja az értekezlet, hogy megkeresi az egy­házkerületi és egyetemes lelkész egyesületeket a lelkészi korpótlék valorizálása és a vasúti ked­vezmény megadása tárgyában. A pénztári jelentés felolvasása után Szlovák Pál bakonycsernyei lelkész markáns alakját s a nekrológ írójával együtt az értekezlet és a ben­sőséges kegyelet és őszinte elismerés érzésével helyezte lélekben az eltávozott derék kartárs sír­jára az emlékezés babérkoszorúját. Kovács Béla pápai hitoktató szabad elő­adásban alapos készültséggel vázolta az Augus­tana Confessionak, a hit által való megigazulásá- ról szóló tanítását, Matics Károly nagyalásonyi lelkész azzal a kérdéssel foglalkozott, hogyan nyer megoldást a szociális probléma az Ágostai Hitvallásban. Vasárnap, 25-ikén reggel Ihász Mihály ker- tai lelkész oltári igeolvasásával, imájával, vala­mint az ágostai hitvallás emlékére szerkesztett ünnepi deklaráció felolvasásával ünnepélyes is­tentisztelet vezette be az egyházmegyei közgyű­lést. Mihályi Sándor egyházmegyei felügyelő lel­kes és tartalmas megnyitó beszédben áldozott a nagy történelmi évforduló emlékének. Hangsú­lyozta, hogy az élő hit ősforrása: a Szentírás az a világot meggyőző hatalom, amely elemi erővel ragadta meg a világ összes népeinek lelkiismere­tét, Nem embereknek, hanem Isten Szentlelké- nek köszönhetjük a reformáció sikerét. A mai kor vallástalansága közepeit hő imában kérjük az Istent, adja nekünk is az örök evangéliomí hitet, hogy a jövő küzdelmeiben is diadalmasan megállhassunk. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Takács Elek esperes olvasta fel évi jelentését, Kegyeletes szavakkal idézi fel az invariata Con­fessio Augustana megalkotóinak és aláíróinak halhatatlan emlékét s kiemeli a vallástörténelem fejlődésében új korszakot nyitó Hitvallás rendkí­vüli jelentőségét, mely az evangélikus hívek lelki kapcsolatának és együvétartozásának históriai symboluma. Legyünk hálásak — úgymond — a reformáció nyújtotta lelki áldásokért s kéri a közgyűlést, hogy ezen nagy ünnepi évfordulón kifejezett hálánkat és hűségfogadalmunkat jelen közgyűlési jkvben is megörökítsük, a mit a köz­gyűlés egyhangúan elhatároz. Az egyházközígazgatásí, belmisszióí beszá­molók kapcsán esperes óhajtandónak tartja a jö­vőben a belmisszióí munka belterjesebbé tételét. Szerinte a K. I. E. mozgalomra nagy feladat vá­rakozik, Teljes erőnkkel kell magunkra vállal­nunk az ifjúság fokozottabb lelki gondozását, mert ha ebben meglankadunk, egyházunk jövő­jét veszélyeztetjük. Gyülekezeteink háztartása, — folytatja a jelentés — súlyos válsággal küzd. Óriási teher a tanítói nyugdíj, valamint a dup­lájára felemelt egyházkerületi járulék. Felhívja a gyülekezeteket, hogy a politikai hatóságoknál szorgalmazzák a tanítói nyugdíj járulékok kiuta­lását. Az adócsökkentési államsegélyek feleme­lése a létért küzdő egyházunk punktuna saliense. Az egyház és állam egymáshoz való viszonyá­ban még mindig nem érvényesül az 1848. évi XX. t.-c. igazságos végrehajtása. Most már itt az ideje annak, hogy férfias fellépésünkkel a kor­mányt e tekintetben nyilt színvallásra bírjuk. Az államsegélyeknek különböző alkotmányos és rendeleti útakon való elvonása egyházunk isko­láit és egyéb intézményeit alapjukban rendítik meg, miközben az alkalmi kultúrsegélyekkel agyonistápolt kleríkálízmus, mind nagyobb bá­torsággal és politikai erővel tör régi céljai felé. A kántori és tanítói javadalom szétválasztását állandóan napirenden kell tartanunk. A. nagy gonddal elkészített esperesí jelen­tést hálás elismeréssel vette tudomásul a köz­gyűlés, hogy az adócsökkentési államsegélyek valorizálása s a lelkészi korpótlék felemelése ér­dekében felhivia az egyházkerületi és egyetemes lelkész-egyesületet a kormányhoz vezetendő monstre küldöttség megszervezésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom