Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-07-20 / 27. szám
.Rimái' J-3r*ö vailást&ná:* urnák BUCA?s#S VII J/U^Ll XV1. éTfolyam. T x. 23 1930. julius 20. 27. sz&m. Szerkesztőséi! és kiadétalvatal: LÉBÉIY (Mason ■.) Mladla: I LUTHER-SZÖVETSÉG. Postatakarékpénztárt estkksziala: 1290. Alapitatta : OR. RIFFIY SálOOR püspök. Siitk«iiMiért UUIAa NÉMETH KÁROLT ««per««. Megjelenik kötőnként egvszer, vasárnap. Előlizetésl ir: Eiész évre 6 P. 40 till., félévre 3 P. 20 fill, aenidévre 1 P. 60 HIÚ Eíl szén 16 Ilii Hirdetési árak megegyezés szerint. Miben versenyezzünk? „Aki közöttetek első akar lenni, legyen ti szolgátok." Máté 20. 27. A Mester el van szánva a legnagyobb áldozatra; iparkodik tanítványaival megértetni, hogy reá szenvedések és áldozati halál várakonak s a világ megváltásának munkája a keresztfán jut befejezéshez. Ellenben a tanítványok, még akkor is, amikor Mesterük reá mutat a nagy áldozatra, önmegtagadásra és lemondásra, azon versengenek, hogy az eljövendő uralmon miként osztozkodnak, ki legyen köztük az első. Később, Krisztus .feltámadása és mennybemenetele után, a Szentlélek kitöltése után tanulták meg a szolgálat, a$ önfeláldozás «s-emrugfogadás d»c<c#;ség-H* A világ szemében egyikük sem vitte sokra. Még azok is, akik közülök a legnagyobb szerepet játszották az őskeresztyénség történetében és az egyház megalapozásában, bizonyára csak igen kevés ember előtt voltak ismeretesek és a „világtörténelem“ krónikásai nem emlékeznek meg róluk. Mi már tudjuk, hogy kihatásaiban és eredményeiben milyen csodálatos munkát végeztek, s ma nevük ismert az egész világon. De nagyságukat a tanítványok is annak köszönhetik, hogy megtanultak önmagukról megfeledkezni és alázatos engedelmességben szolgálni. A világban az elsőbbségért folytatott harc ma is dúl. Egyesek, osztályok, népek küzdenek az elsőségért, lármájuk betölti a világot, a szenvedély heve el vakít ja a szemeket és megmérgezi a szíveket. A tengernyi nyomorúságból, amelyet az utolsó nagy versenyzés az emberiségre zúdított, nem tanult a világ. Az ördögnek, a gonosznak hatalmában, bűneinek rabságában tovább jár azon az úton, amelyen Jézus tanítványai keresték az elsőséget, s nem veszi észre, hogy a halál útját járja. Vájjon a keresztyénség ráeszmél-e Jézus erkölcsi tanításának ezen egyik legsarkalatosabb pontjára, hogy a szolgálatban kell versenyeznünk az elsőségért, hogy aki az Isten országában nagy akar lenni, annak kicsinnyé kell válnia, meg kell alázkodnia, mert a legnagyobb, az Istenember is olyan volt köztünk, mint aki szolgál, és alázatossággal és szelídséggel mutatta meg isteni erejét, méltóságát, dicsőségét? Egyenlőség nincs és nem is lesz soha a világon. Tehetségben, erőben, befolyásban, hatalomban különbözünk egymástól. De bizonyos, hogy amíg az elsőséget a hatalom kiterjesztésében, a mások fölé kerekedésberf és embertársaink kihasználásában keressük, addig a világon csak a bűnnek és bűnnel együttjáró mindenféle nyomorúságnak az erejét gyarapítjuk. A keresztyén ember ezen a téren, az erőszak érvényesítésének terén nem követheti a világot és még kevésbbé veheti fel vele a versenyt. Nem lehet munkása a romlásnak, igazságtalanságnak és kizsákmányolásnak. Akármilyen csillogó pompába öltözködik is a világfejedelem, s bármilyen bőséggel látszik jutalmazni csatlósait, a cifrára festett koporsóban meg kell látnunk az undok rothadáiL Az elsőségért folyik a küzdelem ma is. Az életnek egész területén Az -»redn^nveket Útjuk a magyar társadalomban is. A mammon imádók versenye keserű és rossz gyümölcsöket terem. A hűség és becsület meginog; az emberek elvesztik bizolmukat egymásban; lassanként az egész test csupa daganat és fekély lesz. Tanácstalanul és megriadva, elkábulva áll a nép a verseny láttán s szörnyülködik a pályadíjak kiosztásának módján. Egyetlen reményünk az evangéliomban van. A krisztusi életeszményben és a Megváltó Jézus példájának követésében. A Szentlélek új kitöltésére, a Szentlélek adományainak kettős mértékére van szükségünk, hogy legyőzhessük azt a hétfejü sárkányt, amely ki akarja szívni az egyesekből és az egész népből az életadó erőket, a hitet, szeretetet, hűséget, alázatosságot, a kötelességtudatot, a becsületességet. A szolgálatban kell egymással versenyeznünk. Hogy ezt tehes- sük, a keresztfára kell néznünk és a Szentlélek hatása alá kell kerülnünk. El kell szakadnunk azoktól, akik a világ szerint élnek, s ebben a világban egy másik világ polgáraiként, egy másik világ törvényeinek engedelmeskedve kell élnünk. „Aki engem követni akar, tagadja meg magát.“ „Senki sem szolgálhat két urnák.“ Radikális keresztyénséget hirdessünk és éljünk! Annyira eltért a keresztyén világ is az evangé- liom szellemétől, hogy az új Pünkösdnek, amelyért imádkozunk, magával kell hoznia az egész élet gyökeres átalakulását.