Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-06-22 / 25. szám
urna* BUDAPEST VII .0i zell«-"U.23 XVl. évfolyam. 1930. janius 22 25. szám. Szerfces/tösÉi És kiadóhivatal: L t B £ IY (Moson m.l Kiadja :l LÖTMFB-SZÜYEISlG ilaiiltotta: DR. RJ3FF1Y SlKDQR püspök. Medialanlh hetenként eavszev. vasárnay. ——'1 ..... ElHIzitéil ár: Egész éne 6 P. 40IIIU télévre 3 P. s >«rfcM**ufct itició. 20 IHL, neivedévre t P. 60 HIÚ Egy szán 16 (Ili Postatakarékpénztóri csekkszámla: 1290. NÉMETH KÁROLT •apt-rva. Hirdetési árak netoivezés szerint. Bizonyságtevés. „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám ebtt.“ Máté 1Ü, 32. „Nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk." Ap. Csel. 4, 2‘). A telkeknek ébredését, a vallásos éleinek megújulását, a Szentiéleknek gyülekezeteinkre, iskoláinkra, családainkra, híveinkre, egész egyházi életünkre való új és hűséges kiáradását és kegyelmi ajándékokkal való gazdagítását óhajtjuk, kívánatosnak, szükségesnek tartjuk. Napról-napra tapasztaljuk, milyen égető sürgős szükség van arra, hogyr a só meg ne ízetlen ül jön és az evan- géiiorn világossága el ne homályosodjék. Az Ágostai Hitvallás jubileuma reámutat egy nagyon fontos teendőnkre, ha meggondoljuk azt, hogy a Hitvallás hitőseinknek hitvalló cselekedete és bizonyságtevése volt, akik királyok előtt szóltak Isten bizonyságairól és nem szégyenültek meg. Mi még nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy panaszkodhatnánk konferenciáink, egyesületi életünk, egyháztársadalmi tevékenységünk, jótékony intézményeink elszaporodása miatt. Mindegeken a területeken még sokat kell dolgoznunk és alkotnunk. Amit megkezdjünk, azt folytatnunk; amit alkottunk, azt fejlesztenünk, a hiányokat pedig pótolnunk kell. Nem szabad tehát aljba a hibába esnünk, hogy egyoldalúig reávetjük magunkat az egyik, vagy a másik feladatra elhanyagolva a lobbit. A mostani jubileum sem akkor lesz áldásos, ha Hitvallásunkkal kapcsolatban csupán a bizonyságtevés fontosságát hangsúlyozzuk azoknak a kötelességeknek rovására, amelyek épolv szükségesek, mint a bátor és erőteljes vallástétel. . Ilyen értelemben szeretnék rámutatni e helyen a bizonyságtevés kötelességére, hasznára és kegyelmére. Először is arra a szomorú lényre, hogy mennyire evangé- liomellenes az a felfogás, miszerint az Egyház bizonyságtevésre való kötelezettségének eleget tesz azáltal, hogy a lelkész a szószéken a prédikációban bizonyságot tesz. Pedig a tényleges helyzet körülbelül ez. Hetenként egyszer, a szűkebbkörü, vagyis a templomban jelenlevő gyülekezel előtt az igeliirdető több-kevesebb erővel bizonyságot tesz Krisztusról, s általában véve ennyivel be is érjük. Énnek a hivatalos bizonyságtételnek méltó lefolyását, háborítatlanságát egyfelől állami törvények, másfelől a jelenlevők il- lemtudása is biztosítják. Azok. akiknek kifogása volna a bizonyságtevés tartalma ellen, s akik előtt szintén bizonyságot kellene tennünk, egyszerűen hiányoznak. Hogy úgy fejezzem ki magamat: bizonyságtevésünk önmagunknak szól. nem a világnak. Kerüljük azokat az alkalmakat és alkalmatlanságokat, amikor bizonyságtevésünkbe zavaró tényezők avatkozhatnának. Ha Ágostai Hitvallásunk hét külön cikkben szól a keresztvénségbe a pápaság révén becsúszott visszaélésekről, s ha más cikkeiben is kárhoztatja a tévtanokat, most a jubileum alkalmával kötelességünk lelkiismc- reteseu, az Ige világosságánál megvizsgálni és felderíteni azt is, hogy vájjon ágostai hitvallású evangélikus egyházunkba nem csúsz- tak-e be tévelygések, s nincseuek-e olyan hibáink és fogyatékosságaink, amelyeket orvosolni, megszüntetni kellene. Hitvalló őseinknek méltó utódai csak akkor vagyunk, ha a hűségnek, alázatosságnak és igazságszc- retetnek ettől a cselekedetétől nem riadunk vissza. S bizonyára veszedelmes eretnekséget kell látnunk abban a körülményben, hogy amikor egyfelől tiltakozunk a klerikálizmus- nak olyan kinövései és tanítása ellen, mintha a papnak mágikus ereje és isteni méltósága volna, másfelől mi is szervezünk egy klérust, amelynek nem ugyan a szentségek kiszolgáltatása körül tulajdonítunk mágikus hatalmat, de nem kevésbbé téves és vészthozó motívumból, kényelemszeretetből és spirituális lomhaságból a bizonyságtevés területén biztosítunk monopóliumot. Ha evangé- liomi egyházunk sokat vesztett és egyre vészit erejéből, lelkeket ébresztő, hitet mélyítő, tisztító és keltő hatásából, ennek oka többek között az is, hogy az egyetemes papság elvét felhasználjuk ugyan, midőn hierarchikus akarások letörésére kerül a sor, de sutba
