Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-06-08 / 22-23. szám

1930.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

181.

pápista mellett százezer lutheránus^ és százezer kálvinista vitéze a fejedelemnek: ők mentenék meg együtt a hazát.« II. Rákóczi Ferenc is a kuruc háborúkban ugyancsak nagyrabecsülte a Jcatholikusok és protestánsok koop. rác óját, mert saját vallomása szerint seregének kilenctized része protestáns volt; a vele tartó egyetlen r.

k. egri püspök, Telekessy István pedig utólag nem győzött eléggé mentegetödzeni, hogy csak kénytelenségből, tehát szinleg volt Rákóczi embere.

Gróf Batthyány Alajos 1791. a protestánsok vallásszabadságát biztositó törvénynek meg nem szavazását hazaárulásnak minősítette. Ugyanakkor a szabadelvű r. kath. fóurak gr. Kolonics László kalocsai érsek hívására a protestánsok ellen tanácskozni nem mentek el. Vallási téren szabadelvű volt fiatal korában a nagy Széchenyi atyja is, Ferenc. Hiszen az aszódi ev. lelkész fia, a tudós Hajnóczy József volt a titkára. Gróf Batthyány Kázmér, Bicske nagyműveltségű földesura, Széchenyi barátja, 1840. a főrendi házban mondta: »Ö ezen ideát: uralkodó vallás, magával a keresztény vallás szellemével annyira ellenkezőnek tartja, hogy mindazon törvényt, mely ezen szennyet viseli magán, változtatni forrón kívánja s ez o“kbó! a teljes és tökéletes viszonosságra szavaz.« (Szilágyi S. IX. 492.) Szabadelvű, a protestánsok iránt is méltányos r. katholikusok voltak később is: Deák Ferenc, Beöthy Ödön, Madách, Vörösmarty. A Magyar Kultúrának még b. Eötvös József sem volt elég jó katholikus. Jó szerencse lesz, ha Jókaival és Mikszáthtal őt is indexre nem teszik. A tudós Fraknói Vilmos r. k. püspökről is megjegyezte a M. Kultúra, hogy nem volt »telivér katholikus«. A felvilágosodás korában ilyen elfogulatlan, emberies és hazafias érzésükben a felekezetiesség korlátáit nem ismerő magyar főurak voltak a régi Festetich grófok is. A keszthelyi herceg 90 éves jubileuma alkalmat ád, hogy őseire tekintsünk.

A Festetich család a horvátországi Turo- polyából a XVII. század közepén telepedett át hazánkba. Nemesi levelüket már II. Mátyástól kapták. I. Festetich Pál gr. Batthyány Ádám horvát bán udvari embere volt, aki nejével, Tolnai Bornemissza Erzsébettel szerezte meg Tolnát és sok más birtoka között Lovászpato- nát és Zalaistvándot. Ezek fia II. Pál Ákosházy Sárkány János özvegyét, Fitter Erzsébetet vette feleségül és I. Lipót 1699. neki adományozta a régi evang. Sárkány család soproni házát és majorját. Az övé lett Sárkánysziget is Zalában.

II. Pál fiai közül József vitéz katona és tábornok szerezte meg 1749. a grófi rangot, Kristóf pedig a keszthelyi majorátus megalapítója Ión, sok birtokot szerzett Somogybán és sok házat, máj rőt Sopronban. Ennek a két Festetichnek maradékai voltak szorosabb érintkezésben a protestánsokkal.

I. Festetich Pál, a lipcsei diák, Bél Károly András és Gottsched tanítványa.

A soproni Festetichek jó viszonyban éltek az itteni evangélikusokkal. Festetich Kristófnak protestáns nő, Szegedy Judit volt a felesége s a pozsonyi jeles evang. tanárokkal is összeköttetésben állott. Merész dolog volt akkor, hogy ez a Festetich a Pál fiát nem jezsuita kollégiumba, hanem evang. tanárok közvetítésével az evang. lipcsei egyetemre küldte ki tanulni, amelynek akkor Gottsched János, a hírneves irodalmi reformátor volt a vonzó ereje. Soproni diák is sok ment ki Lipcsébe. Pámer János György soproni ügyvéd 1747. német költői levelet irt Gottschedhez és nejéhez, Kulmus Júliához, aki szintén költónő volt. Gottsched Becsben is járt a feleségével. Itt találkozott Esterházy Miklós, Batthyány Károly grófokkal s bizonyára Festetich Kristóffal is. Báró Orczy Lőrinc egyik magyar versében is dicséri Gottschedet. Mária Terézia és férje családi körükben is fogadták a szabad szellemű evang. tudóst, aki nevelőnek ajánlkozott a királynő gyermekei mellé, de kikötötte, hogy hitet nem változtat. Ezért azután csak Ígéreteket kapott és egy brilliánsokkal kirakott dohányszelencét, felesége pedig egy bril- liáns melltüt. (Bleyer J. Gottsched hazánkban

14. és 130. 1.)

Festetich Kristófnak jó ismerőse volt Bél Mátyás, a hírneves pozsonyi rektor, majd lelkész, akit különösen az országgyűlések idején szoktak a magyar fóurak is meglátogatni. S midőn Festetich a Pál fiát 1742 őszén Lipcsébe küldte, a pozsonyi pap fiát, Bél Károly Andrást fogadta a fiú mellé kísérőnek és nevelőnek. Az ifjabb Bél azután künn is maradt Lipcsében, hol a filozófia tanára s többször volt egyetemi rektor is. De mint nevelő a fiatal Festetich Pált nem tudta valami jó rendben tartani Lipcsében. A fiatal diák olyan számadásokat küldött haza, melyeket a gondos apa gyanúsaknak talált s egy másik pozsonyi ismerősét, Tomka Szászky János konrektort bízta meg, hogy Gottschedtől a fiúra nézve felvilágosítást kérjen. (Tomka Szászky 1724—32. győri tanár volt, a feleségét, Egerland Zsuzsannát 1728. Győrött vette el.) Tomka levelére azonban nem jött válasz. A nevelő Bél Károly állta útját, hogy az Gottsched kezébe ne jusson. Ekkor az apa, Festetich Kristóf magát a pozsonyi rektort, Beer Frigyes Vilmost kérte fel, hogy fiáról Lipcséből végre tudósítást szerezzen. (Bleyer J. i. m. 122. 1.)

Ez már a harmadik evang. tanár volt, akivel Festetich Kristóf összeköttetésben állott. Beer rektor 1742 nov. 5. irt Gottschednek, hogy az apa, ez a jó űr sokalja fiának a tanóráit, a tandijakat és a számadások is gyanúsak előtte, küldjön tehát felvilágosítást. »Mert tudja ön, hogy micsoda szomorú viszonyok között van most a mi egész evang. egyházunk és milyen nagyra kell becsülnünk egy ilyen férfiúnak a jóindulatát.« Gottsched erre már nov. 23. váia-