Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-06-08 / 22-23. szám
182. EVANGÉLIKUSOK LAPJA szolt is. Megküldte Lipcséből a Festetich fiú számadását: mennyit költött tandíjra, ellátásra, vásárfiára, ruhára stb. De valami érthetetlen dk miatt a válasz csak 1743. márc. 3. jutott Feste- tich kezébe s mivel Mascov János lipcsei jogtanár sem felelt az apa levelére, ez elhatározta, hogy husvétra hazarendeli a fiát. 'Volt ennek azonban más oka is. Mária Terézia a külföldrejárás és az útlevelek kiadása tárgyában új rendeleteket adott ki és Festeti eh úgy vette észre, hogy ezek főként az ő fia ellen irányulnak. Azt is tudta, hogy fiának Lipcsében tanulása és mellette Bél K. András, az evang. nevelő, a papi és udvari köröknek egyáltalán nem tetszik. Ezek már egy évvel előbb Bajorországban a jezsuiták által vezetett würzburgi egyetemet ajánlották Festetichnek. Beer pozsonyi rektor nagyon sajnálta, hogy Bél K. A. magister annakidején a levelet Gottschednek át nem adta. »Elgondolható, írja Beer, bogy a válasz elmaradása milyen hatással volt Festetichre, akit az érsek (gróf Esterházy Imre esztergomi prímás) és a klérus (die Clerisey) naponként vádol és már a királynőt is felingerelték ellene.« Beer azt remélte, hogy Festetich és a fivére, József, az ismert generális által több magyar ifjút is küldhetnek Lipcsébe és az elnyomatás idején a protestánsok támogatását várta a két Festetich testvértől. Az ifjú Festetich Pál 1743 tavaszán csakugyan vissza is jött Lipcséből. Május 26-án már Pozsonyban volt, ahol apjának egy előkelő barátját és Esterházy prímást is meglátogatta. Mindketten a legnagyobb dicsérettel írnak az ifjúról az apának. Tudásával és magaviseletével egyaránt meg vannak elégedve és sokat várnak tőle. »Kár volna, írja a prímás, ha olyan helyre nem találna menni, ahol ezen dicséretes ex- perientiáját nem continuálná.« A fiatal Festetich tehát az eretnek egyetem látogatását most jóvá tette a prímásnál való kétszeri tisztelgéssel. Valószínűleg Bécsbe ment ezután. De lipcsei tanáráról, az evang. Gottschedről sem feledkezett meg. Sopronból 1743. nov. 20. igen hálás meleghangú levelet irt mesterének. Amit tud, úgymond, annak legnagyobb részét Gottschednek köszönheti. Eg|y kis aszalt gyümölcsöt küld most neki Sopronból, de amint alkalma lesz, a magyar bort is megizlelteti vele. Tehát miként az apa, úgy a fiú sem tagadta meg a protestánsokkal való jó barátságot. Mária Terézia tanácsosai közül sokan tanultak protestáns iskolákban. Baranyi László a királynő testőre büszkén hivatkozik »hallei bursdeák« voltára és a filozófus Wolff coll egi urna inak buzgó látogatására. Az apostata államférfiak, Haugwitz, Zinzendorf, Gebier, Van Swieten, ebben az időben azért voltak olyan keresettek, mert protestáns nevelésben részesülték és tudományuknak jobb hire volt. (Bleyer i. m. 5. 127. 172. Mar- czali, II. József I. 387.) Festetich Kristóf is sok vagyont szerzett. 1930. 1765-ben kelt végrendelete szerint több házat és majorságot vett Sopronban. »A külvárosban Ispitál nevű patak mellett situált major« (a ma is úgynevezett szép és nagy Festetich-major) puszta és épületien volt, mikor atyjától átvette, ő építtette meg fundamentumból. Majdnem egész vagyonát Pál fiának, a volt lipcsei diáknak hagyta, mert a kisebbik fia, Lajos egyenet- lenkedő. Ö maga már az új birtokán Keszthelyen akar pihenni a franciskánusoknál. Mint szeptemvir halt meg, felesége protestáns volt. A pozsonyi és soproni evangélikusokkal is jó viszonyban élt. A Festetichek vásárlásaikhoz többször vettek fel kölcsönt a soproni evang. konventtől. Az ifjú Festetich Pál kedves és méltó fia volt az apjának. Fényes pályát futott. Kedvelt, bizalmas embere volt Mária Teréziának, mint udvari tanácsos és Bécsben a magyar udvari kamara elnöke. A királynő sűrűén levelezett vele és 1770. őt is grófi rangra emelte. Magas műveltségéről mondja egy kortárs: »Ein grosser Kenner und Beförderer der Künste und Wissenschaften.« Ö volt az atyja a keszthelyi nagy Festetichnek, a Georgikon alapítójának. A leánya, Júlia pedig a nagy Széchenyi Istvánnak volt az édesanyja. Vallási nézeteire nézve jellemző, hogy egyidejűleg levelezett az evang. Gottseheddel és a prímással. Evang. tanárainak, a lipcsei egyetemnek sokat köszönhetett. Mária Terézia körében is vallási téren szabadabb nézeteket vallott. Alig jelent meg ugyanis Febro- nius—Hontheim Miklós trieri c. püspök hires műve: De statu Ecclesiae (Frankfurt 1763.), mely a pápaság jogkörét korlátolni, a nemzeti egyházak jogait kibővíteni s a vallási unió útját akarta egyengetni, bizonyos Neny, Mária Terézia kabineti titkára már 1746. ölet. 31. ir Festetich Pálnak Keszthelyre és előre örül, hogy ezt az indexre tett könyvet majd vele együtt fogja olvashatni. A felvilágosodás szelleme ime igy tört be a legbuzgóbb r. kath. királynő udvarkörébe is. (Bleyer 127. Keszthelyi kvtár, Marczali, M. Terézia 294.) II. Gróf Festetich Ignác, az egykori Telekesi Török-urodalom földesura. Nemcsak Festetich Kristóf és a fia Pál volt ilyen szabadabb gondolkodású és a protestánsokat is megbecsülő magyar főúr, hanem Kristóf fivérének, gróf Festetich József tábornoknak az unokája, gróf Festetich Ignác is, Egyed, Rábaszentandrás és Sokor, az egykori Teldkesi Török-féle urodalomnak, valamint Lovászpato- nának is a földesura. Ignácnak az atyja gróf Festetich Károly volt, anyja pedig gróf Dras- kovich Franciska. A szülők szintén nagy vagyonszerzők. 1763-ban vették meg Sopronban a mai Lenk-féle átjáró ház Szentgyörgy-utcai részét 20.412 forinton Preysing Ernő tábornoktól, a Neuhof tulajdonosától. Az evang. Telekesi Török István kuruc ezredes egyedi urodalmát is
