Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-03-31 / 13. szám
1929EVANGÉLIKUSOK LAPJA 99 súlyozzuk, mint akár tizenöt évvel ezelőtt, s ha azt kérdezzük, hogy ennek mi az oka, a feleletet az «ébredő» mozgalmakban találjuk meg. Hogy nevén nevezzem a gyermeket, a Bethánia- Egyesiilet és újabban a «Fébé» cvang. diakonisszaegyesület jóllehet sok ellenszenvet váltott ki imitt^amott, tie a gyülekezeti és egyházi bel- missziói munkának nálunk új útakat mutatott és új lehetőségeket tárt fel, sőt új inspirációt adott. Nem tudok egyetérteni azzal a felfogással, mintha akár a Bethánia-Epesiilctnck, akár a Fébé-egyletrrek munkája lényegileg ellcnkc/nék a lutheri reformáció tanításával, vagy egyházunk dogmatikai fogalmaival. Ellenkezőleg, éppen a mi egyházunk dogmatikája és belmisszioi munkájának története (Wiehern!) azt bizonyítják, hogy az «ébredómozgalorm lényegileg lutheri alapon áll. Ezzel nem akarom azt állitani, amit Schmidt cáfol, hogy t. i. pillanatnyi ébredéssel a keresztyén élet végérvényesen helyes kerékvágásba terelődött. Ezt azonban sem Gáncs, sem a «bethanisták nem állítják. Másfelől az is igaz, hogy az «ébresztésekkel» különösen Amerikában sok visszaélés történt, elaonyira, hogy ott az ébresztő prédikátorok, az u. n. revivalis- ták, a saját munkájukat széles körökben diszkre- ditálták, pillanatnyi hatásokat hajszoltak, «megtéréseket» erőszakoltak ki, a modern pszichológia eszközeivel dolgoztak (szuggeszció, tömegpszichózis) de momentán elért eredményeik nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, nem voltak maradandók. Kitűnt, hogy a türelmes és kitartó lelkipásztori munka, a rendsze- les gyülekezeti munka, a vailistanitás. a keresz- tyénség hitbeli és erkölcsi igazságaira való gondos, lelkiismeretes oktatás nélkülözhetetlenek, mert ezek nélkül a legveszedelmesebb tévtanok és lelki aberrációk jelentkeznek. Visszaélni mindennel lehet és szertelenségbe tévedni minden irányban lehetséges. De igaza van a latin közmondásnak, hogy «abusus non tollit usum , a visszaélés ne riasszon el bennünket a helyesen éléstől. Az «ébredő mozgalomnak megvolt a nagy hatása az amerikai lutheránus egyház életére és munkájára is, tehát ott, ahol ennek a mozgalomnak kinövései, ferdesé- gei és szertelenségei a legkirivóbban mutatkoztak és mutatkoznak. Erre vonatkozólag itt közlöm egy chicagói lutheránus lelkészegyesület egyik értekezletéről szóló jelentésből az alábbiakat: «Ma reggel összejöttünk, hogy meghallgassuk Otterbein F. B. lelkészt. O az ébresztő munkával nyolc esztendeje foglalkozik és a legtöbb embernél jobban tudja, hogy miként kell azt végezni. Gyülekezete 2.200 tagot számlál (amerikai statisztika szerint, amely csak a gyónó személyeket számítja tagnak) és ezeket mind ő maga gyűjtötte össze az említett nyolc év alatt; mindegyikünk érezte, hogy Otterbein úgy szólhat a kérdéshez, mint akinek tekintélye van. Egyáltalán nem nagyképüsködött. Nem dicsekedett azzal, hogy van biztos sikert Ígérő királyi útja; nem tudott receptet adni, amely feltétlenül beválna. A lelkek megnyerésében minden másnál előbbre való az Igének ereje. A gépezet hasznos, de túlzásba vive felette veszedelmes és inkább gátol, mint segít.’ Az isteni Ige szerint való pré- dikálás és tanítás után közvetlenül következik Otterbein szerint az imádság ereje. Gyülekezetében ezernél több egyháztagnak volt tavaly családi oltára. Ma még többnek van. Mekkora erő rejlik ebben? Csak imádkozó lelkésznek lehet imádkozó gyülekezete. Otterbein a legtöbb lelkésznél jobban tudja, hogy miként lehet az időt jól kihasználva dolgozni. Ebben a tekintetben kétségtelenül nagy hasznára volt, liogy szemináriumi kiképeztetése előtt üzleti kiképzésben volt rcsze. Lelkészeink közül sokán, talán a legtöbben faluról származnak. Kevesen részesültek vezetői kiképzésben. Készek dolgozni és szolgálni, de sok esetben nem tudják, hogy idejüket hogyan lehet beosztva kihasználni, vagy hogyan lehet másokat a munkába beállítani. Ótterbein tudja ezt. Sikereinek jó részét egy régebbi vasárnapi iskolai tanítójának tulajdonítja, aki a/t szokta mondogatni, hogy «Isten sohasem teszi meg helyettünk azt, amit magunk is meg tudunk tenni.» Otter- bein jelszava: «Egész nap munkában és minden nap munkában.» Az olyan vasárnap: iskolai tanító, aki pontatlan, vagy aki nem jelenti be a hiányzókat, hamarosan elveszti állását Otterbein gyülekezetében. Két diakónus és két titkár állandóan munkában van. Evente egyszer minden családot meglátogatnak és a szomszédságot évente kétszer is átvizsgálják. A diakónusok nincsenek feljogosítva arra, hogy a gyülekezethez való csatlakozásra kérjenek ígéreteket. Utasításuk ügy síól, hogy három kérdést tegyenek fel: 1. A gyülekezetei illetőleg minden rendben van-e? 2. Ismer-e a szomszédságban valakit, aki nem ta<*ja valamely gyülekezetnek? 3. Ismer-e olyan valakit, aki látogatja istentiszteleteinket, de nem tagja a gyülekezetnek? Ha valamely gyülekezeti tag kél hétig elmarad az istentiszteletekről, a lelkészi hivatal részéről felhívást kap. A diakónusok révén kipuhatoltak vallásos iratokat, ropiratokat és meghívókat kapnak. Ha eljönnek az istentiszteletre, akkor felveszik őket a felnőttek számára iulius és augusztus hónapok, valamint az ádventi hetek kivételével egész éven át minden pénteken este tartott katechetikai tanfolyamra. Otlerbein prédikációi egyszerűek, majdnem a túlságig. Ha úgy érzi, hogy hallgatóinak «sóra és paprikára» van szükségük, beleadja a fűszert. Inkább legyen a prédikáció erős, mint izetlen. Gyülekezete szereti prédikációit és épül rajtuk. Evangelizálása régi fajtájú és apostoli s egyúttal meggyőzően hatásos.» Íme egy amerikai lutheránus Ielkészegyesü- lct, amely «szakértővel» előadást tartat magának • J
