Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-03-31 / 13. szám
08. EVANGÉLIKUSOK LÁPjA objektiv bizonyossággal nem tudjuk eldönteni, hogy ez a tapasztalat és hit valóság-e, vagy csupán illúzió volt. Végső elemzésben mindenkinek a maga tapasztalatából és éíetmcggyőződé- séböl kifolyólag kell eldönteni ezt a kérdést, mert hitben járunk és nem látásban. De annyit egészen tárgyilagosan is mondhatunk, hogy a feltámadott és élő Krisztusba vetett hit minden más belső meggyőződésnél hatalmasabb, magasabb és teremltőbb erőnek bizonyult. Pragmatikaiig tehát teljes mértékben igazolva van. A keresztyén hitet és a keresztyén tanítást semmi más nem pótolja. Ez a hit és tanítás pedig a Krisztus feltámadásához fűződik. Éneikül tartalomnélküli, üres, hiábavaló, alaptalan. Nagy tévedés volna azonban a dolgot azáltal állítani a feje tetejére, hogy a Krisztus feltámadását nem mint adott valóságot, mint az emberiségi történelmébe beleágyazott tényt, hanem mint az emberiség magasabb érdekei, fejlődése, erkölcsi tökéletesbülése vagy rendben- tartása és fegyelmezése érdekében szükséges metafizikai követelményt állítanánk oda az emberek elé. Eltekintve attól, hogy az ilyen ká- bitószereknek alkalmazása rettenetesen megibo- szulja magát; eltekintve attól, hogy mellékcélok, Krisztuséval ellenkező célok szolgálatában még a Krisztus feltámadásának hirdetéséből is olyan kőszikla kerekedik, amely összezúzza azokat, akikre ráesik: ha arról van szó, hogy hasznos követelményeket állítsunk fel az emberiség számára, a meghalt Krisztus feltámadásánál sokkal plauzibilisebb követelményeket is találhatunk. A Krisztus feltámadásának, mint fejlődéstani vagy humanisztikus követelménynek nincs ereje. Ereje csak akkor van, ha él bennünk a róla való meggyőződés; ha hisszük, valljuk és éljük azt, hogy a Krisztus feltámadott a halálból, él és uralkodik. A keresztyénség azoknak a nemzeteknek talaján, amelyeknél gyökeret vert, történelmi egyházzá lett; berendezkedése, törvényei, alkotmánya száz meg száz kötelék által függi össze a nemzetnek az intézményeivel, törvényeivel és alkotmányával. De ne felejtsük, hogy egyetlen egyház sem azáltal marad Krisztus egyháza, hogy történelmi egyháznak tudja magát Az egyház nem azáltal lesz életnek kovásza, világossága, sava, megszentelője, hogy egynek tudja magát azzal a nemzettel, amelyhez a történelmi múlt fűzi, hanem azáltal tölti be hivatását, hogy élő Urának, a Krisztusnak szolgál s engedi magát általa vezéreltetni. Magában véve az a körülmény, hogy a protestantizmus nemzeti egyházakat alakított ki, nem jelent előnyt a katho- licizmiussal szemben. Mert a nemzet irányában is akkor teljesiti legnagyobb haszonnal hivatását az egyház, ha élő Urának szolgál. Az egyháznak nem lehet az a hivatása, hogy éljent harsogjon, valahányszor a nép hangszórói él- jent kurjantanak; s átkot mondjon, valahányszor ugyanazok a hangszórók kárhoztatnak. Ilyen Í92$. módon az egyház Barabbás kiadatását követelte volna Pondus Pilátustól. Az egyháznak az Ura él és uralkodik; az egyház által hirdetett evangéliomnak is élő igének kell lennie, nemi pedig gramofon lemeznek, amely régi nagyjaink hanghordozását őrzi és reprodukálja. Én azt hiszem), hogy ha az egyház állandóan úgy gondolkodna, szólna és cselekedne, hogy Ura él és uralkodik, akkor gondolataiban, szavaiban és cselekedeteiben bátrabb, elevenebb és határozottabb lenne, s nemi figyelné annyira a szelek járását és az égboltozat színét azért, hogy kitalálja mikor kell igent és mikor szabad nemet biccenteni. Akkor jobban tudatában volna annak, hogy a sáfárnak egy kötelessége van: hű legyen a reá bízottakban. Mert nem 'emberektől ítéltetik meg és nem emberektől veszi el jutalmát. Az egyháznak egy Ura van és egy Feje. S amint az egész egyháznak ez az egy, legszentebb kötelessége és rendeltetése van, úgy minden !egyies keresztyén embernek is az a legszentebb kötelessége és rendeltetése ezen a földön, hogy egész életével tegyen bizonyságot arról, hogy nem holt bálványoknak szolgál, hanem az élő és uralkodó Krisztusnak. Annak a Krisztusnak, aki a Balaton mellől, a Rába, a Kőrös, vagy a Tisza mellől épúgy hív magának követőket, szolgákat, apostolokat, ahogyan hívott a Geniezáret tava mellől; épenúgy uralkodni akar annak életében, aki a gyárban dolgozik, vagy az irodában, vagy a kereskedésben, mint ahogyan uralkodni akart a vámszedő asztal mellett ülő Máténak az életében. A Krisztus feltámadott, él és uralkodik! Jegyzetek. Lapunk utóbbi számaiban folytatásokban közlünk egy részletet Gyurátz Ferenc áldott emlékű volt dunántúli püspök életrajzából, amlelyiet Payr Sándor egyetemi tanár, tudós és fáradhatatlan egyháztörténetirónk irt. Payr Sándor munkáját a Dunántúli Egyházkerületi Lelkészegye- sület fogja kiadni. * Schmidt János «Ébredés vagy megtérés?» című cikke, amely lapunk 12. számában jelent meg, megérdemli a figyelmet szélesebb' körök részéről is. Azt hiszem azonban, hogy nem tévedek, amikor Schmidt cikkében Gáncs Aladárnak, lapunk 8. és 9. számlában megjelent «Az ébredés útja» cimiü cikkére adott választ vélek felfedezni. Szerintem a kérdést nem lehet úgy feltenni, hogy ébredés vagy megtérés. Kétségtelen, hogy volt és van számos alvó gyülekezetünk és egyháztagunk és ezeket az alvókat fel kell ébreszteni. Másfelől tagadhatatlan az is, hogy a megtérést ugyan ma fokozott mértékben hang-
