Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-03-17 / 11. szám

84.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1929.

fétai szavakkal kötötte lelkűkre a jelenvolt szülőknek s a büki patrónus uraknak, hogy a kis Gyurátz fiút pedig akárhogy is, de Sopronba kell vinni. ,,E fiúból pap lesz, akárki meglássa!" — idézte Arany János verséből, a Családi körből. Maga a püspök (később Szalaynak nagy tisztelője és barátja) sokszor emlegette, hogy az ő sorsát a nemeskéri káplán döntötte el*)

A felkészülés Sopronba mégsem ment köny- nyen és hamarosan. A gimnáziumi I. osztályra Szente György tanította otthon Bükön a saját Pál nevű (később kismartoni ügyvéd) fiával. Gyurátz ekkor már 14 éves, de testben gyenge, kis termetű volt. A magánvizsgálat után Király József Pál soproni igazgató a két büki fiút 1856 őszén a II. osztályba vette fel. Együtt is lakott a két fiú Sopronban, a lakáspénzt Szente fizette. Eleitől fogva kedves tanulótársa volt a sárszent- lőrinci Támer János és a csánigi Gaál László, vele tanult még a zalaistvándi Berecz Imre (a győriek későbbi jeles zeneművésze), a nagy- acsádi Doktorics Sándor és a soproni Manninger Adolf. Egy osztállyal járt előtte a nemesládonyi Horváth Samu, az ostffyasszonyfai Ajkay Miklós, a csernyei Jeskó Lajos, az uzdborjádi Pesthy Elek; egy osztállyal utána a felpéci Bognár Endre, a kiskocsid Ajkay Gyula, a meggyesi Ihász László, a súri Turcsányi Gyula és a német- keresztúri zsidó fiú, Dux Lajos, a későbbi Dóczi Lajos költö és magyar báró, (akit diákkorában a társai igen csúnya ábrázatúnak találtak). A sző- kedencsi Véssey Sándor és a kőszegi Torkos László már a nyolcadikba járt, reájuk mint mintaképre tekintett fel az újdonsült büki diák. A III. osztálytól kezdve a répcelaki Radó testvérek is, Kálmán és Lajos, tanulótársai voltak. Az V. osztálytól kezdve pedig Berzsenyi Jenő, Kiss Jenő és Mesterházy Ödön.

Az iskola az ötvenes években nagy megpróbáltatásokon ment keresztül. Ez volt a gyászos emlékű Bach-korszak. A soproni lyceum is 1851 aug. 4, elvesztette a nyilvánossági jogát. A büki származású jeles igazgató, Hetyésy László több mint 40 évi szolgálat után (1809— 1852.) e felett való bánatában halt meg. Mikor Müllner Mátyás és Limberger István tanár el- parentálta, úgy érezték, hogy maga az iskola is sírba szállott vele. De segítségére jött az egyház- kerület. A Selmecbányái Király József Pál igazgatósága alatt több új fiatal tanárral újra szervezték s 1853. újra megnyitották, de csak két év múlva, szigorú feltételekkel kapták meg a nyilvánossági jogot. Több tantárgyat német nyelven kellett tanítani, a bizonyítványokat is két nyelven kiállítani s Mikulás Ferenc, majd Szilágyi Ferenc iskolatanácsosok ellenőrizték az osztályokban, hogy a fiúk tudnak-e németül felelni. De a tanárok mégis csak magyarúl tanítot*) Szalay Sándor négy derék gyermeke a két esperesnél Madár Mátyásné és Németh Pálné, néhai Szalay László esperes és dr. Szalay Sándor budapesti egyházfelügyelő.

tak s mikor jöttek az iskolavizsgálók, akkor a Dux, Manninger és más német fiúkkal feleltettek.

Tanárai közül Thiering Károly, Malatides Sándor, Petrik János Jakab s a felsőbb osztályokban Lehr András (Petőfi egykori tanára), Domanovszky Endre, a külső megjelenésre is sokat adó, élénk szellemű fílozófius, az alapos tudású Müllner Mátyás s a gyakorlatias irányú, tősgyökeres magyar theológus, Pálfy József voltak reá legnagyobb hatással. Ezeknek egyikét- másikát későbbi nyilatkozataiban a külföldön hallgatott egyetemi tanároknak is fölébe helyezte. Gyurátz a nagy tudásvágya mellett erős magyar hazafias és buzgó evangélikus vallásos érzést hozott magával a szülőfalujából, melyek itt Sopronban hű ápolásra találtak. Az elnyomatás a Bach-korszakban, melyet az iskola falai között is gyűlölettel kellett érezniök, csak annál élénkebben újítá fel a szabadságharc keserű emlékeit s annál tüzesebbre lángolta szívükben a hazaszeretetei. S a hitbuzgóság is, melyet otthon a büki földmívesek históriás füzeteiből olvasott énekek, a Csepreg pusztulásáról, Czeglédy haláláról, az Anyaszentegyház siralmáról és a protestáns gályarabokról szóló történetek élesztették fel, itt az ősi soproni iskola falai között is újabb táplálékot nyert.

Gyurátz, mint kis diák, már az első tanévben beírta nevét az egyházkerület történetébe. 1857 júl. 27-én tették le a soproni tanítóképző új épületének alapkövét, amelyhez hasonló akkor még az egész országban sem volt s amelynek létrejötte Pálfy, Kolbenheyer és Király buzgalmával nagyon emlékeztet Francke nagy hitére és a hallei árvaházra. Jelen volt egy schles- wig-holsteini herceg, mint vezérőrnagy, báró Ambrózy Lajos helytartósági elnök, báró Friedenfels helyt, tanácsos, Wohlmuth egyházi adminisztrátor, Kurz Endre polgármester és sok más előkelőség. Mindezek aláírták az alapkőbe helyezett okiratot. De aláírták az összes tanárok és néhány tanuló is. Az aláíró diákok közt ott van Gyurátz Ferenc II. oszt. gimnazista neve is. Bizonyára nem maga furakodott előre, hanem a tanárok tuszkolták oda, mint akinek égő, okos szemeiből legtöbbet néztek ki. A gyermek Gyurátz névírása, mely az iskolaépület alapkövébe került, az egész életre szóló elkötelezés volt az egyház számára. 1858 október 3. volt a már kész díszes épületnek felavatása fényes ünnep keretében s a most már III. osztálybeli Gyurátz bizonyára ismét ott volt a szent örömmel víga- dozó ifjúság körében. (Papp J. A sopr. ev. tan- - képző tört. 16. 1.)

Harmadik osztálybeli gimnázista volt már Gyurátz akkor is, midőn Sopronban a lyceum 1857. okt. 1.-én háromszázados jubileumát ünnepelte. A nehéz idők, a Bach-korszak miatt bizony most is hangfogót kellett tenni a hegedűjükre. De hálaénekeikből mégis kicsendült a jobb jövő reménye. Haubner Máté a kerület el-