Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-03-17 / 11. szám
VII.0i25Ua-u.28 Jézus, Isteniek Báránya! „Másnap látó János Jézust őhozzá menni, és monda: Imé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!“ •r Ján. 1, 29 Keresztelő János a két Szövetségnek a mes- gyéjén áll. Megadatott néki az a kegyelem, hogy Jézus Krisztusról való bizonyságtételét ezekbe a halhatatlan szavakba foglalja össze, amelyekben ölelkezik az Ótestámentom az Ujtestámen- tommal, s reámutathas on arra a húsvéti bárányra, aki megáldoztatásával örök váltságot szerezve, az ótestámentomi áldozatot az örökkévalónak árnyképévé, múlandó ábrázolásává tette. Az ötestámentomnak a lelkét a keresztyén bizonyságtétel és üdvbizonyosság korszakába átvitte, s a legplasztikusabban szemlélteti a keresztyén- ségnek legnagyöbb, boldogító titkát. '*“•1 ’ Jézus, Istennek Báránya! Mikor Ábrahám fel akarja áldozni fiát Izsákot, s mennek együtt, Izsák viszi az égóáldozat- hoz való fákat, Abrahám pedig a tüzet és a kést, Izsák igy szól atyjához: dinitől van a tűz és a fa; de hol van az égó áldozatra való bárány?» A Jézus Krisztus megáldoztatásáig. ez volt a világ valamennyi áldozatának nagy kérdése, a világ valamennyi vallásának nagy problémája: adva voltak az áldozati szertartásnak külső kellékei, adva volt az, ami látványosság lehetett, de hiányzott a lényeg. Hol van az a hatalom, amely elveszi a világnak bűneit? Jézus, Istennek Báránya! Mikor a zsidó nép az egyiptomi fáraók rab- igáját hordta és nyögte, a fogságból való szabadulás vajúdásainak drámai történetében megint ott van a nomád pásztornép áldozati szent állata, ömlik a húsvéti báránynak vére, amellyel meghintik a két ajtófélt és a szemöldökfát, hogy az Ur, amikor elmegy az ajtó mellett, ne engedje be a házba a pusztítót, aki megöli az elsőszülöttet. A báránynak a húsát pedig olyan módon ették a zsidók, hogy derekaik felövezve, saruik lábukon, pálcájuk kezükben és nagy sietséggel ették: nép, amelynek maradandó városa nincsen, de hazát keres. S a Mennyei Jelenések könyvének írója, János látja az uj Jeruzsálemet, a szent várost, amelynek kapui mindig nyitva állanak, ahova egybegyül a pogányok dicsősége és tisztessége, amelyben megvan nyugodalma az Isten népének, amelybe csak azok mehetnek be, akik beírattak az élet könyvébe, «amely a Bárányé!» Jézus, Istennek Báránya! A zsidók szellemi életének magaslatán, amikor delelőben volt a prófécia, a próféták között az egyik leghatalmasabb szellem, Ésaiás, ezt Írja: «Mindnyájan, mint juhok eltévelvedtiink, kiki az ó utára tértünk; de az Ur mindnyájunk vétkét ó reá vetette. Kinoztaiott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint a báránv, mely mészárszékre vitetik, és mint a juh, mely megnémul az öt nyirok előtt.» S «ö megsebesit- tetett bűneinkért, megmutatott a mi vétkeinkért, békességünk büntetése rajta van, és az ö sebeivel gyógyulánk meg.» Jézus, Istennek Báránya! És mikor előáll a Jordán folyó partjain, judea pasztájának kövei között az, akiről apja a Szentk-lekkel rregteljesedve már gyermekkorá- ban igy prófétáit: «Te jiedig kisgyermek, a nia- gasságos Isten prófétájának hi vattatol; mert az Ur előtt jársz, hogy az ő utait megkészitsd, > amikor előáll a teveszőrbe öltözött biinbánatot prédikáló Keresztelő János és megpillantja a hozzámenö názáreti Jézust, a Szentlélek által megvilágositva és a Szentlélek által ajkaira adott szavakkal kiált: «Imé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!» Imé a bűnös világ egyetlen reménysége, imé az Ótestámentom gyökeréről hajtott sarj, az ótestámentomi ígéretek pecsétje, a nagy és egyetlen főpap, áldozat, en- geszteiés, az alfa és omega, az igen és az ámen. Jézus, Istennek Báránya! Isten és a világ; bűn és a Bárány. Istené a Bárány, a világé a bűn. Isten odaadja nagy sze- retetében Bárányát a világnak, hogy senki el ne vesszen; a Bárány elveszi a világnak bűneit véres szenvedése és halála árán, mert szerette az övéit és mindvégig szerette őket, s nagy szerelmében bűnné, gyalázattá, szegénnyé lett, hogy szerettei eljuthassanak az Isten gazdag kegyelmének üdvösségébe. Gigantikus szavak márványt ömbjeiből emelt Keresztelő János áldozati oltárt a világ bűneiért meghalni kész Istenfiának, kicsoda az, aki nem borul bünbánattal térdre e szent oltár előtt: «Istennek ama Báránya, aki elveszi a világnak bűneit?» Keresztelő Jánosnak Jézusról szóló bizonyságtétele Isten nagy szeretetét, Jézusnak megváltó erejét, az Ószövetség végét, az Újszövetség XV. eriolyauu. 1924. március 17. 11. szám. Szerkesztéséé és klaéóblntal: LÉBENT (Moson sn.) Kiadta: 9 LUTHER-SZÖVETSÉG. Pestatakarékaéaztári csekkszámla: 1290. Ilapltatta: DR. RlfFIY SIHDOR pfispflfc. Surkmhaért kUlfc NÉMETH KÁROLY «speres. MtBielenik betonként eavszer, rasárna*. Előfizetési ár: Egész érre 6 P. 40 fill., lélérre 3 P. 20 Ml, neoyedérre 1 P. 60 Ilii, Ebt szán 16 Ilii Hirdetési árak megegyezés szériát.
