Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-02-17 / 7. szám
1 *29. PVANOtíLUéUSÓfc LA^JA 53. és lélektelen ájtatossági gyakorlatok, a papságnak dőzsölése és világias gondolkodása, a szerzetesek tunyasága és tudatlansága, stb. ellen. Kezébe kerültek Luther legkorábbi iratai s bámulta azoknak igazságát és merészségét. 0 nevelte a dán reformáció több barátját és kiválóságát, köztük Vormordsen Ferencet és Laurent- sen Pétert. Azonban amint apránként rájött, hogy a reformáció a régi kötelékeket mina el- szaggatja, ellenefordult és Dániában a «vesti- pellis», köpenvegforgató nevet kapta. Az a király, akinek uralkodása alatt a reformáció eszméi hatásukat éreztetni kezdték, II. Keresztély volt (1513—1523), egy szabadon gondolkodó férfiú, aki szerette népét s gyűlölte a nemesség hatalmát és a papok zsarnokságát. Az ó uralkodása alatt ért el Dániába a bűnbocsátó cédulákkal való kereskedés, amelyet X. Leo pápa űzött, Arcimbold pápai legátus személyében; de mikor a legátus összeköttetésbe lépett a királynak svédországi ellenségeivel (II. Keresztély Svédországnak is királya volt), nagy szakadás állott be. A király a lundi érsekség ügyében is viszálykodott a pápával. Közben, részint azért, mert a király sógora volt V. Károly császárnak, részint a belpolitikái viszonyok miatt, a reformációi mozgalommal való összeköttetés megszakadt. De utódja, I. Frigyes (1523- 1533) alatt a reformáció diadalmasan nyomult előre és fia, III. Keresztély alatt (1536—1559), aki részt- vett a mainzi birodalmi gyűlésen, a reformáció' véglegesen győzött a Kopenhágáha 1536-ban összehívott országgyűlésen. Az évek folyamán a reformáció ügyet sokan segítették előre: fiatalemberek, akik Németországban a wittenbergi, erfurti és más egyetemeken tanultak s lelkesedtek az új eszmékért, amelyek tulajdonkepen a régi evangéliomi tanítások voltak, felszabadítvaI azon babonák, mondák és legendák alól, amelyek évszázadok folyamán az Isten Igéjére lerakodtak és azt majdnem eltemették. Dániában az evangéliomnak legkiválóbb elóharcosa Tausen János szerzetes volt, egy Funen szigeti parasztnak a fia, született 1494- ben. Sokat ígérő tehetségeinek köszönhette, hogy az odense-i iskolába került, onnan az Ant- vorskov kolostorba Slagelse közelében, majd tanulmányainak folytatására Németországba küldték. 1519-ben elnyerte a magisteri fokozatot a rostocki egyetemen. 1523-ban Wittenbergbe ment, de kolostorának perjele váratlanul hazahívta, mert attól félt, hogy az új evangéliomi tanítás íratása alá kerül. Késón volt. Luthernak szava és személyisége megragadta Tausen Jánost és egy nagypénteki prédikációjában nyíltan vallást tett Luther igaz és egészséges tanához való ragaszkodásáról. A perjel Tausent a kolostor börtönébe vetette, s csakhamar ezután elküldte Jütlandba, a Viborg városban levő, Szent János-rendi kolostorba, amelynek perjele híres volt szigorúságáról. Ott kellett volna a sas szárnyait lenyirbálni, de Tausen az ablakból prédikált a sokaságnak, amely kívül összegyülckezett és a perjel kénytelen volt megengedni, hogy' vasárirap este a kolostor templomában prédikálhasson. Utána rögtön meg is bánta, amikor látta, hogy milyen nagy tömegekben özönlött a nép a prédikáció hallgatására, s megint lecsukta volna, ha a város polgársága fel nem fegyverkezett volna Tausen megvédelme/ésére. Tausen elhagyta a kolostort, levetette a szerzetesi ruhát és Viborg- ban diadalra vitte a reformációt. A király védelmébe fogadta és később Kopenhágába hívta, ahol a Szt. Miklós-templombán retteuthetetlenül és fáradhatatlanul hirdette az evangéliomot, mígnem, a katholikusok erős ellenállása után Ko- penhágában is győzelmet aratott. A többi városokban is úgv tört magának utat a reformáció, mint Viborgban és Kopen- hágában. Derék igchirdetók és tanítók támadtak; Luther Kiskátéját és az Ágostai Hitvallást lefordították dán nyelvre; 1529-ben megjelent Pedersen Keresztéitől az Újszövetség dán fordítása, amelynek épenolyan hatása volt Dániára és a oán szellemi életre, mint Luther németnyelvű Biblia-fordításának Németországra. Dán nyelvű énekeket énekeltek és a prédikációkat mindenütt az anyanyelvűi tartották. I. Frigyesnek 1533-ban bekövetkezett elhalálozása után Dániában igen zavarossá váltak a politikai viszonyok, mert nem tudtak megegyezésre jutni az utód személyében. A katholikusok felhasználták az alkalmat és keresztülvitték Tausen János száműzetését. Azonban a nép tiltakozott és kényszeritette a püspököket, hogy visszahívják. Mikor 1536-ban III. Keresztély lépett a trónra, a reformáció diadala már teljes volt. Luther barátját, Bugenhagent, hivták el Németországból, hogy koronázza meg és kenje fel a királyt s szentelje fel az első evangélikus- lutheránus püspököket, akik közül a legnevezetesebb volt Palladius Péter, Sjaelland (Zealand i püspöke. Tausen János később ribe-i püspök lett és 1561-ben halt meg. Most azután rendezték az egyházi és iskolai ügyeket, s habár bizonyos idő telt bele, amig a pápai uralomnak minden jele eltűnt, a reformáció megnyerte az egész nép szivét. Kópén hága. Frandsen F. lelkész. GONDOL ÁTOK. Ha nemesebb műveltség, tisztább tapasztalat, magasabbreiuiü kötelességnek belélegzése által végre életerő áraniLk a lélekbe, a halhatatlanság ösztönei felébrednek bennünk. Úgy érezzük magunkat, mint az a rab madár, amelyet véletlenül hazájába visznek, amikor először hallva rokon dal csattogását, ösztönszeriien csapkodja kalitkájának rudjait. Martiueau J.
