Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-02-17 / 7. szám

1 *29. PVANOtíLUéUSÓfc LA^JA 53. és lélektelen ájtatossági gyakorlatok, a papság­nak dőzsölése és világias gondolkodása, a szer­zetesek tunyasága és tudatlansága, stb. ellen. Kezébe kerültek Luther legkorábbi iratai s bá­multa azoknak igazságát és merészségét. 0 ne­velte a dán reformáció több barátját és kiváló­ságát, köztük Vormordsen Ferencet és Laurent- sen Pétert. Azonban amint apránként rájött, hogy a reformáció a régi kötelékeket mina el- szaggatja, ellenefordult és Dániában a «vesti- pellis», köpenvegforgató nevet kapta. Az a király, akinek uralkodása alatt a refor­máció eszméi hatásukat éreztetni kezdték, II. Keresztély volt (1513—1523), egy szabadon gon­dolkodó férfiú, aki szerette népét s gyűlölte a nemesség hatalmát és a papok zsarnokságát. Az ó uralkodása alatt ért el Dániába a bűnbocsátó cédulákkal való kereskedés, amelyet X. Leo pápa űzött, Arcimbold pápai legátus személyében; de mikor a legátus összeköttetésbe lépett a király­nak svédországi ellenségeivel (II. Keresztély Svédországnak is királya volt), nagy szakadás állott be. A király a lundi érsekség ügyében is viszálykodott a pápával. Közben, részint azért, mert a király sógora volt V. Károly császárnak, részint a belpolitikái viszonyok miatt, a refor­mációi mozgalommal való összeköttetés meg­szakadt. De utódja, I. Frigyes (1523- 1533) alatt a reformáció diadalmasan nyomult előre és fia, III. Keresztély alatt (1536—1559), aki részt- vett a mainzi birodalmi gyűlésen, a reformáció' véglegesen győzött a Kopenhágáha 1536-ban összehívott országgyűlésen. Az évek folyamán a reformáció ügyet sokan segítették előre: fiatal­emberek, akik Németországban a wittenbergi, erfurti és más egyetemeken tanultak s lelkesed­tek az új eszmékért, amelyek tulajdonkepen a régi evangéliomi tanítások voltak, felszabadítvaI azon babonák, mondák és legendák alól, ame­lyek évszázadok folyamán az Isten Igéjére le­rakodtak és azt majdnem eltemették. Dániában az evangéliomnak legkiválóbb elóharcosa Tausen János szerzetes volt, egy Funen szigeti parasztnak a fia, született 1494- ben. Sokat ígérő tehetségeinek köszönhette, hogy az odense-i iskolába került, onnan az Ant- vorskov kolostorba Slagelse közelében, majd ta­nulmányainak folytatására Németországba küld­ték. 1519-ben elnyerte a magisteri fokozatot a rostocki egyetemen. 1523-ban Wittenbergbe ment, de kolostorának perjele váratlanul haza­hívta, mert attól félt, hogy az új evangéliomi ta­nítás íratása alá kerül. Késón volt. Luthernak szava és személyisége megragadta Tausen Já­nost és egy nagypénteki prédikációjában nyíl­tan vallást tett Luther igaz és egészséges taná­hoz való ragaszkodásáról. A perjel Tausent a kolostor börtönébe ve­tette, s csakhamar ezután elküldte Jütlandba, a Viborg városban levő, Szent János-rendi kolos­torba, amelynek perjele híres volt szigorúságá­ról. Ott kellett volna a sas szárnyait lenyirbálni, de Tausen az ablakból prédikált a sokaságnak, amely kívül összegyülckezett és a perjel kény­telen volt megengedni, hogy' vasárirap este a kolostor templomában prédikálhasson. Utána rögtön meg is bánta, amikor látta, hogy milyen nagy tömegekben özönlött a nép a prédikáció hallgatására, s megint lecsukta volna, ha a vá­ros polgársága fel nem fegyverkezett volna Tausen megvédelme/ésére. Tausen elhagyta a kolostort, levetette a szerzetesi ruhát és Viborg- ban diadalra vitte a reformációt. A király védel­mébe fogadta és később Kopenhágába hívta, ahol a Szt. Miklós-templombán retteuthetetlenül és fáradhatatlanul hirdette az evangéliomot, míg­nem, a katholikusok erős ellenállása után Ko- penhágában is győzelmet aratott. A többi városokban is úgv tört magának utat a reformáció, mint Viborgban és Kopen- hágában. Derék igchirdetók és tanítók támad­tak; Luther Kiskátéját és az Ágostai Hitvallást lefordították dán nyelvre; 1529-ben megjelent Pedersen Keresztéitől az Újszövetség dán for­dítása, amelynek épenolyan hatása volt Dániára és a oán szellemi életre, mint Luther német­nyelvű Biblia-fordításának Németországra. Dán nyelvű énekeket énekeltek és a prédikációkat mindenütt az anyanyelvűi tartották. I. Frigyesnek 1533-ban bekövetkezett el­halálozása után Dániában igen zavarossá váltak a politikai viszonyok, mert nem tudtak meg­egyezésre jutni az utód személyében. A katho­likusok felhasználták az alkalmat és keresztülvit­ték Tausen János száműzetését. Azonban a nép tiltakozott és kényszeritette a püspököket, hogy visszahívják. Mikor 1536-ban III. Keresztély lé­pett a trónra, a reformáció diadala már teljes volt. Luther barátját, Bugenhagent, hivták el Németországból, hogy koronázza meg és kenje fel a királyt s szentelje fel az első evangélikus- lutheránus püspököket, akik közül a legneveze­tesebb volt Palladius Péter, Sjaelland (Zealand i püspöke. Tausen János később ribe-i püspök lett és 1561-ben halt meg. Most azután rendezték az egyházi és iskolai ügyeket, s habár bizonyos idő telt bele, amig a pápai uralomnak minden jele eltűnt, a refor­máció megnyerte az egész nép szivét. Kópén hága. Frandsen F. lelkész. GONDOL ÁTOK. Ha nemesebb műveltség, tisztább tapaszta­lat, magasabbreiuiü kötelességnek belélegzése által végre életerő áraniLk a lélekbe, a halhatat­lanság ösztönei felébrednek bennünk. Úgy érez­zük magunkat, mint az a rab madár, amelyet véletlenül hazájába visznek, amikor először hallva rokon dal csattogását, ösztönszeriien csapkodja kalitkájának rudjait. Martiueau J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom