Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-12-01 / 45. szám
356. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. kegyelmi eszközökkel, az Igével és a szenitsé-j g'ekkel való szobái ásnak és élésnek csak úgy van teljes értelme, ha állandóan kiséri, át-meg-1 áthatja, körülveszi az imádkozás, nem mintha minden az imádkozáson mint emberi cselekvésen fordulna miéig, hanem épen mivel Isten kegyelmes meghallgatásán fordul meg minden. Kétség 'Jeten, hogy egyházunk nak kezdettől fogva különös mértékben sajátja volt az imádság karizmája, — gondoljunk csak magára Lutherre, miniden koroknak egyik legnagyobb imádkozó- jára, s egyházunknak páratlanul gazdag és mély- tartalmú imádság;- és éniekirodalmára. Vajha mindenekelőtt az imádságnak az a karizmája újraéledne, hogy egyházunk mindinkább az imádkozásnak egyházává válnék! 2. Miniden imádságimieghallgatás egyúttal munkára, szolgálatra való meghívást és képesítésit is jelent. Imádság és munka az egyház belső megújulása szempontjából is elválaszthatatlanul összetartoznak. Munkafeladataink természetszerűen oszlanak fel elméletiekre és gyakorlatiakra. A) A theológiai kutatás és tanlitás aktuális feladatai. a) A theológiai tudománynak manapság különös gondot kell fordítania arra, hogy a keres ztyémség végső elvi alapjait és lényegtartalmát feltárja s a keresztyén tant úgy adja elő, hogy az tartalmi és módszeres szempontból egyaránt minél teljesebben megfeleljen Isten kinyilatkoztatásának és a benne való hit természeté- nek. Hogy ebben az irányban még sok a teendő, azt mindenki tudja, aki a tárgyhoz ért. b) Ezzel kapcsolatban fontos feladat vár a Luther-kutatásra is. A Luther személyének és müvének vallásos-erkölcsi sajátossága iránt újra felébredt érdeklődés és fogékonyság örvendetes jele annak, hogy a lutheri keresztyénség azon az úton van, hogy ismét mélyebben eszméljen reá saját mivoltára és hivatására. c) Isten igéjének és Luther tanításának irányítása melleit a keresztyénség egész történelmi múltját újra át kell világítanunk és annak mindén értékes örökségét az eredeti lutheri keresztyén* séigi szellemében újra elsajátítanunk, hogy kitűnjék az, hogy a keresztyénség történelmi és elvi szempontból egyaránt bensőleg a lutheri keresztyénségben jut teljességre, természetesen úgy, hogy az adományokkal együtt mindig a feladatokat, az előnyökkel együtt a kötelezettségeket is felismerjük. d) Fontos feladata a jelenlegi theológiai tudománynak végül az is, hogy gondosan számon vegye mindazokat a külső és belső körülményeket, tényeket és erőtényezőket, melyek a jelenkorban az evangéliom hatását és terjedését akár gátolják, akár előmozdíthatják, szóval tiszta józan valóságlátással ismerje és ismertesse meg a jelenkort, — hogy ezen a réven hasznavehető Itanácsokat és útbaigazításokat tudjon adni az [egyház gyakorlati munkája számára. B) Gyakorlati feladatok. a) Az a nagy főfeladat, melynek teljesítése révén az egyház úgy egészében, mint összes részeiben és tagjaiban szakadatlanul megújul, az Istennek a Jézus Krisztusban megjelent megváltó kegyelméről váló, hitből fakadó és hitet ébresztő bizonyságtevés. Amikor megtántoritha- tatlanul erre és az ennek megfelelő érzületápolásra helyezzük a fősúlyt, a lutheri keresztyóni- ség eredeti szelleméhez maradunk hivek. Mindaz, amit ezen kivüf még tehetünk, ehhez a főfeladathoz csak úgy viszonyúk, mint eszköz a célhoz, mint akadályok elhárítása, útegyengetés, talaj- előkészités és hasonlók. b) Különösen nagy súly esik a jelenkorban a nevelési feladatra összes formái szerint. Egyházunknak kétségki vül már kezdettől fogva sajátja egy bizonyos pedagógiai karizma, amint arról a 'történelem világosan tanúskodik (nem utolsó sorban a magyarországi iskolázás és nevelés története is!). Ennek a karizmának is újra kell élednie — a jobb jövendőért, mindenekelőtt pedig az Urnák azon szaváért: Legeltesd az én báránykáimat! (János ev. 21.) c) A személyes keresztyénségnek és a keresztyén közösségnek az ápolására egyformán nagy gondot kell fordítani. Az egyik sohase legyein a másik nélkül. Mindegyik a hitnek ugyanazon az alapján nyugszik és épül. d) Az utóbbi vonatkozásban kétségkívül különösen nagy jelentőséig illeti meg az egyes helyi gyülekezetét. Az egyház, mint hitbeli és hitvallási közösség, mint istentiszteleti közösség, mint a szeretet és munka közössége az egyes helyi gyülekezetben nyeri meg legjellegzetesebb konkrét meg|valósulását. Az ú. n. laikusok munkájának az egyházi hivatal irányítása és ellenőrzése mellett organikusan kell a gyülekezet életébe beilleszkednie. Ezen az úton sokféle istenadta képesség (karizma) ébred fel és kerül a köznek a szolgálatába. Egyházunk megújulásáról csak annyiban lehet szó, amennyiben gyülekezeteink élő gyülekezetek. e) Élő gyülekezetek alakulása egyúttal a legfontosabb szolgálatot jelenti, mellyel az egyr ház a szociális kérdés megoldásához hozzájárulhat. Ezzel együtt a legnagyobb gondot kell fordítani a keresztyén családi élet és a reformátor! hivatásfelfogás ápolására és biztosítására,. Minid a kettővel a legközelebb eső körben legjobban szolgáljuk egyszersmind a legmagasabb és a legátfogóbb célt is. Hogy az egyháznak a szociális nyomor 'enyhítése végett mindent meg kell tennie, amit akár közvetetlenül, akár^ közvetve megtehet, az természetes és magától értetődő; de ahhoz minden körülmények között ragaszkodnunk kell, hogy az egyház annál értékesebb módon járul hozzá a kérdés megoldásá-
