Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-11-24 / 44. szám
XV. évioiymtu. 1929. november 24. 44. szám. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Szerkesztősig As klaAAtilvatal: LEBENY (Masán m.) Itarila : 1 LDTHER-SZÓ VÉTSÉG Alapította : OR. RIFFIY SIMDOR püspök. Meglalaalk hetenként uvszer. vasarnap. ' i ■ - ■ Előfizetési ir: Egész évre 6 P. 40 HIÚ félévre 3 P. si.rk.ut.un I.I.M. 20 mi., eeovedévre t P. 60 (1IL Egy szám 16 Ilii Pastatakarikeénzlérl csekkszámla: 1230. NÉMETH KÁROLY *«per«s. Hirdetési árak megegyezés szerint Békesség. Béri Radvánszky Albert egyetemes felügvelő megnyitó beszéde az egyetemes közgyűlésen. 1921). nov. 15. Jubileumok esztendeiének nevezhetnek ezt az évet, amelynek munkájáról számot adni, aktáit lezárni és amelynek határán az új munkaévet előkészíteni itt egybegyültünk. Régmúlt idők több jelenünkre, sőt még tivoli jövendőnkre is kiható eseményének emlékét elevenítették míg lelkünk előtt ennek az esztendőnek a folyamán a százados évfordulók, és a jelen is sok jövőt érintő eseményt hozott, problémát vetett fel és feladatot állított elénk. Ha mindezeken végigjártatom gondolataimat, akár a felekezetközi helyzetet, akár az államhoz való viszonyunkat, akár egyházunk belső állapotát teszem vizsgálódás tárgyává, ugyanaz a gondolat követel a maga számára helvet ez- idei egyetemes közgyűlésünk tárgyalásait bevezető elnöki megnyitómban. Meggyőződésem, hogy ennek a hármas helyzetnek egészséges kialakítás csak egymással teljes összhangban oldható meg. Néhány héttel ezelőtt a felekezetközi helyzet sajnálatos módon kiélesedettnek látszott. Szinte érthetetlen és egyben valósággal kétségbeejtő, hogy a felekezetközi front ne a keresztyénség egységes védelmi vonala legyen, hanem magán a keresztyénség körén belül képződjenek harcvonalak, amelyeken a magukat egyértelműen keresztyéneknek vallók álljanak egymással szemben. Az adott helyzet feletti aggódásom hangulatában került a kezembe egy külföldi sajtótudó- sitás, amely valósággal megdöbbentő hatást gyakorolt reám. A tudósítás szerint ugyanis Európa egyik államának a fővárosában jaropaganda-fel- vonulást rendeztek az atheisták, felháborító módon gúnyt űzve a vallásból, az egyházból és annak szolgáiból, a protestantizmust és a római katholicizmust párhuzamosan együtt pellengé- rezve ki. Ha ilyen jelenségek sem képesek a keresz- tyénséget ráeszméltetni a fenyegető, létére törő veszedelmekre és tudatára ébreszteni annak, hogy súlyos idők előtt áll, amelyekben csak egységes front biztosíthatja számára a győzelmes megállást, akkor bölcsessége végkép cserben hagyta és ügye elveszett. Egyházunk mindenkor megértette az idők szavát és mindenkor bölcs mérsékletet igyekezett tanúsítani. jVtindamellett nem csodálható, ha vannak sorainkban is olyanok, akiket az egyes, reméljük általánossá nem váló, de sajnos gyakorta ismétlődő jelenségek által felidézett szenvedély mégis elragad. Én m inda zónái al, helyesebben épen azért kérve kérek mindenkit, akinek egyházunk és vele a keresztyénség jövője a szivén fekszik, hogy még áldozatok árán is igyekezzünk óvni és tartani a felekezetközi békét. Ezt követeli Krisztus neve, amelyet viselünk és az egyetemes keresztyénség létérdeke, hogy ne is szóljak széiszaggatott hazánkról, fájó set> bői vérző nemzetünkről. 'Én nem tudok, nem is akarok hinni abban, hogy végkép ne lehessen megtalálni az elvi ellentétek mellett a közös veszedelem ben a római katholicizmussal is a békés egy üt .élés, sőt a közös lelki front megterem csenek a lehetőségét. Volt idő, amikor a papa elismerése j.fJül követe utján aranyláncot küldött egy a török clTcn hősiesen küzdő magyar protestánsnak, és volt idő, amikor aranyéremmel tüntetett ki egy tudós magyar evangélikus lelkészt. Vagy emlékeztessek az 1790 91.-i egyházpolitikai törvények megalkotása körül lefolyt hosszas országgyűlési küzdelmekre, amelyekben a prolestantizmus jogait tiszteletben tartó döntés csak római katholikus fóurak és képviselők közreműködésével vált lehetségessé? Volt idő, még pedig kemény háborús, amidőn a győzelmes protestáns hadvezér az ellenséges sereg halálos sebből Vérző vezéréhez átbocsátotta a harcvonalon a római katholikus papot a szentséggel. A hagyomány szerint volt idő, amikor egy evangélikus hitre tért község lakossága elén lelkészével a saját istentisztelete előtt minden vasárnapon végighallgatta a magára maradt öreg plébános miséjét. A múltból hoztam példákat. Most pedig a jelenből veszek. Németországban, aliol pedig meg élesebb a keresztyénség két nagy tábora között az ellentét, nemrég bizottság alakult a két egyháztársadalom vezető egyéniségeiből mindazoknak a kérdéseknek lehető békés megoldására, amelyek a felekezeti békét veszélyeztethetik. Nem tudom, nem merem elképzelni, hogy ne lehessen megtalálni a módját ma is a protestantizmus és a római katholicizmus kölcsönös megbecsülésének, egyező akarattal való összefogá-
