Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-02-03 / 5. szám
EVANGÉLIKUSOK LÁPJA i§29. 34. korlátlanok. Ezen nem kell sajnálkoznunk. Ellenben őszintén be kell vallanunk, s jó, ha ismerjük a korlátokat és nem szívesen hallgatunk olyan szónokokat, akik azt akarják velünk elhitetni, hogy égnek, földnek, pokolnak, időnek és örökkévalóságnak minden titkát a reverendájuk, vagy ä kabátjuk ujjából tudják ki rázni. Az igehirdetés rész szerint való. A fontos itt is az, hiogy az a rész igaz, élet- és szeretetteljes legyen. Amit nyújt, az legyen valóságos, lüktető élet, s érezzük ki belőle a Krisztust és Krisztus nyáját íszerető szívnek a dobogását. Az a tudat, hogy az igehirdetés rész szerint való, megtanítja az igehiirdíetőt arra a szükséges alázatosságra, amely lehetetlenné teszi számára azt, hogy felülve a tökéletesség paripájára, fölényes hangon leckéztesse hallgatóit s ezzel csupán azt érje el még a legjobb esetben is, hiogy a hallgatók a szónokkal, a világgal és önmagukkal 'elégedetlenül, tehát «békesség» nélkül távoznak. Nem szabad felejteni, hiogy az Ige, amely Istennél volt, azzal indult el a világi megváltására, hogy testté, azaz rész szerint valóvá lett, megalázta magát és szolgai formát öltött magára s nagyon téved az az igehirdető, aki azt képzeli magáról, hogy a megalázkodott és szolgává lett Igének szabados ura. Nem. Az igehirdető' az Igének alázatos szolgája, akinek tudnia kell, hogy rész szerint van benne a prófétálás. Nem adatott meg számunkra, hogy akár az ismeret, akár a prófétálás teljes legyen bennünk. De elnyerhetjük azt a kegyelmet, hogy; teljes legyen a Krisztus iránt érzett szeretetünk, mely együtt örül az igazsággal, mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr és soha el nem! fogy. A keresztyéiséo bevezetése Dániába. Messze északon, hullámok bölcsőjén fekszik a mondákban gazdag;, kicsiny Dánia, — mosolygó, szép ország, termékeny szántóföldekkel, virágtól borított dombokkal, pompás nemesi birtokokkal és kiterjedt erdőségekkel, furcsa kis városokkal és elsőrendű tengeri kikötőkkel, népes vidéki városokkal és Észak Athénjével, Kopenhágával, a 800.000 lakosú fővárossal, amely a csodaszép Szund partján épült, a nagy királyi kastélyokkal, a hires múzeumokkal (Thorvaldsen) és szép templomokkal; a széptornyu város,^ ahogyan nevezni szokták, a király rezidenciája, a kormány székhelye, az egyházi, a tudományos és kulturális életnek központja Dániában. Dánia kicsiny, de szép és gazdag ország; szabad ország, amelyben szabad és nemes nép lakik; az egyetlen ország és egyetlen nép a világion, amely sohasem volt idegien uralom alatt és sohasem hajolt meg idegen uralkodó előtt. A régi időikben az a nép, amely Dániában lakott, harcias n ép volt — innen kerekedtek fel a cim- berek, akik Rómát kifosztották; itt vontak vitorlát a vikingek, akik Anglia és Franciaország partvidékét nyugtalanitották. Sok istent imádtak, akik között a háború istene, Thor, részesült különös tiszteletben, s a dánok azt tekintették a legnagyobb boldogságnak, ha csatában eshettek el, hogy eljuthassanak a főistenhez, Odinhoz, aki a vitéz harcosokat lakomához ültette. Mindamellett, minden szilaj vadságuk ellenére, igen nagyra becsülték a nőket és a dán hűséglet miég ma is nagyra értékelik. A dán bevándorlókat Amierika is legjobb polgárainak tekinti.^ Ezen az országon is megpihent Istennek tekintete, és eljött az idő, amikor küldötte eljutott oda, hogy a Keresztet a dán földön is elplántálja. Az a férfiú, akit Isten erre a munkára elhívott, egy Ansgar nevű, frank származású, bene- dekrendi szerzetes volt. Ansgar a világháborúban nevezetessé lett Somme folyó mellett fekvő Corbie-ban született 801-ben. Nagy Károly egyik katonatisztjének a fia volt, ötesztendős korában elvesztette édesanyját, felvették az ottani kolostorba, később mint fiatal szerzetes elkerült Északiraneiaországból Németországba, a Weser folyó mellett akkoriban újonnan alapított oorvey-i kolostorba. Ansgart az Észak apostolának nevezik, miért niem csupán Dániában, hanem Svédországiban is működött; ;s habár a missziót Ebbe, reirnsi püspök már 822-ben megindította, Ansgar mégis megérdemli nevét, mert neki köszönhető, hogy az evangéliom erősen meggyökerezett északon. Dániai utazására az adott alkalmat, hogy az egyik apró dán király, Harald, aki a többi törzs- főnökökkel viszálykodott, az akkori német császárnál, Jámbor Lajosnál, keresett segítséget; ugyanis Dánia déli határa szomszédos volt Németországgal. A császár, aki keresztyén volt, Harald királynak kilátásba helyezte segítségét, de ahhoz a feltételhez kötötte, hogy ez és hívei megkeresztelkednek és keresztyén papokat visznek magukkal Dániába. A császár udvarában senki se vállalkozott szívesen arra, hogy a harcias és pogány dánok közé menjen, de a figyelem ráirányult a kegyes Ansgarra, s mikor megkérdezték, hogy hajlandó-e elmenni, jóllehet szerzetestársai lebeszélték és rámutattak, hogy milyen jó sora van a kolostorban, azt felelte, hogy kész Istennek mindenben szolgálni, és határozottam örömmel kijelentette, hogy elmegy Harald királlyal. Ansgar- hoz csatlakozott egy másik, Autbert nevű, frank szerzetes és ezek ketten 82ó-ban érkeztek Dániá
