Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-02-03 / 5. szám
1929.__________________________EVANGÉLIKUSOK LAPJA _________________________35. ba . Ansgar előkelő megjelenés volt, egészségi állapota nem a legjobb, de erős volt a hitben és a szeretetben, komoly, jámbor, istenfélő fiatalember, aki Istennel élt és álmában ismételten hallani vélte Isten beszédét vagy akaratát. Ez nagy segítségére volt. Mihelyt Ansgar és Autbert Dániába érkeztek, hozzáfogtak munkájukhoz, részint a király udvarában, ahol kevés megértést s a király részéről semmi támogatást nem találtak, részint úgy. hogy szerte az országban prédikálták az evangéliomot az egybegyült népnek, részint úgy, hogy rabszolgaságban született gyermekekét, akiket a dán harcosoktól kiváltottak, tanítottak; erre a célra egy kicsiny iskolát építettek Hebedv városában, a mai Schleswigben, az akkori Dániának egyik legdélebbre fekvő városában. Autbert nemsokára megbetegedett és kénytelen volt visz- szatémi Németországba, Ansgar azonban csiig- gedetlenül folytatta munkáját, s nyájas, szeretetteljes magaviseletével lassanként sokakat megnyert a z evangé Uomnak. Nagy és fáradságos munka volt és sokféle ellenállásba ütközött, nemcsak a pogány főnökök, harcosok és papok részéről, hanem a dán királyok között fennálló nyugtalan háborús viszonyok következtében is; s mivel Harald, aki Ansgarnak legjobb támasza lett volna, kénytelen volt Dániából menekülni, Ansgar is nehéz szívvel követte. De nem adta be a derekát. A keresztjén német császárhoz üzenet jött Svédországból, hogy ott olyan emberek vannak, akik szeretnék az evangéliomot hallani, s Ansgar azonnal késznek nyilatkozott az odamenetelre — és missziója olyan sikeres volt, hogy' úgy Bőm, a svéd király, mint pedig számos előkelő nemes megkeresztelkedctt. Hogy az északi missziót szilárdabban megalapozza, a császár a dán határ közelében, Hamburgban, érsekséget állított fel, és Ansgar lett az első hamburgi érsek. Fáradhatatlan buzgalommal irányította Hamburgból az északi misz- sziót, foglyokat és gyermekeket kiváltott és őket az egyház szolgálatára nevelte, s a következő években sokan lettek Krisztus követőivé. Azonban 845-ben dán harcosok betörtek Hamburgba, a várost és a templomokat felperzselték, a vidéket feldúlták és kifosztották s Ansgarnak menekülni kellett, minden vagyonából kifosztottam De nem vesztette el a bátorságát; «nem zúgolódott Isten ellen, hanem Jób mondását ismételte: Az Ur adta, az Ur elvette, áldott legyen az Ur neve,» — írja Rimbert, Ansgar életrajzírója. A nyomorúságot hittel és türelemmel viselte és remélte, hogy elnyeri a martir- koronát, amelyet azonban az Ur nem adott meg, neki. Mikor a brémai püspöki szék megüresedett, Ansgar ott lett érsek, mert a veszélyeztetett fekvésű Hamburg püspökségét megszüntették. Ansgar új erővel karolta fel újból a dán munkát Ajándékokkal és barátsággal próbálta megnyerni Erik dán királyt és engedélyt kapott, hogy felépítse az első dán keresztyén templomot Schleswigben, a Mi Asszonyunk templomát, — fából. És ezzel a keresztyénség megvetette lábát Dániában. De nem többet. Valamivel később ugyan még egy templom cpiilt Ribe-ben, 860- ban, s az országban több kis kápolnát is építettek, de még körülbelül 200 esztendeig folyt a liarc különösen a megközelithetetlenebb helyeken mélyen gyökerező pogányság és a keresztyénség között. Csak Nagy Knud dán király uralkodása alatt (1014 1035), aki Angliának is hatalmas királya lett, tűntek el a pogányság utolsó nyomai s nyerte az egyház szilárd alakját és s/ervezetét. De a misszió kezdetének dicsősége Ansgart illeti, aki 865-ben halt meg Brémában és^az ottani székesegyházban van eltemetve. Nem volt szent a szónak katholikus értelmezése szerint; ellenkezőleg, egyszer, amikor Istentől megáldott munkáját magasztalták, azt mondta: «Ha az én Uramnál valamit elérhetnék, akkor arra kérném, tegyen velem csodát, kegyelme által csináljon belőlem jó embert.» Evangélikus katholikus volt, s ezért az Ur szőlőjének hasznos munkása! Ezeregyszáz esztendővel ezelőtt harsantak meg az evangéliom trombitái Dániában és azóta a dán nép meghajolt az evangéliom előtt — s meghajol túlnyomó része még ma is. Idők múltán az evangéliom Dániában is meghamisittatott, de ekkor támasztotta Isten az Észak másik apostolát, Luther Márton evangélistát, és ó általa a kereszt evangéliomát, amelyet Ansgar prédikált, elvitte Dániába, s a Dán nép újból meghajolt az igazság előtt és állhatatosan meg is maradt mellette, úgyhogy még a mi nehéz napjainkban is a dán nép kilencvennyolc százaléka az evangélikus-lutheránus egyház tagja és Dánia az evangéliomnak egyik legerősebb vára. Kopenhága. Frandsen F. lelkész. Jegyzetek. Lapunk jelen száma nagy horizontot tár az olvasó elé, amikor e^y angol iró tollából ismerteti a tavaly Jeruzsálemben tartott nemzetközi kiilmissziói konferenciát, egy berlini írótól a protestantizmusnak a keresztyénség egységesítésére törekvő mozgalomban elfoglalt álláspontját, egy dán lelkész cikkében pedig Dániát. Ezt az utóbbit, amelyet a Lutheránus Világkon- vent végrehajtó bizottsága bocsátott rendelkezésemre, az a körülmény teszi aktuálissá, hogy a Lutheránus Világkonvent hat hónap múlva fog összeülni Dánia fővárosában, Kopenhágá- ban, második gyűlésére. Magyarországi evangélikus egyházunknak, épúgy, mint eges/, nemzetünknek a mostani világhelyzetben létkérdése, hogy a nagy nemzetközi mozgalmakat figyelemmel kisérje, s azokba lelkileg és aktive bekap-
