Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-11-10 / 42. szám
iV£3.R in:á: útnak BUDAPEST VII.Olzeila-u.2$ XV. eviolyau». 1929. november 10 42. szám. Szerkesztőség és kladéMvatal: LÉ BEIT IMoson m.l Riadta: I LUTHER-SZOVETStC. Postatakarékoénztárí csekkszámla: 1290. Ilapitatta : DR. RflFPIY SIIOOR püspök. SttrkoiMitrl t«lrló* NÉMETH KÁROLY «apere«. Megjelenik keteakiat egvszer. vasárnap. Előfizetési ir: Egész ívre 6 P. 40 Ilii., félévre 3 P. 20 fill.. Regiedéire t P. 60 ML Eli szám 16 (ill Hirdetési árak megegyezés szerint. Gyámintézeti szolgálat. — Részlet Ziermann Lajos ev. lelkész, kormányfőta- nácsosnak, az egyet, gyámintézet eh. elnökének a Gyámintézet közgyűlésén felolvasott jelentéséből Győrött, 1929 nov. 3-án — Ez év pünkösdjén részt veliettem a protcs- táció 400 eves emlékünnepén Speyerbcn. Sok Szépet láttam s hallottam ott. A legszebb ünnepi aktusok közé tartozott a hatalmas méretű történelmi felvonulás, melyet egy áttekinthetetlen, speveri lapok becslése szerint 130—200.000 emberből álló ünnepi közönség nézett végig. Festői menetben elvonultak előttünk a hitvalló fejedelmek; élükön Fülöp hesseni tartománygróf, hadseregnek is beillő kíséretükkel s a protestáló városok nagyszámú küldöttségükkel. Majdnem egy óráig tartott mig a structollas kalpojjú hírnökök rézkürtöket fújva, a zászlótartók zászlóikat lengetve, az apródok gyönyörű lovakat vezetve, a vértes lovagok talpig vas- páncélba öltözve, mindenféle fegyveresek buzogányokkal, alabárdokkal, kopjákkal, ijjakkal s más hadis/erszámokkal ellátva, a hercegek és fejedelmek, a polgármesterek és kancellárok s a városi tanácsosok elvonultak előttünk. Egy- egy ismerős történelmi alak megjelenését lelkesedéssel fogadta a nagy közönség s többször igazán úgy tetszett, mintha azok az ősök sírjaikból szálltak volna ki, hogy megjelenjenek e szép ünnepen. Különösen lelkesedéssel, majdnem szent áhítattal néztük János szász választó- fejedelem két oldalán Luthernek, a nagy reformátornak testi-lelki jóbarátait, Melanchton Fü- löpöt és Agrikola Jánost, amint bibiiával, hatalmas papírtekercsekkel, tudósokhoz, tanárokhoz s papokhoz illő szelidlelküséggel kisérték a nagy fejedelmet. Ez a két történelmi alak, Melanchton és A g- nkola jelenik meg ma is itt lelki szemeim előtt. Es ma különösen Agrikola lép előtérbe, mert amint Agrikola 1529-ben a szász választófejedelemmel Speyerbe, úgy 13 évvel később, 1342- ben II. Joachim brandenburgi választófejedelemmel s Móric szász herceggel, akik a török ellen mentek, Győrbe vonult be. S Melanchton utasítása szerint, Agrikola János itt Győrben s vidékén, talán elsőnek, hintegette el az evangcliomi magokat s hirdette Luther tanait. S innen Győrből irt Melanchtonnak »örvendetes dolgokat Pannóniából« s az akkori csonka Magyarországból. Mélyen tisztelt közgyűlés! Mi ma szintén egy nagy fejedelem kíséretében jöttünk ide, mert a Gyám intézet csak úgy, mint idősebb testvére, a Gusztáv Adolf Egyesület, a protestantizmust élete árán is védő Gusztáv Adolf hős svéd király kisérelébc/ tartozik és munkatársai közé számítódik. Es mikor a mi csonka országunkban teljesített munkánkról ez alkalommal Pannóniában jelentést teszünk, nekem úgy tetszik, mintha most nemcsak a mi Egyházunknak szeretve tisztelt vezetöférfiai és a híveknek buzgó serege hallgatná azt, hanem min*ha magdicsöült fényes alakok, a Győri Gyám intézetnek s a Győri Egyháznak s evvel Egyetemes Egyházunknak is itt fundáló mesterei, egv tét hi Karsay Sándor, egy* a haza igazaiért várfogságot szenvedett Haubncr Máté, azok a német tábori papok, élükön a protestáió Agrikola Jánossal, akik cg vkor'a trombitás zó val összehív ott gyülekezetnek hirdették itt magánházakban s szabad ég alatt az igét s a nagy reformátorok s maga az Ur Jézus Krisztus is fölibénk hajolnának s néznék s hallgatnák, hogy mit olvasunk és mit mondunk s mit jelentünk Gyám intézetünk rőt, Egyházunknak ezen szerény szolgáló leányáról. Igen, én úgy érzem, fiogy mi nemcsak a jelennek, hanem a múltnak s a jövőnek is és mindenek dött s mindenek felett a mi Egyházunk láthatatlan fejének, az Ur Jézus Krisztusnak tartozunk felelősséggel mindazért, amit nem teszünk és amit teszünk s azért is, hogy hogyan tesszük. S itt elsősorban tisztába kell jönnünk avval, hogy a Gyámintézet nem — mint sokan gondolják annak elnöksége s tisztikara, hanem Egyházunknak minden egyes tagja; lett légyen az gazdag vagy szegény, vezér av’agy vezetett. A Gyámintézet — úgy mondották alapitói — az az »egy« intézetünk, melynek ápolásában mindnyájan »egyek« legyünk és »egyesüljünk«. Gerarraak pásztorai és Izsáknak pásztorai Mózes 1. könyvének 26. fejezete szerint egykor sok kút miatt háborgának; de egy kút miatt nem háborgának, azt közös erővel gondozták és fenntartották. Mi evangélikusok szintén sokszor háborgóink egymással s egymás között, de egy kutnál, a Gyámintézet kutjánál ne háborogjunk, hanem azt építsük s tartsuk fenn közös erővel, hogy abból meríthessenek s ihassanak mindazok, akik éhezik s szomjuhozzák az igazságot. S jól jegyezzük meg, a mi feladatunk elsősorban nem az, hogy abból a kutból csak me-
