Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-10-20 / 40. szám

316 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. megérti a könnyező világ láthatatlan gazdagsá­glát, annál nagyobb örömmel, sőt ellenállhatatlan kényszerűséggel hódol meg a1 lelke a világ al­kotója, feni tar tója és kormányzója előtt. Az nem fontos, hogy más nie vet ad neki; a fő, hogy ugyanarra gondol. A hit a meggyőződés, a hit a bizonyosság;; olyan bizonyosság és olyan meg­győződés, mely belső tapasztalásból indul ki és útján szakadatlan észleléssel válik mind gazda­gabbá. Tehát a hit is tudásom épül feles erősö­dik meggyőződéssé. Tévednek azok, akik a val­lás eredetét a természet fölötti hatalomtól való rettegésben1 keresik. Mert a hit inkább az ész­lelés, megállapítás és megismerés eredménye. A hit és tudás az Isten trónjának zsámolyánál találkozik egymással, hogy szent frigyben egye­sülve éljenek az ember lelkében. Sem helyes, sem okos dolgot nem' cselekszik, aki a kettőt egy­mástól elválasztja. A hit és tudás nem ellenségek, hanem élettársak arra a szent célra, hogy együtt szerezzék meg és együttes erővel tartsák meg az emberi lélek harmóniáját és az emberi élet örök értékeit. Hit és tudomány már csak azért sem zárhatja ki egymást, mert azonosak a tö­rekvései, azonos a célja, tartalma. Mindakettő meg akarja ismerni az éleit értékeit. A bölcs em­ber lelkében a hit és tudás nem lis kerül egymás­sal ellentétbe, sőt egymíást gazdagítja és támo­gatja. Pál apostolra hivatkozik, aki hitben és tudásban egyformán gazdag. Pál apostol szerint a hit és tudás egyformán szükséges, hogy az életet, mint az Istentől eredő elhivást a maga valósiágában megismerjük. A hit és tudás az emberi léleknek két karja, mellyel magához öleli az életet; az a páros szemí, mely az emberi élet mibenlétét, törvényeit, célját és értékeit vizsgálja és felismeri. Az egymást segítő két láb, melye­ken előre tör az emberi lélek, hogy elérhesse az élet kútfejét, az Istent. A hit a virág, a tudás a szár; virág nélkül disztélén a szár, szár nélkül meg elhervad a virág. A tudás a vizsgálódó szem, mely meglátja azt, akit szeretünk, a hit pedig a kar, mellyel magunkhoz öleljük. Vasárnap délelőtt 9 órakor istentisztelet volt a templomban, melyen Pröhle Károly prodékán tartott I. Kor. 3, 11 alapján gondolatokban gaz­dag, mélyen szántó beszédet a theol. fakultás alapkőletételére való vonatkozásban. Istentiszte­let után a kaszinó dísztermében folyt le a fakul­tás tanévimegnyitó közgyűlése. Weszely Ödön rektor üdvözli a megjelenteket. A távolság, mondja, mely a theol. fakultást elválasztja az egyetem székhelyétől, nem jelenti az egyetemi gondolattól való eltávolodást. Mert összekap­csolja a tudományra való törekvés. Mind a négy kar a maga speciális területén keresi az igazságot. Ebből a szempontból nézve a theológiának ju­tott a legszebb feladat. Mert ez emeli fel az em­bert a tramszoedens szférába; a »homnan-hova, hogyan és miiért« nagy kérdéseire keresve a fele­letet. Százszorosán szükség van mia arra a meg- nyugltatáisra, miit csak a rendületlen hit adhat nekünk. Ez a fakultás neveli azokat az evangé­likus papokat, akik a népnek lesznek tanácsadói, vigasztalói. Ezzel megbecsülhetetlen szolgálatot tesz a hazának. Utána Kiss Jenő tartja megi az 1928/29. tanévről beszámolóját. Majd beiktatja a hittudományi kar új hallgatóit. Az évmegnyitó üléshez közvetlenül csatlakozott a theol. tiszte­letbeli doktori közgyűlés, mely alkalommal báró Prónlay Dezső tb. evang. egyetemes felügyelő, báró RadvánlsZky Albert egyet, egyházi és iskolai felügyelő, Geduly Henrik, Kapi Béla, Raffay Sándor ev. püspökök, Ravasz László ref. püspök, Schneller István nyugi, egyetemi tanár és Kiss Ferenc debreceni egyetemi tanár az Erzsébet- tudományegyetem evang. hittudományi karának tiszteletbeli doktoraivá avattattak. A kitüntetet­tek egymjás után köszönték meg a szép kitünte­tést. A távollevő báró Prómay Dezső levélben, Ravasz László pedig Amerikából hazatérőben az óceánról szikratávíró útján tolmácsolta köszö­netét. Délután 3 órakor folyt le ünnepélyes kere­tek között a fakultás alapkövének letétele. A theológiusok énekkara által előadott miagyar Hiszekegy után Petry Pál mondott a kultusz- miniszter képviseletében beszédet. A pécsi egye­tem a legősibb és legmodernebb egyetem, mondja. Hiszen már Nagy Lajos idejében fenn­állott, de a1 legmodernebb is, hiszen a legújabb, legfiatalabb egyetemiünk. Ugyanez a jelleme van ennek a soproni theol. fakultásnak. A legmo­dernebb, hiszen most tesszük le az alapkövét. De mlégis a legrégibb, mert a soproni tanintézet már 1557-ben alapittatoit. És azóta az evang. tudo­mánynak mindig voltak tanárai ezen a helyen. Ősi evangélikus tradíciók színhelyén állunk mlost. Hiszen már a 17. században a belváros egyik házának erkélyéről hirdették itt az evangéliumi hitigazságait. Malakiás próféta mondja, hogy a pap ajkai őrzik a tudományt. De a tudás magá­ban véve nem elégi, mert a papnak egész életé­vel, egyéniségével kell megpecsételni a Krisztus tanítását: ez a legszebb, legnehezebb feladat. Legyen ez az épület gyújtó fókusza azoknak az evang. lelkészeknek, akik elődeik példájához hí­ven a magyar hazáért, az evangéliumért mindig készek meghozni áldozatukat. Weszely Ödön rektor szerint a irmai nap öröme a theol. karnak, de öröme az egész pécsi egyetemnek. Köszöne­tét mond a kultuszkormánynak, Sopron város vezetőinek, hogy lehetővé tették a fakultás mieg- épitését. Thurnier Mihály polgármester arról be­szél, hogy válságos, nehéz időkben a népiek min­dig megváltókat keresnek, megváltókat várnak. Soha1 olyan nehéz időket nem élt át ez a nemzet, mint napjainkban. Ma ott állunk, hogy nem lát­juk a kibontakozási útját. Sopron örömmel hordja az építő köveket, miért sejti, hogy ebben az épületben ápolják azt a tudományt, mely meg­gyújtja azt a fáklyát, melynek fénye a kibonta­kozás útját mutatja. Kiss Jenő Máté1 7, 4 alapján amaz óhajának adott kifejezést, hogy legyen ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom