Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-08-18 / 32. szám
ÍV. évfolyam. 1929. au^vsztus 18. 32. szám. EVANGÉLIKUSON LAPJA Szarttszttséi is ki adóhivatal: LlBÉIT (Moson ■.) Kiadja: I LOTHER-SZÖVETSÉG. PostatakarékpéBztárlcsakkszáaHa: 1290. Alapította: OR. RIFFIY SálOOR pQspftk. Mnlalaolk kelenként aavszar. vasárnap.-------------------------------------------- Előfizetési ár: Eiész évra IP. 40 fill., félévre 3 P. s ..rk.«u..n 1.1.1«, a nm Átírtdérn 1P. SO mu Eit szén 16 fill NÉMETH KÁROLT ••per«». Hirdetési Irak neativazés szerint. Úgy van Uram! Máté 15. 27. Magam sem tudnám úgy hirtelen megmondani, ha először hallanám, hogy ki mondta ezt. Ha nem a bibliai ismereteim között kutatnék utána, hanem lélektani alapon, akkor azt kellene mondanom, hogy valami nagyon megelégedett ember mondhatta. Mert azok szoktak igy beszélni, akiknek valami kellemeset mondanak az emberek. így beszélnek az erkölcsbirók is, mikor szidják nekik a világot: Úgy van, ügy van. így igeneinek a hiú emberek, mikor dicsérik őket. Az ajkuk talán tiltakozik, de odabenn bólogat a fejük: Úgy van, úgy van. Csak a kenyerüket féltő lakájlelkek igeneinek igy akkor is, mikor kellemetlen dolgokról is van szó. Itt Jézusnak mondja valaki, tehát ki van zárva a képmutatóskodás. Igaz, hogy egy megszorult asszony mondja Jézusnak, de a Jézus szemébe nézve nem lehet még udvariasságból sem hazudni. Ez az asszony meg van arról győződve, hogy Jézusnak igaza van. Jézusnak mindig igaza van ! Jézusnak igaza van akkor is, mikor hallgat. Egy asszony jön Jézushoz. Súlyos beteg a lánya. Annyira tele van a lelke fájdalommal, hogy még a társadalmi formák betartásával sem törődik. Nem várja meg, mág Jézushoz ér, nem is köszön neki, csak messziről kezd el kiabálni. Jézus úgy tesz, mintha nem hallaná. Megy tovább a maga útján. Talán nem sajnálja? Lehetetlen. O, aki az irgalmas samaritánusról szóló példázatban megbélyegezi a papot és a levitát, akik nem hallják a nyomor esdeklését, most bizonnyal nem vállalja a pap és levita szerepét, ö, aki a más szenvedésében való együttérzést annyira becsüli, hogy a gutaütöttet Kapernaumban az őt hozzá vivők hitére niézve gyógyítja meg, ő ne indulna meg most egy leányáért könyörgő édes anya csdcklésén? Mégis hallgat. De nem azért, mintha nem sajnálná, hanem azért, mert az asszony nem Is kívánja a hangját. Az anyának nem a Jézus szava kelt, hanem a Jézus cselekedete. Nem O maga kell, csak a hatalma. Folyton kiált, szóhoz sem engedi jutni ót. Hányszor közeledünk mi is igy Hozzá. Félelmetes csend a válasz. Ne hányd szemére, hogy nem szól, hisz nem is a szava kell neked, hanem a segitsége. Jézusnak igaza van, mikor hallgat. Mondd rá csendesen: Úgy van Uram! ^ Jézusnak igaza van akkor is, mikor visszautasít. Az asszony tovább kiált. Már a tanítványoknak is kellemetlen. Szabadulni akarnak tőle s közbelépnek az érdekében. Jézus visszautasítja a protekciót. Elvi magasságokból hangzik hidegridegen a válasza: Nem küldettem, csak az Izrael házának elveszett juhaihoz. Csodálatos! Jézus máskor mindig többre becsülte a gyakorlatot, mint az elvont elméletet. A törvény betűjéhez való ragaszkodás helyett a törvény szellemének való engedelmességet követelte. Még oly forradalmi kijelentéstől sem félt, mint: A szombat van az emberért s nem az ember a szombatért. S a gyakorlati emberszeretet példájával illusztrálta ép ezt a tételt, mintha csak azt mondotta volna, hogy minden törvénynek felette áll s minden törvénynek betöltése a szeretet. Itt meg ép az ellenkező álláspontot foglalja el. Elméletileg teljesen igaza van. Isten ezzel az utasítással küldte le s ö is ezzel küldte tovább a tanítványait. De azért nem előbbrevaló egy család könnyének letörlése, mint a törvény betűjéhez való ragaszkodás? Jézusnak mégis igaza van. Visszautasító álláspontra helyezkedik, mert az asszony tolakodó, sürgető. Jézust pedig nem lehet sürgetni. Még az anyjától sem tűrte, még a működése elején sem, Kánában,
