Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-07-14 / 27. szám
1929 EVANGÉLIKUSOK LAPJA »megválasztották«. Ez, ha igy volt, amit bizonyítani nem áll módomban, mindenesetre szinte ideális állapotnak mondható, amely ha állandósul és általánossá válik, a legtermészetesebb módon válhatott volna, mint szokásjog, a törvény- alkotás forrásává. Ha ilyen esetek egyébként csak sporadikusan történték is, mindenesetre annak bizonyságai, hogy ahol egészséges gyülekezeti élet van, ott a hi vek szinte maguktól eljutnak annak a belátására, hogy a lelkés/i állás betöltésénél nem lehet szinte első és utolsó, döntő fórum maga a gyülekezet, hanem más tényezőknek is kell irányitó befolyást biztosítani. Mert helyesen mondta Ravasz László a fentebb jelzett alkalommal azt is, hogy: »ne azt kérdezzük, kinek a joga a lelkészválasztás, hanem, hogy kinek a kötelessége megkeresni az alkalmas embert.« Már pedig ennek az utóbbinak a megítélésére gyülekezeteink a maguk egészében, empirikus összetételükben a legritkább esetekben mondhatók alkalmasoknak, annál kevésbé, mert éppen a lelkész választásnál jut igen sokszor szinte döntő szerep olyan elemeknek, akik nemcsak a felelősség, hanem a helves judicium teljes hijjával élnek a számukra szinte korlátlanul biztosított szabadságukkal«, a lelkészi hivatás méltóságának, az egyház tekintélyének s a gyülekezet legvitálisabb érdekeinek rovására. Arról van tehát szó. t\ogyan lehessen a gyülekezeteknek Egyházi Alko‘mányunklvan biztosított lelkész választás jogát a felettes egvhá/i hatóságnak, ill. egy külön e célra szervezendő közegnek, irányitó, ellenőrző, sót adott esetekben rendelkező befolyásával összeegyeztetni? Erre vonatkozólag óhajt az alább következő javaslat eszméltetó gondolatokat, szempontokat, Irányításoknt nyújtani, amelyeknek figyelembe vétele mellett talán az eddiginél egészségesebb s áldásosabb lel készva'I aszta-ri praxis alakulhatna ki. (Folytatjuk.) Stráner Vilmos. Középiskolai tanulmányi verseny. Irta: Csftváry Deist. A középiskolai tanulmányi versenyen cz- idérr'is a budapesti evangélikus gimnázium vitte ei az usö dijat. 1923 óta tartott eme versenyek pontszerű összege a következő: első a pesti evang. gimnázium 70 ponttal. Tehát a 7 év óta folyó középiskolai versenyeken a legjobb eredményt ev. gimnázium mutatta. A napilapok közül csupán az »Az Est« irt erről hosszabban, a többi napilapok csak megemlítették. A kath. sajtó hallgat, a ref. sajtó hallgat, az ev. sajtó szintén hallgat a dologról. Mindenki ad acta tette az eredményt. Hogy a kath. és ref. sajtó hallgat a dologról, azt értem...! A hiúságukat bántja. De képzeljük el, ha egy kath. gimnázium vezetne; milyen éljenriadalom töltené be a nagv- mindenséget! A kath. sajtó, sőt a napilapok is tele tüdővel fújnák: »ime, a mi kulturfölényünk.« 211. Ha meg egy ref. gimnázium vezetne, akkor szintén többet imának róla a lapok, mint rólunk. Hegedűs Lóránt gondoskodna arról, hogy minden bifcliamagyarazatában és ünnepi be.-zédcben benne legyen győzelmi csatakiáltásuk. . És mi jó evangélikusok hallgatunk. Szinte hallom a megjegyzéseket: ne dicsekedjünk, hanem csendesen dolgozzunk. Ez nagyon szép elv, de ha mi csak szerénykedünk, egyszer csak azt vesszük észre, hogy nyakunkon a tatár, hogy inás aratja k* munkánk gyürmilcsét. Igenis kiáltsuk világgá büszkén, felemelt fejjel, hogy a középiskolai tanulmányi versenyben is mi, evangélikusok vezetünk, mert nálunk van a kg nagyobb kulturfölény. és ha lenéznek és ha lepisszegnek, akkor is mi vezetünk! Kiáltsuk oda a kultuszminiszter fülébe: kegyelmes uram! mi nem akarunk sokat, csak azt, hogy ismerjék el a mi létjogosultságunkat, hogy használunk annyit ennek a nyomorult csonka hazának, mint akár a katholikus, akár a ref. testvérek, hogy végre szüntesse be a kath. urak örökké ellenünk uszító, a Haderők és B ingák vérlá/itó beszédeit, hogy ne akarja agyonsmyargntni az ev. intézeteket és segélve/ze a mi iskoláinkat is úgy, mint a katholikus iskolákat!! Hogy a mi iskoláinkat is segélyezi?! Igen, de hogyan?! Arnig mi evangélikusok nagy nehezen, nagy utánjárással és örült pro*ekció igénybevételével kapunk néhány pengőt rozzant isko’áink építésére, addig a kath. iskolákra úgy potvog a sok ezerpengős, mint a nyári zápor. Példával is szolgálhatok. Ott van az aszódi Petőfi cv. gimnázium. Évtizedek óta könyörög a kultuszminiszternek építési segélyért, mert épülete régi, rozzant, szűk, sötét és egészségtelen. Négyszáz tanulóját alig bírja elhelyezni. Felszerelése gvenge, tornaterme nincs. És ahelyett, hogv ezt az ősi alma matert felépítette volna a miniszter úr, inkább Gödöllőn épített egv premontrei gimnáziumot modem berendezéssel, inteni árussal, fénnyel és pompával. Újabban pedig Hatvanban akar egy állami gimnáziumot létesíteni, hogy ezzel teljesen tönkre tegye az aszódi cv. gimnáziumot. U. i. Hatvanból körülbelül UK) diák jár be Aszódra. Ik- hibásak a mi uraink is. Pozitive tudom, hogy több ev. főúr gyermeke jár a gödöllői premontrei iskolába, mert az e’egánsabb, drágább és jóhirét világgá kürtölték. Pedig egy úriember beszélte, hogy unokaöccse, aki a gödöllői gimnáziumból átment Gyöngyösre, ott elbukott. Gödöllőn jótanuló volt. Épitsék fel az aszódi gimnáziumo! is fényesen berendezett intemátussal, tudom, hogy akkor ott is olyan nevelést és kiszolgálást kap az a főúri gyermek, mint Gödöllőn. Több megértést kérünk a kultuszminisztertől és főurainktól ev. iskoláinkkal szemben. Több öntudatosságot és büszkeséget minden evangélikustól. Legyünk büszkék ev. gimnáziumainkra, amelyek a múltban is és most is vezetnek a kultúra terén!
