Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-07-14 / 27. szám
3tV. évfolyam. 1924. jalittt 14. 27. szám. Hullatta: OR. RIFFIT SUDOR püspök ti*rk<Hté*ért NÉMETH KÁROLY «sperts. Mitialenik hetenként egvsur. vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre 6 P. 40IIIU félévre 3 f. 20 fim negyedévre t P. 60 fill., Ear szia 16 fill Hirdetési árak ■epeivezés szerint. Oefétizmus. „Kicsoda vagyok én, kogy elmenjek a Fáraóhoz és kihozzam Izráel fiait Egy ltomból?4 2. Mózes 3, 11. „Azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg." 2. Mózes 16, 3. „Az a föld, amelyen általmentUuk, hogy megkémlelj ük azt, olyan föld, mely megemészti az 6 lakóit; az egész nép is, amelyet láttunk azon, szálas emberekből All.“ 4. Mózes 13. 33. A defétizrnus, amellyel a politikusok beszédeiben találkozunk, a magyar nyelvben új szó. Uj abban a nyelvben i», ahonnan átvettük, a franciában. Párisban született meg, a világháború esztendeiben. A szó új, de ősrégi az a lelkiállapot, amelynek megjelölésére szolgál. A defétista nem áruló, nem hűtlen, nem gyava. A defétista az az ember, aki várja annak az ügynek elbukását, amelyért küzd. Úgy állítja fel a horoszkópot, úgy csoportosítja a jelenségeket, olyan értelmezéseket ád az eseményeknek, hogy' a kudarc elkerülhetetlensége szükségszerűvé válik. Hajlandó segédkezet nyújtani, de tudja, hogy minden hiábavaló. Fölényesen tekint le az optimistákra, akik még bizakodnak, ö már látja a bekövetkezendőket, előre hallja a vereség hírhozóinak lábadobogását, neki ugyan nem lehet semmit bebeszélni. A defétizrnus bénító erejét ismeri persze nemcsak az a vezér, aki a sajat táborában küzd ellene, hanem ismeri az ellenség is, aki a defé- tizmust az ellentáborban terjeszteni szeretné. A világháborúban a hadviselés taktikájához tartozott a defétizrnus ápolása az ellenségben főleg a sajtó útján. Ugyanez a taktika folyik mis tereken ma is. A felekezetek harcában, és a hitetlenségnek a keresztyénség elleni harcában is. Hazánkban az ultramontán sajtónak egyik célja éppen az, hop a protestánsokban a dtfétizmust táplálja. A római pápa, a nuncius, a hercegprímás, a római katholicizmus térhódítása egyszer Angliában, másszor Németországban, maid Amerikában; a lapok képes mellékletein állandóan szerepeltetése és bemutatása a római katholikus egyház gazdagságának, hatalmának, pompájának; regényforditásokban a protestáns lelkészeknek »plébánosaként való szerepeltetése, ha azok jó emberek, ellenben »lelkcszu-ként való megjelölése, ha jellemükhöz szó fér; a konfirmációnak bérmálással, az istentiszteletnek misével való fordítása, ahol az kívánatosnak mutatkozik; római katholikus országokról lévén szó, a római egyház szerepének kidomboritása, protestáns országokról lévén szó, a protestáns egyház szerepének elhallgatása: mindezek a taktikai fogások, kisebb-nagyobb turpisságok, bűvészmutatványok, a defetizmust akarják a mi sorainkba becsempészni és az önérzetet akarják a saját táborban duzzasztani. Világos, hogy a többségben levőknek, a hatalmon levőknek, a gazdagoknak ezen a téren óriási előnyük van és számtalan eszköz áll rendelkezésükre. A süni esöcsöpp a követ is kivájja. A reklám a tömegeket is szuggl-ráija. Lassanként kiabkul az atmoszféra, amelyben a de- fétizmus bacillusai tenyésznek. A bizalom eler- nved, a bátorság clpetyhül, a kedv cs lelkesedés kialszik, a kezek-lábak lógnak. Zúgolódás, elégedetlenség támad; igazat adnak azoknak, akik mindent kifogásolnak, mindenben hibát találnak; az egység megbomlik; kitűzik a fehér zászlót. Mennyiben harapódzott el a magyarországi Protestant izmus soraiban a defétizrnus? Mit teszünk a defétizrnus kiirtására? Látjuk-c a veszedelmeket, amelyek a defélizmus nyomában járnak? Milyen eszközökkel iparkodunk lelket önteni a inár-már csüggedökbe? Támogatjuk-e azokat, akik a defétizrnus clíen küzdenek, vagy magukia hagyjuk őket? GONDOLATOK. Kétféle egység van. Az egyik a kőbánya egysége, a másik az épületé. A kőbánya egysége akkor marad meg, ha semmihez sem nyúlunk; az épület egysége sok felforgatással jár. Az épület egységének kedvéért a köveket ki kell szaggatni helyükből, ide-oda kell őket dobálni, hurcolni, rakosni; egyenként faragni, formálni, kalapácsolni, ütni-verni kell őket, s végül a tervek szerint gondosan összeilleszteni. Az egyház széttagoltságán való jajveszéklés sok esetben csak afelett való sajnálkozást jelent, hogy nem maradtunk meg abban a kősziklában, amelyből kivágattunk. Luther reformátori munkája eleinte siralmas eredményeket mutatott. A nyugati egySzirti, .tél is klalöklvatal: UBtIY (Mason a.) IJadfa : I LDTHER-SZOf ETSÉC. Pislatakarékféaztári csikkszáala: 1290.
