Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-06-09 / 23. szám
uitiäK BUDAPEST VII.OUella*u.28 XV. éTÍolyam. 1929. junius 9. 23. szám. Szsrfctsztisifl és kiaáéhlvatal: it B11T (Moson a.) Kiadta:! LOTHER-SZOfETStG. Ilasltatta: OR. RlffIT SlRDOR püspik. Si«rkmM<4rt lililAt Ptstatakarékpinrtárl csekkszámla: 1280. NÉMETH KÁROLY ••peras. Meiielenlk hetenként egyszer, vasárnap. íllfizelési ár: Egész évre 6 P. 40 (Hl., félévre 3 P. 20 IIIU negyedévre 1 P. 60 fim Egy szám 16 lill Hirdetési árak aseagvazés szerint. Állj egyházad mellé! „Kövesd az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, akik segítségül hívják az Urat tiszta szívből.M 2 Tim. 2, 22. Egy nenuetnek vallásosságát nem lehet pontosan lemérfli. Az egyes emberek vallásosságát sem. Ennek egyik oka az, hogy vallásosság alatt igen különböző dolgot lehet érteni. Vallásos embernek mondhatjuk azt, aki jó templomba járó, az Úrvacsorával gyakran él, imádkozik, gyermekeit vallásosan neveli. Ezek látható dolgok. Vannak azonban, akik vallásosság! alatt ennél többet értenek. Olyan embereket tartanak csak vallásosaknak, akik a Szentlélek gyümölcseit termíTc, amint azokat Pál apostol elősorolja a GaláciafceÜekhez irt levélben (3,22), s említ közülök néhányat itt is: igazság, szeretet, békesség, tiszta szív, Isten segítségül hívása. Sajnos a vallásosságnak ezt a kétféle értelmezését sokszor ellentétbe állítják, mintha a kettő nem férne össze egymással; s gyanakvással nézik a vallás külső gyakorlását, az úgynevezett szertartásos vallásosságot. Különösen az cvan- géliomi egyházakban hallunk gyakran olyan hangokat, amelyek a »vallásos külsőségek« ellen irányulnak. Ezen »külsőségekkel« szemben hangsúlyozzák a személyes hitelet bensőségét. Ennek az utóbbinak hangoztatására szükség van, mert máskülönben a keresztyénség lényegét hamisítanánk meg, de nem szabad elhanyagolni a külsőségeket sem. Az apostol, mikor a keresztyén erényekről beszél, nem mulasztja el arra is inteni, hogy azoknak gyakorlásához szükséges a gyülekezet, az egyház életében való részvétel. Azok, akik az Urat tiszta szívből segítségül hívják, összetartoznak, közösséget alkotnak, egy testnek a tagjai. Együtt kell kövctniök az igazságot, hitet, szeretetet, békességet. Minél nagyobbra értékeljük a keresztyén erényeket és azokat a lelki kincseket, amelyekkel hitünk megajándékoz, annál inkább felébred bennünk a vagy együttélni azokkal, akik ugyanazon adományokban részesültek és ugyanazon szellemi javak után tö- rekesznek. És habár az egyháznak és a gyülekezetnek sok kritikusa akad, sőt ellene sok kifogás joggal tehető is, mégis jólétekkel mondhatjuk minden embernek, aki az igazságot, békességet, hitet és szeretetet követi, hogy álljon egyháza és gy ülekezete mellé. A gyülekezet kultuszéletc nem üres külsőség, nem hanyagolható cl vallásos életünk kárvallása nélkül. Maga Kiisztus Urunk az ó valóságos jelenlétét a gyülekezetnek ígérte meg, amikor azt mondta, hogy ahol ketten, vagy hárman együttlesznck az ő nevében, köztük lesz. Egyházunktól, gyülekezetünktől tehát nem szabad elszakadnunk. És a protestáns vallásosságnak egyik legsúlyosabb problémáját napjainkban éppen gj>ban látom, hogy' a személyes hitélet fontosságának hangoztatásával és előtérbe állításával meggyöngitette az egyházi, gyülekezeti, közös hitéletet, anélkül azonban — és ez igen figyelemre méltó — hogy a személyes hitéletet el tudta volna inélyitcni. Egyháztagjaink egyhá/iatlansága a legnagyobb veszedelmünk. Az egyháztudatunk elmosódott, és vannak, akik azt hiszik, hogy ez vallásosságunk tisztulását jelenti Krisztus ama szavai értelmében: Az Isten lélek, és akik ót imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az egyhá/iatlanság a vallásosság elsorvadását eredményezi Állj egyházad mellé! Miért? Azért, mert a te egyházad. Ainig felckczetuélkülivé nem lettél, vagy valamely más egyházi közösségbe át nem tértél, az evangélikus egyház a te egyházad. És én úgy vélem, hogy az emberben elóbb- utóbb bizonyos jellembeli mínusz származik abból, ha névszerint odatartozik valahová, de belsőleg eltávolodik attól a közösségtől, amelyhez tartozik, legyen az család, haza, vagy egyház. A lojalitás, a szolidaritás, a hűség olyan erények, amelyeket ápolnunk kell lelkűnkben a magunk jellemének érdekében is. Én nem hiszem, hogy bárkinek lelki javára válna az, ha olyan etikettel jár a világban, amely mögött nincs valóság. Nem hiszem, hogy valaki teljes fajsúllyal bir, ha egyházi hovatartozása szerint a statisztikában mint evangélikus szerepel, de életében az evangélikusok közösségétől, egyházi életétől idegen. Tudom, hogy az egyház iránt közönyösek tudnak felhozni érveket eljárásuk látszólagos igazolására. Ezek között elég gyakran szerepel az egyházzal váló elégedetlenség. Az egyház nem él, nem munkálkodik úgy, ahogyan lényege
