Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-06-09 / 23. szám
szerint élnie és munkálkodnia kellene. Az egyház tagijaiban nincsen meg mindig a békesség, igazság, szeretet, tiszta szív. Nem mindig! mutatkozik hitközösségnek és szere tetkö zöss égnek. Nincsen meg! az igazi testvériség, összetartás, jóakarat. Ha az egyház élete megfelelne lényegiének, akkor te is csatlakoznál, te is hűségesebb volnál. Igazán ? És, vájjon tudod-e, hogy a te egyházi, atlasiságod, a te közömbösségled, a te elmaradásod hány emberben kelti ugyanezt a gjondo'- latot? Ugyan mondd meg nekem, kik alkotják az egyházat, az evangélikus egyházat? Nemde te és az a másik? Lehet, hogy igazad van, mikor a másikat bírálod, de a másiknak is igaza van, mikor téged bírál. És ki vallja a kárát? Nem csupán az evangélikus egyház, hanem mindazok az egyesek és családok, akik az evan- gjélikus egyházhoz tartoznak, tehát ahhoz az egyházhoz, amelynek sorában olyan nemlojális tagok vannak, mint te. Kárát vallják mindíazok a gyermekek, akik egy se1 hideg, sei meleg egyházban növekednének fel, ha te rajtad fordulna meg a dolog. Kárát vallja az egész nemzet, amelynek a keresztyénsége te miattad csupa közömbös, a keresztyénségl ügyéért nem érdeklődő és nem munkálkodó emberekből állhatna. Igazán nem kicsiny jelentőségű kérdés ez. Végeredményben a nemzet jövője fordul meg rajta, mert az kétségtelen, hogy az egyháznak az élete, s azon belül a te vallásos életed is,, adja meg a nemzetnek morális gerincét. Ennek a gerincnek szilárdságát nagy mértékben befolyásolja, hogy az emberek, a nemzet tagjai azck-e valóságban, aminek neveztetnek. Nagy mértékben befolyásolja az is, hogy a nemzet tagjai mennyiben tartják érdemesnek támogatni azt a közösséget, amely az evangéliom nyomán és erejével munkálja az igazságot, békességet, hitet, szeretetet és a tiszta szivet. Én például a magam részéről megvallom, hogy a legsúlyosabb aggiodalmakkar nézek olyan nemzetnek a jövője elé, ahol kocsmák, kávéházak, mulatók, szórakozó és üdülőhelyek létesítésére és fényes berendezésére akad pénz, és akad publikum, de a legnagyobb pénzügyi nehézségek elé vagyunk állítva, mihelyt iskoláról, templomról, könyvtárról van szó. Akár falun, akár városon éljen valaki, tapasztalhatja, hogy mennyire van pénz és »közösség« egy-egy mulatóhelynek jövedelmezőségére és milyen heroikus küzdelmekbe kerül, mennyi zokszó esik, mennyi rábeszélésire, gyülésezésre, vitatkozásra van szükség, mire egy-egy iskola, vagy templom felépülhet — kivéve azokat az eseteket, amikor az állam egyszerűen elrendeli épületek felállítását és fenntartását. Állj egyházad mellé. Segítsd és támogasd hűségesem. Értékesebb lesz egyházad, mert jobban tud szolgálni, de értékesebb lesz a te életed is, mert szolgálsz. Dr. Baltazár Dezső ref. püspök beszéde a speyeri ünnepségen. Május 31. Az »Internationaler Verband zur Verteidigung und Förderung des Protestantismus« nevében Isten iránti alázatos hálaadással, a nagy német protestantizmus történelmi érdemei előtt meghajtó elismeréssel s a Krisztusban kapcsolódó univerzális szeretet szolidaritásával üdvözlöm a speyeri birodalmi gyűlés 400 esztendős jubileumát. Két protestáció hangzott már úgy el a világon, hogy a világtörténelem folyamába korszakalkotó irányítással nyúlt bele1. Az első piro- testáció a keresztyénség volt. A törvény krisztusi betöltésének nevében tiltakozott az élettelen törvény további Uralma ellen. A másik a reformáció volt, amely az evangéliom isteni tartalmát, a Krisztus királyságának üdvháztartását veszélyeztető emberi beavatkozás volt kihívó tiltakozásra. Mind a kettő kihívott tiltakozás volt kihivó tiltakozásra. A törvény megölő' betűje ellene állott az élő léleknek, a hitnek és a kegyelemnek. Ezeknek uralmát Jézus a keresz- tyénségben életté tette, diadalra vitte. A romlások fokozatán lesűlyedt egyház tiltakozott a Krisztus országának isteni monarchiája, aiz istein- fiúság demokráciája, az Istenhez jutás egyéni szabadsága ellen. A reformáció mindezeket az evangéliom alapjára helyezte vissza és azon építette1 fel arra a célra, hogy a Krisztus isteni szu- verénitásának, az ember szent szolgálatának, minden emberi alkotó erő és tehetség egyenlő feltételű érvényesülésének, a szabadság és felelősség ideális kompromisszumának, az Isten előtti alázatossággal egyesült emberi méltóságnak úji ege és új földje legyen az uj világ, amely különbeni teljesen a' régi: az evangéliom igazságainak tökéletes világa. A protestantizmus semmi újat nem hozott. Megmentette és megvédte a krisztusit, a régit. Fogalmakat és viszonylatokat evangjéliomj érin- tetlenségíükbe helyezett vissza. Gazdasági téren az egymás terhének hordozása, erkölcsi téren a közvetlen felelősség;, a jog tétén az egyenlő jogosultság, államhoz való viszonyban a nemzeti eszmei, világihoz való viszonyban a lélek felsőbb- sége, egyházi téren az egyházak eszközi alárendeltsége, istenhez való viszonyban az isteni mindenhatóság! és emberi semmiség szélsőségeit összekötő kegyelem élveit vitte diadalra. A protestantizmus., mint az Isten dicsőségét célzó szolgálat nemzetközisége az evangéliom mértékével mérve mindig felette fog állani az ember dicsőségét célzó egyházuralmi törekvések nemzetköziségjének: mert ebben a törekvésben a szolgaság is törvény. A szolgaság pedig sohasem lesz képes az isteniiuságj szabadságára, a megigalzulás méltóságára, a krisztusi testvériség bensőiségére, Isten dicsőségjében részességre nevelni az embereket. Mi egyedül Krisztusban bízunk, aki meggyőzte a világot s a világ feletti