Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-06-02 / 22. szám
1929. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 173 Hol a hiba ? Valahol hiba és haj van a családi étet körűi. Ezt állapítják meg ma fájó panaszok kíséretében sokan. Hiba, amely mind nagyobb veszedelemmel fenyegeti a családi tűzhely szentségét és boldogságát. A hiba nyilvánvalóvá tesz nap-nap után a könnyelműen kötött házasságikban, a rengeteg válásban s számtalan család boldogtalanságában. Hol a hiba? A háború, mondják egyesek. A hitvestársak hosszú ideig egymástól való távolléte, a sok-sok megtört és beszennyezett hitvestársi hűség. A nehéz gazdasági viszonyok, mondják mások. A családalapítás akadályai s a megélhetés nehézségei. x Pedig nem itt a főhiba. Mindez csak következmény. Kimondom éfc leírom, hogy mibe« látom én a hibát. Korunk materialisztikus, erkölcs- nélküli világnézetén kívül a polgári házasságkötést kötelezővé tevő, az egyházi házasságot jogi szempontból mellékesnek nyilvánító, a polgári házasságot a házasságkötés jogi következményeinek egyedüli alapjául minősítő állami törvényben, amely tág lehetőséget nyújtott arra, hogy a házasságot és családi életet az erkölcs- nélküli materializmus alapján megítélő elméleti felfogások valósággá és praxissá lehessenek s romboló hatásukat széles körben kifejthessék. Mi a polgári házasságra vonatkozó törvény? Nem más, mint az egymás rovására egyeduralomra törő egy ház és állam harcának a szülötte. S mivel nem kölcsönös szeretet, hanem háborúság szülötte, azért nem hozhatott áldást és örömöt. Az egyeduralomra törő egyház alatt természetesen a római egyházra gondolok, amely politikájának végeredményeképen az Isten országának spirituális jellegével ellentétben mindig a jezsuita értelemben vett omnipotenciára tört. Törekvésében szembe találta magával az ugyancsak egyeduralomra törő államot. A két hatalom között folyó harcban az állam nyers erejével szemben külső hatalmán kívül az egyház hathatós erkölcsi fegyverekkel is rendelkezett, híveire gyakorolt és kifejtett szellemi befolyásátfen. S ez a szellemi természetű fegyverzet mm.egyszer bizonyult a nyers erónél'és hatalomnál erősebbnek. Azért a győzelem érdekében az állam arra törekedett, hogy magához ragadja az egyház által gyakorolt szellemi befolyást, hogy kicsavarja vet él ytárs árnak, az egyháznak a kezéből erkölcsi fegyvereit s növelje azokkal a maga hatalmát. Az állam eme törekvésének köszöni létét a fekkezetnélküliségre és a polgári házasságra vonatkozó törvény, melyek közül az első nem más, mint az egyénnek az egyház befolyása alól való teljes függetlenitése, a másik pedig a házasság jogi következményei tekintetében szabadította fel az egyént az egyház befolyása alól és helyezte az állam befolyása alá. így akarta az állam az egyház befolyását gyengíteni s az önmaga hatalmát gyarapítani. Ama keserűségnél fogva, amelyet a róm. egyház épen a házasságkötések révén is szerzett más felekezeteknek, még protestáns egyházi körökben is akadtak szószólói a polgári házasságnak. A háború azonban mindig értékes javak pusztulásával jár. Az állam és egyház egyeduralomért folyó harcába belepusztult nagy mértékben a családi tü/hdy szentsége. Az állam által elragadott fegyver visszafelé sült el. A házasság és családi élet révén meg ámadta az állam erkölcsi alapjait. Az állam a házasságnak erkölcsi jelentőséget tulajdonítani nem tudott. Lassan- kint kiveszett a házasság erkölcsi jelentőségének, a házasság megkötéséért és folytatásáért tartozó erkölcsi felelősségnek a tudata, amit elősegített a mindjobban terjedő materialista világnézet is. Sokak szemében a házasságkőtés külső jogi aktussá, egyszerű szerződéssé sülyedt alá. Az egyháznak a házasságkötéseknél való közreműködése pedig sokak előtt a házasság lényegétől független esetleg költséges s igv bárki által minden jogi következmény nélkül mellőzhető felesleges diss/é, ceremóniává vált. Ez a felfogás ütközött ki annak a polgári anya kön wvezetónek a szavaiból, aki a házasságról való beszélgetés közben ezt mondta egyszer előttem: »Amit te csinálsz velük az nem fontos. Az a fődolog, hogy én összeadom-e őket, vagy sem.« Ha ez az anyakönyvveaetó tudott volna gondolkodni s lett volna érzéke aziránt, hogy milyen düntö jelentőségű az állam és társadalom szempontjából az, hogy a házasfelek és a családtagjai milyen fogalmakkal és erkölcsi tudattal rendelkeznek a házasságra és családra vonatkozólag, akkor bizonyára nem igy beszélt volna. Akkor tudta yolna, hogy a házasság megítélésétől függ a család s a házastársak és családtagok egymás iránt tartozó kötelességeinek a megítélése és teljesítése, ami viszont döntő befolyással van a család boldogsága tekintetében épen úgy, mint a családban uralkodó szellem, nevelési irány, a szülők és gyermekek egymáshoz való kölcsönös viszonya tekintetében. Mert gondolkodni tudó ember nem tagadhatja azt, hogy mindez más megítélésben részesül, abban a családban, amelynek tagjai abban a tudatban élnek együtt, hogy a házasság nemcsak jogi vagy természeti közösség, hanem Isten rendelte erkölcsi viszony férfi és nő között, amelynek a jogi és természeti étet körén túlterjedő erkölcsi rendeltetése is van s mint ilyen Isten oltalma alatt áll s áldása tőle függ, mint az olyan családban, ahol mindennek a tudata hiányzik. Bizonyos, hogy az, aki abban a tudatban él, hogy a házasság isten rendelte erkölcsi intézmény is, az csak imádkozó mérlegelés Után fog házasságra lépni s nem fog minden szire-szóra válójáért indítani házastársa elten, mivel nemcsak az állami törvénnyel és bírósággal szemben érez jogi természetű kötelezettséget házassága megkötéséért és folytatásáért, hanem mindenekelőtt mindezért erkölcsi
