Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-06-02 / 22. szám
XV. évfolyam. 1929. junius 2. 22. szám. Sztrkeszlfiség és kiaiéiűvatal: LEBENY IMossa a.) Kiadja: * LUTHER-SZÖVEISÉG. PastatakafékpéHztévI csekkszámla: 1290. Alapította: OR. RIFFIY SÁNDOR püspök. Sitrk.uMiért I.UMt NÉMETH KÁROLT «sp«r«s. Megjelenik hetenként egyszer. vasárnap. Elftliretési ár: Egész évre 6 P. 40 fim félévre 3 P. 20 fl!U neivedévre 1 P. 60 ML, Ebi szám 16 fill Hlrástési árak negeovezés szerint. Mihez fogjunk kudarcainkkal? „Ha pedig bementek a házba, köszöntsótek azt; és ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza.H Máté, 10, 12. 13. Ezek a szavak egy részét alkotják annak a/ utasításnak, amellyel Jézus tizenkét tanítványát kiküldte az ő nevében prédikálni és cselekedni. Jézus tudta, hogy a tanítványokat nemcsak sikerek várják, amilyenekről a hetven tanítvány tud beszámolni (Luk. 1U, 17), hanem kudarcok is. Kudarcokkal számot kell vetni mindenkinek, az élet munka minden ágában, még a Krisztus szolgálatában is. Az a kérdés, hogy' mihez fogunk a kudarcokkal. És pedig elég fontos kérdés ez, amit mutat az, hogy Jézus erre vonatkozólag is ád utasítást. Ahol a tanítványokat nem fogadják be, a békességük reájuk térjen vissza, és lábaik porát is verjék le. Szinte azt mondhatnánk, hogy a tanítványoknak azt parancsolja Jézus, hogy a kudarccal úgy éljenek, mint valamely szak ram untommal: külső Jel a pornak leverése, a belső láthatatlan isteni kegyelem a lelki békesség. Rázzák le magukról a háznak, vagy városnak porát, ne tapadjon hozzájuk semmi a fogékonytalan és engedetlen házból vagy városból, minden külső mcgterheltetés nélkül menjenek tovább. Ne vesztegeljenek ott, ahol őket kudarc érte. De a lelkűkben vigyék magukkal a békességlet. Ne engedjék, hogy a hitetlenek és engedetlenek kivegyék lelkűkből azt, amit Jézus oltott bele, azt a békességlet, amelyet a világ meg nem adhat. i Jézus a tanítványok által meglátogatott háznak méltó voltáról beszél. Nem a tanítványok teszik méltóvá a házat és a háznépet. Ebben az irányban nem a tanítványokat terheli a felelősség. Ök csak azért felelősek, hegy teljesitik-e unok parancsát vagy nem. A többi nem az ó dolguk. »Prédikáljatok, betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek.« Jó, ha tudjuk, hogy mi a megszabott teendőnk a világban, aminek elvégzéséért számadással tartozunk. Baj, ha olyan dolgokon kotlunk és olyan kérdésekkel bíbelődünk, amelyeket Isten nem miránk bízott. Sokat aggódunk azon, hogy hogyan fogadják az emberek a prédikálásunkat. Ez nem tartozik ránk. Mi ránk az tartozik, hogy hűséggel prédikáljuk a/ igét. Az Ágostai Hitvallás szerint az egyház nem ott van, ahol az. i^ét mindenki befogadja, hiszen akkor az egy ház léte vagy nem léte emberektől tétetnék függővé; az. egyház ott van, aliol az igét tisztán és igazán hirdetik, s a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki. A többit bízzuk Istenre. Az bizonyos, hogy senkinek se mindegy, hogy' munkájának megvan-e a gyümölcse, vagy nem. Az is bizonyos, hogy a viíág súlyos következtetéseket von le abból, hogy a kereszty én ember mimódon viseli cl a betegséget, a gyászt, a csalódást, a kudarcot. Es fontos, hegy* éppen ezen a ponton mutassa meg a hivó ember a hitét és annak erejét. Ha valaki egész éjiéi húzza a hálót és semmit sem fog, könnyen elKcdvetle- nedik, más foglalkozás után szeretne nézni. S minthogy kisebb-nagyobb mértékben valameny- nyiüuknck volt része a kudarcban a saját hivatása körében, valamennyien ismerjük azt a hajlandóságot is, amellyel készek vagyunk búcsút mondani nem a méltatlan háznak, vagy városnak, hanem a hivatásnak, amelyben foglalatoskodunk. A kudarc nemcsak lehangol és kedvet- szeg, de keserűséget is okoz és megnyirbálja lelkesedésünk szárnyait. Azt gondoljuk, más téren jobban érvényesülhetnénk, vagy jobban tudnánk érvényesíteni Istentől nyert tehetségeinket. Nem mondom, hogy nincs eset arra, hogy valakinek szakítani kell eddigi foglalkozásával, hogy Jézusnak követője lel vessen. Sok példa van arra, hogy érette búcsút ke 11 mondani sok mindennek, ami drága volt szivünknek. De jelen esetben arról vau szó, hogy a Krisztus szolgálatában végzett munka kudarcait miként fogjuk fel. Jézus azt parancsolja, hogy a magunk lelki javára értékesítsük. Nem csupán azt mondja, hogy’ a kudarcba nyugodjunk bele. Ennél többet mond. A békesség, amelyet másoknak, méltatlanoknak hoztunk és felajánlunk, reánk térjen vissza, tehát békességünk fokozódjék. Igen fontos szolgálati szabály ez az Isten országa munkásainak szolgálati pragmatikájában. Ennek állandó szemelőtt tartása nélkül az Ur szőlőjének munkása megsavanyodik, mire a szőlő megérik. És jól ügyeljünk arra is, högy Krisztus utasítása a kudarccal szemben nem cinikus semmibevevést köt lelkünkre, amely cinizmus azt is
