Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-06-02 / 22. szám
170. jelentené, hogy munkánkat sem tartjuk valami életbevágóan fontosnak, s hogy elvégre reánk is, meg az emberekre nézve is miejglehetősen egy remegy, vájjon befogadják-e az igét vagy nem. Jézus azt mondja, hogy a tanítványok békessége térjen reájuk vissza; menjenek tovább tartalmilag gazdagodott, tapasztalatokkal bővült békességgel; ne engedjék, hogy a világ diadalmaskodjék rajtuk. Jelenti ez azt is, hogy a munkához lelki békességgel kell hozzáfognunk. Hányszor elhibázzuk már a dolg|ot a legelején! Magunkban nincs meg a békesség. Fel vagyunk lázadva a világ bűnei, galádságai miatt és igy megkeseredve, zúgolódva kínálunk békességet, ami magunknak sincs. »A ti békességtek rátok térjen vissza!« Mi térjen vissza, ha a munka elején meg nem volt? Állandóan imádkoznunk kell békességért, miért annyiszor elvesztjük azt, sőt néha erényt csinálunk a békétlenségünkből. Jézus utasítását egybevethetjük azzal, amit Ésaiás prófétánál olvashatunk Isten beszédéről (És. 55, 11). Isten igéje nem vész el. A békesség visszatér ahhoz, akinél volt, hja nem talál senkit, akit boldogítson. S ha a Főpap állandóan könyörög érettünk, bizonyára azért is könyörög, hogy kudarcaink ne rontsák mieg, hanem fokozzák békességünket. S az imádkozó gyülekezetnek is imádkozni kell azért, bogy a kudarcok, amelyekért a munkás nem felelős, ne csüggesszék, nie keserítsék, ne aggasszák a munkást, hanem a kudarc után verje le a port lábáról és töretlen kedvvel, mélyebbre gyökerezett békességgel menjen és dolgozzék tovább. A jó munkás útját nem a sikerek szakadatlan láncolata jelzi, hanem a lelki békességnek elmélyülése a Krisztusba. i Jegyzetek. Baltazár Dezső ref. püspök a speyeri jubileumi ünnepségekről visszatérve »feltűnést keltő« nyilatkozatot tett a harminc tagú magyar protestáns küldöttséget Speyerben ért sérelemről. A nyilatkozat szerint Geduly Henrik püspöknek nem adtak alkalmat, hogy hivatalos formák között szólhasson; egyházának üdvözletét egy vacsora alkalmával egy vendéglő pincebelyiségé- bíem adta át. Maga Baltazár püspök nem mint a magyar kálvinizmus feje, hanem mint a Prot. Világszövetség képviselője beszélhetett. A németek a külföldi protestáns nemzetek képvisel lóit nem engedték beszélni. Mikor a speyeri egyház gondnoka üdvözlésszerüein felsorolta az egyes megjelent egyházakat, a magyarokról egy árva szóval sem emlékezett meg. Körülbelül így olvastam a Magyarság május 24-iki számában. Baltazár püspök nyilatkozatára először is megjegyzem, hogy a figyelmes magyar újságolvasóban nem az keltett feltűnést, hogy csak Baltazár beszélt, hanem az, Ijogy a püspök ebben sérelmet Iát. A figyelmes újságolvasó ugyanis már régen úgy tudta, hogy Baltazár lesz az egyetlen szónok. így volt olvasható szertel a lapok előzetes híradásaiban. Sőt voltak olyan kommünikék is, amelyekből kitűnt, hogy Baltazár püspök a Prot. Világszövetség nevében fog beszélni. Ami azt illeti, hogy Geduly Henrik püspök »egy vendéglő pincehelyi »égében:« adta át egyháza üdvözletét, hát megjegyzem, hogy ne gondoljunk egy magyar kurtakocsma hordókkal rakott' pincéjére. Én legalább úgy tudom, hogy Németországiban a vendéglőknek pincehelyiségei igen előkelő helyiségjek szoktak lenni, s való- szinünek tartom, hogy Speyerben is úgy volt. Nem tételezem fel, hogy Geduly püspök máskülönben alkalmasnak találta volna, a helyet az üdvözlet átadására. Ha pedig a speyeri gondnok kihagyta a magyarok nevét, keresni kell az okát, amely talán nem a speyeriekben keresendő mindenáron; lehetett véletlen is. Baltazár püspök a küldöttséget ért sérelemmel kapcsolatban bizonyos külpolitikai orientációt is emleget. Lapunk körébe ez nem tartozik. De: est modus in rebus! És a speyeri magyarok fogadtatása talán méglsem alkalmas arra, hogy belőle külpolitikai tájékozódást merítsünk. * Szabadi F. Gusztáv írja a Békehirnök május 25-iki számában »A Bibliatársulat berlini konferenciája« című cikkében a következőket: »Berlinből Kasselbe utaztam. Ebben a Városban van a német baptista szövetségnek jól prosperáló nagy nyomdaépülete és könyvkiadó üzlete. Ennek megtekintése már régi vágyam volt. A háromemeletes nyomdaépület tágas termeiben Schmiedt Pál igazgató' testvér volt szives kalauzolni, s midőn bevezetett a modern berendezés ü irodahelyiségekbe, részint öröm, részint fájdalom fogta el sziveimet. Öröm az előmenetelükön és fájdalom a mi veszteségünkön. A nyomdát 1828-ban, tehát 101 évvel ezelőtt, alapította! Hamburgban, Oncken J. G., Bickel Fülöp tv. pedig sok éveken keresztül továbbfejlesztette. A nyomda 1899-ben költözött át Kassel városba, újonnan épült saját házába. A személyzet száma akkor 62 volt, jelenleg! pedig, az irodai személyzettel együtt 120. A hely itt is már régen szűknek bizonyult. A kásseli nyomda Németországban jó hirnévnek örvend, mert saját egyházi folyóiratain, könyvein kívül, szüntelen el vannak halmozva egyéb nagy kiadók válogatott munkáival is. Hogy munkájukat Isten áldása kiséri, legjobban1 bizonyítja az, hogy a nyomda tiszta nyereségéből évente 50—60 ezer márkát juttat a szövetség pénztárába. így pl. a baptisták hivatalos lapja, a Wahrheitszenge (nálunk »Békeihiir- nöfc«) 19.300, a Friedensbote (nálunk »Olvasd«) 188.000, a Morgenstern (nálunk »Hajnalcsillag!«) pedig 40.500 példányban jelenik meg hetenként. Külön szaklapjuk van még a vasárnapi iskolai tanítóknak1, az ifjúságnak és, a prédikátoroknak is.« Ezeklet a sorokat ajánlom mindazok figyelmébe, akik úgy látszik semmi szégyelni valóit evangélikusok lapjá
