Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-05-05 / 18. szám

138. EVANGÉLIKUSOK LAPJA nyokra és feladatokra is, de nem tagadható, hogy belejátszott a protestáns egyházi tudat egy­oldalúságja és provincializmusa. Körülbelül másfélszáz esztendeijie csupán an­nak, hogy a protestáns egyházak ráeszméltek Krisztus ama parancsára, amely a keresztyén- séget a világ elleni hadjáratra kötelezi az egy­házon belül és kívül. És a kifelé végzett hatal­mas arányú munkának megvannak elkerülhetet­len és áldásos következményei befelé is. Azok a törekvések, amelyeknek célja a keresztyén1 egyházaknak tömörítése, egyesítése, a nem ke­reszt)'én világiban folytatott missziói munkától indítást, táplálékot kapnak. Az erők egyesíté­sének, vagy legalább is koordinálásának ügyét a keresztyénségl szervezési munkáinak homlok­terébe éppen a külmissziói munkamezőn szer­zett tapasztalatok és a külmissziói munka köve­telményei állítják. Miként az őskeresztyén egyház lényegének megértéséhez egészen uj szempontokat nyertünk azáltal, hogy annak, mint missziónak) egyház­nak hősies küzdelmeire, kockázataira és vállal­kozásaira kellő súlyt fektetünk, s az őskeresz­tyén egyház tanát és életét ebben az irányban is vizsgáljuk és mérlegelés tárgyává tesszük: úgy különösen a reformáció egyházainak, ame­lyek az őskeresztyén egyház életében és tanítá­sában példaképet látnak, kötelessége az, hogy az ősegyházat a külmissziói munka tekintetében is kövessük. Nem feledve azt sem, hogy a mai világ egyrészt mennyire megkönnyíti, másrészt mennyire megnehezíti a külmissziói munkát. Úgyhogy ma is áll: «E világban nyomoruságtok lészen.» De ezt a nyomást nem csak hogy el kell viselnie az egyháznak, hanem készen kell lennie arra, hogy erősebb missziói tevékenysége következtében a nyomás még növekedni, sú­lyosbodni fog. A harcra, kitartásra, áldozatra és szenvedésre erőt ad neki Krisztus győzelme a világ felett. A Krisztusba vetett hit kitörölhe­tetlenül jelenti a világgal felvett harcnak hősi folytatását, az egyháznak nagy vállalkozásait, a munkamezőnek kiszélesbitését, a belső erők megszervezését ennek a harcnak a céljaira. Az egyház rendeltetése az, hogy ki nem fáradó len­dülettel újból és újból vesse magát a világ meg­hódításának munkájára. GONDOLATOK. Ne mankókat kérjünk, hanem szárnyakat. Brooks. Imádkozzál és dolgozzál. Irta: dr. Schüft Gvulä­A közmondás rendesen igazmondás is, különösen, mikor evangéliumi elv-eket fektet zsinórmérték gyanánt az ember elé. így a szóban forgó közmondás is. Vannak, kik ér­téktelen frázisnak tartják, hisz a közelmúlt időkben gyakran volt rá példa, hogy ima és munka nélkül tekintélyes vagyont szereztek egyesek s biztosnak látszó éíetstandárt te­remtettek maguk számára. A mai kor átlag embere a boldog életet a vagyon egyszerű függvényének tartja s ebből kifolyólag a munka s ima nélkül megjelenő vagyon sok ember szemében leszállítja a — sokszor ép a hitélet szempontjából annyira áldáso- sau kiható — közmondások értékét. Az egészségtelen gazdasági élet ez utón is káros visszahatással lehet a vallás-erkölcsi életre. A hamisságnak — a földi boldogságot illető­leg — emberileg meglátott s megítélt látszó­lagos eredményei megingatják az igazsá­gokba vetett hitet s vonzó hatásukkal a bű­nöknek könnyebb útjaira tolják az embert. A bűnnek e romboló hatása bár nem oly szemmel látható, mint más nyílt támadása, de a legveszedelmesebb megjelenési for­mája ez. Titokban, lassan megőrli az ember világnézetében évszázadokon keresztül ki­kristályosodott ideálizmust s odadobja a lelkeket a materiálizmusnak, mindent össze­szaggató állkapcsai közé. Számtalanok, leg­többször észrevehetetlenek azok az útak, melyeken Lucifer meg akarja találni azt a bizonyos talpalattnyi földet, hol a tagadás megvesse a lábát, hogy a világot megdöntse Nem lesz azért érdektelen közelebbről megnézni egy ilyen közmondást, mennyi igazságot rejt magában egy-két szó, mennyi tanítást és életet egy-két gondolat. Imádkoz­zál és dolgozzál! Egy valóságos életprogram van e két szóban összesűritve. Tovább me­gyek, egy egész kis theológiát foglal magá­ban. Fejtegetéseimben különösen ez utób­bira leszek tekintettel, hogy lássuk, mennyi veszteség éri a vallásos életet akkor, ha a hívő előtt értékét veszti egy-egy közmon­dás. Imádkozzál és dolgozzál! E közmondás tartalmi lényege: Az erkölcsi. Az erkölcsinek megjelenési formája pedig: Parancs. A pa­rancs akarva-nem akarva az Istenhez utal, azt is, ki talán rendes körülmények között nem sokat törődik Isten dolgaival s nem igen hallgatja az Igét. E közmondás a min­dennapi életnek örök prédikációja, mely megfogja a lelket, a hitetlen lelket is minden elképzelhető helyzetben s minden viszonyai között, a családban, a társaságban, kint a szántóföldön, a műhelyben, szóval a munka mezején s az utcák sarkán is. E közmondás

Next

/
Oldalképek
Tartalom