Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-04-14 / 15. szám
urnáit öuujirc.oL XV. évfolyam. VII .1'' - '1929. április 14. 15. szám. Sztrfeesztösig és kiadóhivatal: LÉ Q £ M T (Masco m.) Kiadja: ft LüTiiEil-SZÚVETSÉG. Postatakarékpénj'/iri csekkszámla: 1290. Rlaaltstta : OR. RAFFRT S1ID0R BÜspck. SztrktMltKtl UU16« NEMETH KÁROLT «spcte«. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Ellfcelési ir: Egész évre 6 P. 40 (ill., félévre 3 P. 20 HIÚ negyedévre I P. CO fill.. Egy szám 16 Ilii Hirdetési árak megeijvezés szerint. Krisztus nyomdokaiban. „Krisztus szenvedett érettetek, nék- tek példát hagyván, hogy az Ő nyomdokait kövessétek." I. Péter 2, 21. Az apostol Krisztus követésére szólít fel. A két kép, amellyel ezt a követést szemlélteti, igen tanulságos. Az egyik kép szerint Megváltónk hüpogrammát, irásmintát, hagyott hátra tanítványainak, ahogyan a tanító irásmintát ad a tanulóknak, hogy abból megtanuljanak Írni. A másik kép szerint Jézus előttünk jár, jártában nyomokat hagy maga után, hogy’ azokba lépdelve kövessük, amiként valami ingoványbán életbevágóan fontos, hogy' az utas a vezetőjének pontosan a nyomaiba lépjen, mert másként elnyeli a mocsár. Mindakét kép azt a gondolatot fejezi ki, hogy a keresztyénségben nem valami nagyolt krisztuskövetés, hanem gondos, intenzív, következetes, kitartó kris/tuskövetés kívántatik meg, amelynek végén megtanulunk valamit és célhoz jutunk. Ez az irásminta és ezek a lábnyomok úgy jöttek létre, hogy Jézus szenvedett értünk, vagyis eltűrte, hogy a bűnös világ azt cselekedjék vele, amit bűne diktált. Jézus magán viseli a világ lenyomatát s a maga részéről a saját szenvedéseivel mintát és nyomokat hagy hátra azok számára, akik az ó életének lemásolásával akarnak eljutni az ő dicsőségébe. Ezen a világon keresztül. A széjjelszórt nyáj ezeken a nyomokon gyűl össze cs találja meg pásztorát. A bűnnel szemben Jézus magatartása passzív volt: szidalmaz- tatván, viszont nem szidalmazott; szenvedvén, nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan itélőre. Tanításában ugyanezt a passzív magatartást ajánlotta követőinek is: Ne álljatok ellene a gonosznak! És ezzel a passzív magatartásával hagyott a világban felismerhető, ki nem törölhető nyomokat; ezzel a tanításával hagyott hátra olyan tanítást, amelyben Istennek ereje lakozik a hívőnek üdvösségére. Az apostol tanítása tehát a szenvedésnek, a tűrő szenvedésnek ajánlása és dicsőítése. Úgy, amint az követendő példaképen megvalósult egy életben, a Jézus Krisztusnak földi életében. Nem egy kidolgozott filozófiai rendszer, nem valamely erkölcsi tanítás a/, aminek elfogadására buzdit. A minta Jézus, a lelkeknek pásztora és felvigyázója. Akinek szenvedése nyomokat hagyott a világban s ezek a nyomok feltárják követői előtt azt az indulatot, amely Jézusban lakozott, de azt az indulatot is, amely a világban lakozik. Feltárják Jézus szentségét és a világnak gonoszságát. Hogy akik a nyomokat látják, ragaszkodjanak a jóhoz és iszonyodjanak a gonosztól, amely megöli a szentet. Jézus szenvedése nem jelenti azt, hogy a világot meghagyja abban az állapotban, amelyben van, a bűnnek állapotában. Ar jelenti, hogy a bűnnek erejét a világban egy a világon felül álló erővel győzi le. ullagyta az igazságosan ité- löre.» Istenhit kell áhhoz, hogy Jézus nyomdokain járhassunk. Erős bizodalom és meggyőződés, hogy' Isten a bűnt, amely látszólag diadalmaskodik, éppen azok által töri le, akik a bűn által ütött sebeket elviselik. A világ nem Ítél, hanem kinoz. Az Ítélet Istené. Isten a bíró. O, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ezzel megmutatta, hogy a bűn nem uralkodik, nem diadalmaskodik. A bűn legyőzetett. A világnak három átka: a gőg, a kéj 6s az önzés megmutatta arculatát Jézus szenvedésében, aki felvitte bűneinket és azoknak átkát a fára, meghalt alattuk és miattuk. Mikor ezt látjuk, kívánunk meghalni a bűnnek és élni az igazságnak. Meghalni a Krisztussal és együttélni a Krisztussal. Lemásolni a mintát és követni lábának nyomdokait. Nem nézvén a világot, hanem azokat a nyomokat, amelyeket Jézus hagyott a világban. Az élettel és a kötelességgel nem a körülmények megváltozása engesztel ki bennünket, hanem lelkünk alkalmassá tétele azon körülmények számára, amelyekbe Isten állított bennünket. — Robertson F. W.
