Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-04-07 / 14. szám
im LAPJA 1U7. bármennyit írunk és beszélünk az igehirdetésről, mindig marad benne valami kiszámíthatatlan, titokzatos vonás... Sokszor a legtökélMesebb beszédnek nincs semmi láttatja, máskor pedig igen együgyű nyelveken v.dó beszélésnek szinte robbantó ereje van.» «Az igehirdetés misztérium, mert élettámasztás van benne.» Vajha ne csak a végén jutott volna az illusztris homiléta ehhez a ponthoz! Hisz, ha ez igy van, lehct-e egy függelékben elintézhető kérdést csinálni beló'e? Abban :» meghatározásban, melyet valaki az igehirdetésről nyújt, feltétlen benne kell lenni ennek a folyamatos háttérnek. És még valaminek. • Mi az, aminek az igehirdetés a szolgálatában áll? A Krisztus elfogadásához vivő és az abból fakadó élet! Az, aminek az igehirdetés a szolgálatában áll, tehát szintén egy meghatározott processzus, szintén folyamat. E folyamatosságok színezete azonban kétféle. Mások az elfogadáshoz vivő, s mások az elfogadásból fakadó élethez vivő folyamatok. Ezek alapján az igehirdetés célját igy állapíthatnánk meg: a Kiiszlus elfogadásához, majd az abból fakadó élethez való segítés az Ige nyilvános — és az emberi felfogó képességhez igazodó megszólaltatása útján, — az Atya üdvakarata s a Szentléleknek az egyesekben és közösségekben megnyilvánuló törvényei alapján. E meghatározás ellen fel lehetne hozni, hogy sok benne az irracionális és transcedens elem. De lehet-e ez máskép egy oly tárgynál, melynek anyaga túlnyomólag ilyen jellegű? Az igehirdetés kétféle: Krisztus elfogadásához vivő, azaz ébresztő; a Krisztusból fakadó életet fejlesztő, azaz épitö igehirdetés. Kitűnik tehát, hogy az ébresztő igehirdetés az igehirdetés egészének integráns része. Természetes az lenne, hogy súlya és jelentősége kisebb legyen, mint az építőé. De mig az építőnél az intenzivitás van túlsúlyban, addig az ébresztő igehirdetésnél az eksztenzivitás nagyobb. A valóság képe ez: az ébresztő igehirdetésnek át kell hálózni a lelkek egész tengerét, mig az épitö csak azokkal dolgozik, akik a nagy halóvetesek után a Krisztus számára megfogattak. Azt, hogy mindebben helyes nyomon járunk, igazolja az igehirdetés története is. Már a Bibliában elkülönül előttünk az ébresztő és építő igehirdetés kettösége. Nézzük Pál athéni beszédjét és búcsúját az efezusi vénektől. Vagy Péter pünkösdi beszédjét és Cselekedetek 11-ben olvasható beszédjét, melyet a maga igazolására és a pogány keresztyénség védelmére tartott. Sőt azt kell mondanunk, hogy az első időkben a mai értelemben vett igehirdetésnek csak az ébresztési ága fejlődött ki. Mert voltak ugyan bőven Krisztust elfogadó lelkek s foglalkozni is foglalkoztak velük bőségesen, de ez nem a mai értelemben vett igehirdetés, hanem csak közvetlen beszélgetés és tanítás formájában való építés volt inkább. A higgadt vizsgálat azt mutatja, hogy bibliailag az ébresztő igehirdetés sokkal inkább megalapozott, mint az építő prédikáció. Az épitő igehirdetésre inkább nyújt példát az ó-testámentum, mint az új. A kérdésnek egy alaposabb német tanulmányozója, Heinrichs Lajos, nemrég irt művében azt állítja, hogy voltakép nem volt idő a keresztyénség eddigi századaiban, melyből az ébresztő igehirdetés hiányzott volna. Hogy ez mennyire igy van, nem vitatom. Kétségtelen azonban, hogy a keresztyénség fénypontjait azok az idők képezik, mikor az ébresztő igehirdetés megszólalhatott.. Ott, ahol minden csak az épitö igehirdetés lassú stílusában mozgott, valami jelentős a kor és az utókor számára nem készült. A reformációt szokjuk meg már az ébredés korának látni! Lássuk meg, hogy munkáját csak olyan igehirdetök vihették előbbre, akik az ébresztő igehirdetést nem nézték mostoha gyermeknek. és ha megfigyeljük azokat, akik Isten országában és az egyháztörténetben azóta is nagy szerepet vittek, a legtöbbje egy-egy ébresztő igehirdetésnek lett gyümölcse, s ők maguk is kivétel nélkül végeztek ilyen igehirdetést. Heinrichs azt mondja, hogy a tuhjdonké- peni evangelizációs, tehát ébresztő igehirdetés Wesley és Whitefield fellépésével kezdődik. Ez azonban csak a szabad-evangelizációs, a tömeg- ébresztő munkára vonatkozik. A gyülekezeti ébresztő igehirdetés ettől mindig s kivált nálunk igen határozottan megkülönböztetendó. Egy azonban tény. Az ébresztő igehirdetés mind na- obb szerepre tett szert az utolsó évszázadban, minthogy az nem is lehet máskép, — egy tudatos és szerves munkát végző lelki pásztori nemzedék előállása esetén — növekedni fog. Jegyzetek. A kopenhágai lutheránus világkonventre vonatkozó cikkeket a New-Yorkban megjelenő «News Exchange Bulletin», a világkonvent végrehajtó bizottságának kőnyom itosa bocsátja az egész világ ev.-luth. lapjainak rendelkezésére. Bár magyarországi egyházunkból is minél többen, lelkészek és világiak, részt vennének ezen a fontos tanácskozáson! Legyen szabad ezen a helyen is megismételnem a végrehajtó bizottságnak azt a kérelmét, hogy egyháztagjaink és gyülekezeteink imádkozzanak a vi 1 ágkonventért. Templomainkban junius 23-án ki lehetne hirdetni, hogy jun. 26 —jul. 4-ig tanácskoznak a világ 65 millió lutheránusának képviselői, a szószéki imába pedig, bele lehetne venni ezt a mondatot: «Urunk, Istenünk, áldd meg a Lutheránus Világkouventct, világosítsd meg annak vezetőit és tagjait Szentielkeddel, országodnak építésére, egyhazainknak javára.» Ugyanígy junius 30-án is. Mellékesen megjegyezve, helyes és üdvös dologi volna egyházmegyei, egyházkerületi és egye-
