Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-08-19 / 33. szám
258. evangélikusok lapja bűnösnek, bűntudata miatt az apostolok és a szentek között a legeslegkisebbnek tudja, s mégis micsoda eredményeket ért el! Ha a magunk erejét mérlegelve kishitüsködünk s bátorságunk szárnyát megnyirbáljuk, Isten hatalmát vonjuk kétségbe. Ha azt gondoljuk, hogy mi a huszadik században, Csonkamagyarországion nem lehetünk Istentől kiszemelve, elhiva és kiválasztva nagy dolgok elvégzésére, amilyeneket az apostol az első században, a római birodalomban elvégzett, annak a Krisztusnak az erejét vonjuk kétségbe, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, s aki bármelyik helyen, bármely időben munkálhatja bárkiben azt, amit Saulusban munkált. Evangélikus sajtónk. — Egyetlen megoldás. — •A keresztyén egyházak válságos éveket élnek. Nemcsak azért, mert a világháborút követő gazdasági összeomlás a társadalmat annyira öisszeroppantotta, hogy erkölcsileg legszilárdabb elemei rendültek meg. De a jelennél még' aggasztóbb a jövő. Mert kétségtelen, hogy a fáradtság konzervatív évei után uj haladás megszervezésébe kezd majd1 bele az emberiség. Talán a legkevésbé válságos evangéliomi egyházunk helyzete. Mert mi helyezkedtünk legkisebb mértékben a jelen tényezőire. A mi egyházunk épit legközvetlenebbül a történelem kétezer éves fejlődése alapján az evangéliomra. Hitéletünk bensőségesen fejlődik. Az egyház iránt való érdeklődés fokozódik és derék, munkás lelkészeink egész sora dolgozik eredményes építő munkáján. Egyházunk életének nem belső tartalmában van szüksége gyökeres segítségre. Mert az evan- géliomot hirdetik és meghallgatják. De egyházunk szervezettsége az, ami intézményes, szigorú rendezésre szorul, mert ma már bizonyos dolgokban úgy vagyunk, hogy az elszakított területekre egyházainkhoz még útlevéllel el lehet menni, de itthon egyik kerületből a másikba még útlevéllel se lehet. De nem is akarok most semmi másról szólni, mint evangélikus sajtónkról. Mai keretei között evangéliumi egyházunk harmadrészére csökkent és több az egyházi lapunk, mint békében volt. Ezzel szemben a reformátusoknak egyetlen nagy néplapja van, majdnem húszezer példányban jelenik meg és irányitó hatása van a református hívek gondolkozására. Vagy nézzük a mi viszonyainkat. Itt van a Luther Naptár. Értékes, tartalmas. Hozzáfogható színvonalú naptár nincs is még egy Magyar- országon. De gondoljuk el, ha minden egyház- kerület, minden nagyobb város külön naptárt adna ki, hová siilyedne ez a büszkeségünk? 192§. Napilapról ne is álmodjunk. Semmi értelme. Először is azokat a százezer pengőket, amibe kerül, nem tudjuk összehozni. Másodszor, aki híveink közül lapot járat, nem hagyja el régi, megszokott lapját, amit az egész család évek óta szeret és csak könyöradománykérit fizetne elő egy ideig az egyházi napilapra, aníig meg nem unná. Sokan fel se bontanák a cimszalag alól, amint azt már hasonló kísérleteknél tapasztaltuk. Harmadszor igazán jó újságírók nem hagynák ott régi lapjukat, ahol biztos a jövőjük és egy uj szerkesztőség összetanulása is igen nagy dolog és a .legtöbb esetben kudarccal végződő vállalkozás. De végül is evangélikus embernek nem az a feladata, hogy elkülönüljön, hanem, hogy legyen a világosság világossága. Egyházunk ügyét csak hetenkint megjelenő néplap szolgálhatja. Ezen a téren van szükség szervezkedésre. Mert csak akkor lehet kilátásunk arra, hogy néplapunk általános elterjedésével a fejlődést is lehetségessé teszi, ha egész magyarhoni evangélikus egyházunkban csak egyetlen építő irányú egyházi néplapot engedünk meg és úgy szerkesztjük, hogy elküldhessük a megszállott területekre is. Azonnal tisztáznom kell azt, hogy egyénnek nem tilthatjuk meg egyházi lap kiadását, mert az egyén cselekvési szabadságát nincs jogunk korlátozni. De egyházi testületek, gyülekezetek, egyházkerületek a nagy közösségnek tagjai és működésük csak a közös érdeket szolgálhatja, semmi mást. Azért a jövőben ezek egyikének se legyen joga lapot kiadni, hanem csak az egyetemes egyháznak, amely a szükségletnek megfelelően megállapítja majd, hogy milyen irányú lapot kell kiadni az egész magyar evangéliomi egyház részére. Ez a régi vesszőcsomó története, amit egyen- kint könnyű volt eltördelni, de egy csomóban törhetelen. Az egyetemes egyháznak siajtóügyi fórumot kell létesítenie, ennek engedélye nélkül egyházi intézmény lapot ne adhasson ki, mert csak igy lehet evangélikus sajtónkat koncentrálni. Ennek a bizottságnak határozatait csak birtokon kívül lehessen megfellebbezni. De ez a bizottság csupán a lap megindítása ügyében döntene, a lap szerkesztésébe semmiféle beleszólása se lenne. A mai viszonyokból az átmenetet az egységes, erős sajtószervezetbe, jóindulattal meg lehet csinálni. Kétségtelen, hogy a gyülekezeti életre élénkítő hatással vannak azok a helyi lapok, melyeket egyes gyülekezetek adnak ki. Különösen a gyülekezeti élet eseményeinek közlése erősiti meg a kapcsolatokat az egyház és tagjai között. De ezt is meg lehet oldani, ha az egyetemes néplap kellő időben érkezik a gyülekezetekbe, ahol a gyülekezeti értesítőt mellékletként lehet a hívek számára csatolni.
