Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-03-25 / 13. szám
XIV. évfolyam. 1928. március 25. 13. szám. Szerkeszti*!*: LÉBEII (Uasta b.i mitfóhivatai: GYÚR. ev. kaavfil-éallat. Halfa:! LOTHER-SZÖVETSÉG. «Postatakarékpénztárícsekkszámla: t290. IDOR pttspék. UI*U« NÉMETH KÁROLY ««pn««. Megjalanlk káténként egyszer, lassrnap. Előfizetési ár: Egész érre 6 P. 40 HIÚ léiéire 3 P. 20 fill., negyedévre t P 60 ML, Egy szám 16 fill Hirdetési árak raeoegrazés szerint. A pohár. „Megihatjátok-e a poharat, aw** lyet én megiszom Márk 1U. 3b. A Krisztus szenvedéseiről való megemlé- kezés ideje a Böjt. És ha Megváltónk kínszenvedésének történetét olvassuk az evangéliomok ból, akkor lassan-lassan élénkbe* lép a szenvedések férfia, mihoz/ánk is kérdéssel fordul, mint egykor Zebedeus fiaihoz: Megihatjátok-e a pohárt?« Jézusnak a hegy en való megdicsőülése el- vakitotta a tanítványokat. Jézus pedig a Gecse- máné felé vezette őket. A tanítványok koronákról, uralomról álmodoztak. Jézus a szenvedésre és halálra készült. Borzalmas pohár voh az, amelynek eltávolításáért maga Jézus is könyör- gött: »Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár. Mindazáltal ne ugv legyen, amint én akarom, hanem amint te«. Mi már tudjuk, hogy mit jelent az a pohár. És ha tőlünk is megkérdezi az Ur: Meg- ihatjátok-e a pohárt, amelyet én megiszom?« vájjon mi is olyan bátran mondjuk-e, mint ania két tanítvány: Megtehetjük!^ Van-e bátorságunk ajkunkhoz emelni a keserű és rettenetes poharat? Krisztus szenvedése és halála a legszorosabb összefüggésben van az Úrvacsora szentségével. A keserű pohár azzal a pohárral, amelyet Jézus az utolsó vacsorán a kezébe vett és hálákat adván adá tanítványainak és ivának abból mindnyájan és monda nékik: »Ez az én vérem, az uj szövetség vére, amely sokakért kiontatik-. Erről a pohárról mondja Pál apostol: »A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk é?« Krisztus szenvedése és halá’a elválaszthatatlan az Űr- vacsorától, és az urvacsorai pohár attól a keserű pohártól, amelyet Jézus a világ üdvéért kiürített. A hálaadásnak megáldott pohara a keserűségek pohara. »Valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Urnák halálát hirdessétek, amíg djövend«. Az urvacsorai közösség a Krisztus szenvedéseiben és halálában való közös részesedés; Krisztusnak a halálon vett diadala az Úrvacsorának diadala. Ezen összefüggés által lesz az ohári szentség a bűnösök reménye és menedéke. Amikor a bár bűnös, de hivő lélek az Úrvacsorában egyesül Jézussal, akkor részévé lesz a Krisztus testének, Krisztus életének és azoknak az erőknek, amelyek Jézust feltámasztották a halálból. Elnyeri az erőnek és a vigasztalásnak Szentjeikét. De ugyanakkor d- jegyzi magát a szenvedéseknek is, mert Jézus szenvedett és azt a poharat, amelyet Jézus megivott. meg kell inni annak a léleknek is, aki Jézussal a szentségben egyesül. Jézusnak öröme, amelyet követőinek megígért, a szenvedések kelyhéból fakad. A szenvedéseiben való közösség vállalása nélkül nem részesülhetünk dicsőségében sem. A Zsidókhoz irt levélben azt olvassuk: »Illendő vala, hogy akiért minden és aki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő id- vességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé«. Ugyanott van megírva: »Krisztus az ö tulajdon vére által ment be egyszer mindenkorra szentélybe, örök váltságot szerezve«. Krisztus szenvedését és halálát nem lehet tehát elválasztani feltámadásától és dicsőséges menny- bemenetelétől. Nem úgy van, mintha Krisztus Nagypénteken eibukott, vereséget szenvedett volna, amely vereségre következett volna azután váratlan és megmagyarázhatatlan fordulatként a feltámadás és a győzelem. Krisztus a szenvedések által lett tökéletessé. Vére árán ment be a szentélybe és lett örök, tökéletes főpap. A szenvedés és a halál a váltság diadalmas munkájának egy része; amint hozzátartozik a megváltáshoz, úgy hozzátartozik a győzelemhez is. A pohár, amelyet Jézus inegivott, és az a
