Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-03-04 / 10. szám
XIV. « 10 sxIdl Kelenföldi evang. lelkószi hivatal V- — I., Villányi-ut 1. Budapes I HnuLLinuo OK LflPIB Szerkesztőséi : 11B11Y (Mese« ■.) ((adóhivatal: GYÚR. ev. kaevaet-épNIat. Kisdia : I LUTHER-SZŐ VÉTSÉG. Postatakarékpénztár! cselkszánla: 1290. Alapította : OR. RlffIY SII00R pflspOk. MmWpbIIi Hetenként egyszer, vasárnap. ■ ■— Előfizetési ér: Egész évre 6 P. 40 DIL félévre) P. si.rkmtt.fei uuife n Ilii, iipyedévre 1 P. 60 Ml, Egy szén 16 fiit NÉMETH KÁROLT tipcrn. Hirdetési árak nagegyezés szériát flz egyházért halt meg. „A Kri*xtus Kierette az egy házat ás Onmajzát adta aB<*rt.u Etéz. 5. 25. Az egyháznak örök dicsősége marad, hogy Krisztus szerette és meghalt érte. S minthogy a Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, minthogy az ö hűsége, szeretete, jósága, áldozatkészsége nem változik, örök szeretettel, el nem múló és váitozhatatlan szeretettel szereti egyházát. Azért rendelte az Úrvacsora szentségét, hogy az egyházat állandóan figyelmeztesse halá ig menő szeretetére, és ezzel a halálig hű, önfeláldozó szeretetével, egy házában ma radjon. Az Úrvacsora Krisztus nagy szerelmének, az egyházzal való egyesülésének és egységének állandó bizonysága es megvalósulása. Valósággal a Krisztus teltét és vérét élvezzük a szentségben, mert az Urnák á bndó nagy szeretete mindaz az egész Krisztust nyújtja nekünk. Nem hagylak titeket árvákul«. Az egyháznak lehetnek, vannak ócsárlói, gunyolói, ellenségei, akik nem szűnnek meg rámutatni azokra a szepókre és sömörgözésekre, amelyek az egyház testét, arcát ékte .ni ik. Mit jelent ez a gúny, megvelés, el enségeskedés azzal az áldott igazsággal szemben, hogy Krisztus szerette az egyházat és életét adta érte! Aki a Krisztusnak hive, tehet e mást, minthogy követi Urának nyomdokait akkor is, amikor az a nyomdok az egyház ö.ébe vezet bennünket Akiben az az indulat van, amely volt a Krisztusban, tehet-e mást, minthogy nagy szeretettel öleli át azt az egyházat, amelyet Krisztus szeretett, és amelyért Krisztus meghalt? Van e valaki, aki jobban és közelebbről ismerné az egyháznak fogyatkozásait, hibáit, gyarlóságát, lethargiáját, mint az egyháznak Feje és Ura? £s ime, úgy szereti, hogy meghal érte! Képzelhető-e, hogy akik az egyházon kívül állnak és fejőket csóválják, és ujjal mutogatnak, és gúnyosan nevetnek, alaposabban ismerik Krisztus egyházát, mint annak élő tagjai? £s ime, ezek mégis megmaradnak éló tagoknak, nem vesztik el hitüket, reményüket és nem szűnnek meg hálát adni Istennek azon adományokért, amelyeket az egyház által juttat nekik, azon kegyelemért, amelyben az egyházi közösség réven részesülnek, azért az életért, amelynek ismeretére az egyház által eljutnak, azokért az életeszményekért, amelyeket az egyház nyújt nekik. Avagy azt gondolod, hogy Krisztus meghalt azért az egyházért, amely hajdan dicső, szent, nemes s magaszios volt, de az évszázadok folyamán az egyház elvesztette fényét es ragyogását, belepte a földnek pora, reárakodott az emberek bűnének szennvreteg: és ez a mai egyház a maga széttagoltságában, megliasonlott- ságában nem az az egyház, amelyet Krisztus szeretett és amelyért Krisztus meghalt? Azt gondolod, hogy az egyház fénykora a muhban van és ma már a hanyatlás és elhomályosulás, a feloszlás és kimulás jeleit mulatja? Hogy elvesztette erejét hatását, savát, vezérlő világosságát és at emberek más fényforrás tdc ton^iá* ják tekintetüket, máshol keresik az inspirálót a nemes életre, az ösztönzést az önfe'á dozó éLtre, az anyagban csak az eszközt, s nem a célt meglátó világnézetre0 Igen, hallunk hangokat, amelyek azt mondogatják, hogy az egyház virágkora a múltban van, a múlté. Vannak, akik azt mormolják csüggedten és azt kiá tják kárörömmel, hogy az egyház elvesztette azt az erőt, amelynek révén valamikor a népek újjászületésének fürdője volt. Azt hirdetik, hogy az egyház sokat vesztett presztízséből, tekintélyéből Kihullott a kezéből a vezéri pálca, szeme elhomályosult, lába rogyadozó lett, mankókon jár és idegen vezetésre szorul. Ámde igy van-e csakugyan? Igaz-e, hogy az egyház a múltban valamikor népszerű volt, a melyet üdvrivalgással köszöntöttek és csak az uiabb kor hozta magával az egyház lekicsinylését? Valóban a bolsevisták vo nának az elsők, akik azt az egyházat, ame yet Krisztus érdemesnek ítélt arra, hogy szeresse és érte éleiét adja, üldözik és támadják? Tudjuk, hogy nem igy van. Tudjuk, hogy az egyház vetését mártírok vére öntözte, és élete Urának akarata és jövendölése szerint szakadatan harc volt és mindig viselnie kellett Krisztus gyalázatát azok részéről, akik Krisztust magát is megköpdösték és meggyalázták. Az egyház nem vesztette el népszerűségét, mert sohasem volt népszerű. Nem szerzett uj ellenségleket, mert mindig megvoltak a régi el
