Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-03-04 / 10. szám
14. EVANGÉLIKUSOK LAPJA lenségei. Az egyház dicsősége az Ujtestáme irtom nagy prófétái könyve szerint is nem a műi than, a jövőben van. Az egyház, Krisztusnak akarata szerint, e világban van, de nem e világból való. Az egyház nem érzi magát otthon a világban. A ke- resztség szentsége és az Úrvacsora szentsége egyformán figyelmeztetnek hívőt és hitetlent arra, hogy a hívőknek ez a társasága ebből a világból van kiválasztva, de ki is van belőle választva. A teremtő Istene ez az egész világ, de úgy tetszett, néki, hogy az ő Fia, s az Atyából és Fiúból származó Szentlélek áltat megváltson, elhívjon és elkülönítsen embereket a teremtett világtól és egy uj teremtésnek zsengéjévé tegye őket, az eljövendőnek záloga, ígérete és magva gyanánt. Ezt az eljövendőt szerette Jézus, ezért halt meg; ezért szerette az egyházat és halt meg érte, mert az egyház ennek a jövendőnek sejtje és csirája a földön. És ez az "egyház, a Krisztusnak teste, nem is olyan bágyadt, gyenge és erőtelen, mint némelyek gondolják, vagy elhitetni szeretnék. Magáról Krisztusról is azt hihették és azt szerették volna elhitetni, hogy gyenge és gyarló. És mégis erősebbnek bizonyult minden el enségénél, akik között voltak királyok, tudósok, katonák, hóhérok, minden rendű és rangú nép. Mindezek j^em tudták megakadályozni azt, hogy az Ur diadalmaskodjék halá’on, poklon, és azon a világon, amely a pokol kapuja és az ördög birodalma. Vegyük tekintetbe, hogy mennyire elmarad a keresztyén világ legkiválóbb alkotásai mögött az, amit a hitetlen világ alkotott. Ne feledjük el, hogy a keresztyénség körén kívül álló emberek nagysága mennyire eltörpül amellett, amit a nagy keresztyének munkái.ak ebben a világban. És ma is! Nézzünk körül! Hol, honnan vegyen magának ez a világ reménységet, célt, hűséget, szere tetet? Gondoljuk meg: van-e a világnak szüksége igazságra, hűségre, szere- tetre, jóságra, békességre, egyetértésre, egyetemes célkitűzésre, önfeláldozó munkásokra? Ha igen, úgy keressünk választ arra a kérdésre, hogy melyik bölcselet, tudomány, világnézet képes a világnak megadni ezt a reményt, ezt a szeretetet, ezt a hűséget és odaadást? Van-e a keresztyénségen, van-e a Krisztus egyházán kívül csak egy olyan emberi közösség, emberi társaság, amely tudna a nagy céloknak, amennyiben nagy célokat Krisztus nélkül meglátni lehet, nagy jellemeket szolgálatába állítani? Nem az következnék-e be, hogy a nagy célok alacsony jellemek, önző emberek kezén lealacsonyodnának? Az emberi életnek méltóságot csak a keresztyénség és az Istenbe vetett hit ád. Bármenynyire ágál az Istentől elrugaszkodott ember, soha nem juthat el annak felismerésére, hogy a telekért az egész világ sem fogadható el árba* Krisztus nélkül a lelkek olcsók, megvásárolhatók 1928. arannyal, ezüsttel. Meri-e valaki azt állítani, hogy az emberiség do'gát előbbre tudják vinni azok, akik nem valják Krisztussal azt, hogy azoktól, akik a testet ölik meg, nem kell félni; azoktól kell félni, akik a lelket ölik meg? Hová lettek az évszázadok folyamán azok, akik Krisztust és egyházát támadták? Mi lett munkájukból? Mit alkottak maradandót? És nézzük meg ezzel szemben Krisztus apostolait, az egyháznak ama jeleseit, Assisi Ferencet, Luthert, Ágostont, Vikleffet, Kálvint, Wesieyt, milyen munkát végeztek e világon! A legújabb korban állithat-e a hitetlen világ csak egyet is például az Üdv- hadsereg alapítója és generálisa, Booth mellé; vagy a Christian Endeavor mozgalom megalapítója, Clark mellé; vagy van-e olyan átfogó ifjúsági mozgalom, mint például a Y. M. C. A., avagy a Y. W. C. A., a Keresztyén Ifjak Egyesülete és a Keresztyén Fiatal Nők Egyesü lete? Hasonlítsuk össze a keresztyén egyházak pionírjainak, a hittérítőknek munkáját, életét, jellemét, a keresztyénséggel ellentétes irányok protago- nistáinak és agitátorainak életével, munkájával, jellemével: nem látjuk-e meg az egyháznak azt a szépségét, dicsőségét, amely az isteni kegyelemből ered és nem ismerjük-e fel azt az erőt, amelynek forrása az, hogy Krisztus szerette az egyházat és Önmagát adta ezért? Igen, ezerszer is igen: ha felismerjük életünknek nagy feladatát abban, hogy küzdiünk az igazságért, a szeretetért, embertársaink javáért, az emberi nemnek boldogulásáért, akkor kell hogy * hevítsen bennünket ugyanazon nagy szeretet a Krisztus egyháza iránt, atnely- lyel Krisztus szerette azt. Ckthatitlan szeretettet kell viseltetnünk az egyáz iránt, amelyért Krisztus meghalt, és amely azokért a javakért van ebben a világban, amelyek a legmagasabb és legszentebb javak. Megvethetjük, kigunyoíhat- juk, lekicsinyelhetjük-e azt az egyházat, amelyért az emberiség legjobbjai életüket áldozták, amelynek üdvéért a Krisztus vérét ontotta? Ki képes erre? Csak az, aki még a kisujját sem mozdította meg annak az önző és kaján bűnnek letörésére, amelybe belepusztulhat a vi ág, akinek sziyét még soha sem hasította keresztül a nyomornak, a szenvedésnek kiáltása és jajja, aki még soha nem tudott együtt sírni a világinak letiportjaival és áldozataival, akinek lelkében egyetlen húr sem rezdült meg a Jézus szivéből kiáradó nagy részvétnek és szeretetnek sugallatára. Távol tarthatod-e magadat az egyháztól? Lehet-e érző szív, igazságért küzdő lélek, a szeretetni unka után vágyódó kéz, gyámolitásra siető láb, amely elfordulhatna Krisztus egyházától? Itt, az egyházban van helye mindenkinek, mert itt az egyházban él és van az a Krisztus, aki az egyházért halt meg és támadott tel. I- — ■ AT», «w
