Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-02-05 / 6. szám

44.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928.

XIII. Felhívja az iskolafenntartókat, hogy az igazgatótanitót, méltányos igazgatói pótlékban részesítsék; — hogy az egyházmegyei és egyházkerületi tanítói gyűléseken résztvevő tanítóiknak útiköltséget és napidijat adjanak; — elrendeli, hogy az »Evangélikus Népiskoládnak egy egy példányára iskolánként (nem osztályonként) az összes elemi iskolát fenntartó egyház- községiek fizessenek elő. (65. pd

XIV. A kántorképzésre és képesítésre vonatkozó szabályzatot életbelépteti. (70. p.)

XV. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a lévitai — kántori — tanítói javadalmak szétválasztását csak úgy eszközölheti, ha az illetmény jellege okmányilag igazoltatik. (71. p.)

XVI. Felhívja az elemi iskolák fenntartóit, hogy minden iskolateremben helyezz nek el egy teljes bibliát, Krisztus életére vonatkozó valamely képet és Luthier-képet. (78. p.)

XVII. A nem egyházi középfokú iskolákban folyó hitoktatást az illetékes esperesek felügyelete alá helyezi. (81. p.)

XVIII. Felhívja a gyülekezeteket felekezeti jellegű ismétlő iskolák szervezésére. (83. p.)

XIX. A közigazgatási segélyből a kerületekre eső összeg felosztása tek nleitében a négy kerületnek egymás közt megállapított arányát elfogadja. (88. p.)

XX. A köza’ap kiszámításának alapjául a lélekszám vétetik, és pedig lelteiként 1 fillér, az egyes kerületek a következő összegek beszolgáltatására kötelesek: bányai 2603 P, dunán- inneni 327 P, dunántúli 1720 P, tiszai 290 P, (94. p.)

XXI. Az adóalapi segélyből a dunántu’i kerület 0600 P, a bányai 7200, a dumániinmeni és tiszai 3600—3600 pengőt kap a reászoruló gyülekezetek között megfejelő szétosztásba. (97. p.)

XXII. A Luther-Otthon vezetését Kermeczky György helyeit Vidovszky Kálmán vette át. A közgyűlés felhívja a kis bizottságot, hogy ki- sérletképen rendezzen be evangélikus hospict a Luther-Otthon kezelésében. (99. p.)

XXIII. A Luther-Társaságot és a Luther- Könyvtárt a hívek és egyházi testületek támogatásában ajánlja. (100. p.)

XXIV. A nyugdíj intézeti szabályrendeletet elfogadja. (105. p.)

XXV. A lelkész-segélyezési alapból 72 igény- jogosult gyermek után egyenként 16 pengő összeg, továbbá 2 családnak kivételes és rendkívüli segély címén 24—24 pengő folyósittatott.

(110. p.)

XXVI. Felhívja az egyházi hatóságokat,

hogy jegyzőkönyveiket, jelentéseiket sib az egvetemes levél árba évenként szolgáltassák be. (113. p.)

XXVII. Felhívja az összes érdekelteket, hogy az egyetemes névtár kérdőiveit pontosan töltsék ki és sürgősen küldjék be. (117. p.)

Jegyzet.

XI. Piusz pápa január 10-én egyháztörté- neti jelentőségű encikiiiikát bocsátott ki, amelyről lapunk január 22-iki számában röviden megemlékeztünk. Az enciklika a vallás igazi egységének előmozditásáról (De vera religionis unitate fovenda) szól. Az enciklikát nem annyira a tartalma teszi fontossá, mert hiszen semmi újat nem foglal magában, mint inkább kibocsátásának ideje. Mert nem lehet kétség abban a tekintetben, hogy az enciklikának kibocsátására a protestáns és görögkeleti egyházak nagy közös konferenciái, másrészt pedig azok a tárgyalások adtak alkalmat, amelyek az amgol-katholikusok és a római katholikusok között 1921—1925-ig Malinesban folytak. És talán különösen az ainr gol-katholikusoknak szól ez az enciklika, amely megjelöli nekik az utat, amelyen járniok kell, ha a római katolikusokkal való egységre el akarnak jutni. El kell ismerni, hogy az enciklika teljesen határozott hangot üt meg, és senkit meg; nem téveszthet. Akik, mint éppen az enciklika megjelenésével egyidőben, lord Halifax, azt remélték, hogy a római katholicizmus- hoz közelebb juthatnak teljes behódo’ás nélkül is, ezentúl nem ringathatják magukat ebben a reménységben. Az angol-katho'ikusok legszélsőségesebbjei ezen enciklika szerint semmivel sem állnak közelebb a római katolicizmushoz, mint a legszélsőségesebb evangélikusok. Ez nem uj dolog ugyan, de van jelentősége annak, hogy a pápa ezt a régi álláspontot újból hangsúlyozta.

Amikor a pápa sajnálattal emlékezik meg arról a mostani irányzatról, amely a panchris- tianizmus álláspontján állva azon feltevésből indul ki, hogy valamennyi vallás egyformán jó és dicséretes, és igy akarja az igaz vallást egyesíteni a hamissal, akkor a maga szempontjából igaza van ugyan, mert szerint csak a római katolikus vallás igaz, a többi mind hamis és téves, tehát e szerint tényleg az igaz vallást akarnák az illetőik egyesíteni a hamissal, ellenben téved, amikor azt állítja, hogy az egyesitő törekvések abból a feltevésből indulnak ki, hogy minden vallás egyformán jó és dicséretes. Tudtommal ezt az egyesitő törekvések folyamán senki nem mondta, ez kiindulópontul nem szolgált. A kiinduló pont az egyháznak, illetve egyházaknak Krisztushoz való viszonya volt, és a konferenciák főtárgya az, hogy miben van annak az egységnek a lényege, amelyért Krisztus főpapi imájában könyörgött (János 17.) amely az apostoli hitvallásban is hittételként szerepel.

A konferenciáknak minden tagja jól tudta és tudja, hogy a római egyház tanítása szerint ezt az egységet a római pápa, mint Krisztusnak földi helytartója képviseli. De azt is tudta és tudja minden konferencia-tag, hogy ez a tan nem helyes, nem evangéliomi tan. Ebben a tekintetben éppoly egyöntetű a konferenciák fel