Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-10-21 / 40. szám
314. ÉVÁNOELIKÜSÖK LÁPjÁ nek a szomszédos temető kriptájában, biztosan tudjuk, hogy nemes lelke ma is itt van és velünk együtt dicséri az Urat. Másik nagy cselekedete volt az itteni kastélyában 1821 július 12-én kelt végrendelete. E végrendelet tartalmazza egyúttal a magyarhoni evangélikus közép és főiskolai ifjúság részére létesített hatalmas alapítványát. Senecaj a hires római filozófus Lucitiushoz intézett levelei egyikében azt írja: Kevesek számára született az, aki csak saját korának népére gondol; az esztendőknek és embereknek sok ezere fog utánad elkövetkezni, azokat vedd figyelembe. Róth-Teleki Johanna valóban nem kevesek számára született. E szent falak között istenfélő utódai már majdnem másfél századon át dicsérik az Urat a hívők ezreivel. Az ő nagy alapítványát abból a célból létesítette, hogy papi, tanítói, orvosi pályára készülő szegény- sorsú tanulók és nemes ifjak neveltessenek, mert »mag'a előtt viselte azt, hogy a jámbor, istenfélő, tudós emberek az élő Istennek eleven templomai, melyek által Isten ö Szent Felségének dicsősége terjed, az Isten házának jussai megoltalmaztatnak, a vallás tisztasága s annak a szent igék szerint meghatároztatott s bevett szertartásai megőriztetnek s fentartatnak s ily szükséges jámborókat pedig csak a jó nevelés készíthet.« Ezen alapítvány ösztöndijai bár ma inkább csak kitüntető jutalomdijak, a háború előtti időkben sok derék tanulónak megélhetési gondját könnyítették s az elmúlt évszázad alatt körülbelül hétezerre tehetjük azon tanulók számát, akik egykor élvezték e nemes jótéteményt. Az áldott úrnő azt is megállapította, hogy e stipendiatusok neveztessenek Róth Johanna, Te- leki grófnő beneficiatusainak s végrendeletében inti őket, hogy »igaz és jó keresztyének, Istenüket, vallásukat, királyukat, hazájukat igazán tisztelők, felebarátjukat, sőt ellenségeiket is szívből szeretők, maguk boldogságára és mások példájára jó erkölcsüek legyenek.« Végrendeletének olvasása mélyen meghatja' még ma is az embert, mert azt olvashatjuk ki belőle, hogy az istenfélő és emberszerető nemes alapitó hazánk társadalmi rendjének alapjait iparkodott megerősíteni és megszilárdítani, jól tudva azt, hogy az iskola nevelő és jellemfejlesztő befolyásának milyen döntő hatása van egész nemzedékek erkölcsi életére és- józan világfelfogására. A régi időknek a mai közállapotokkal való szoros összefüggését mélyen átérezve és erkölcsi, valamint egy háztörténeti szempontból mérlegelve adta Isten báró Radvánszky Albert urnák, egyetemes egyházi és iskolai felügyelőnek, quern honoris causa nomino, az egykor hatalmas Ócsai Balogh Péter méltó utódának azt a lelki nemességre valló elhatározást, hogy Róth- Teleki Johanna nevét és nagy érdemeit e templomban Egyetemes Egyházunk által emléktáblával örökittesse meg. E tábla felavatására jöttünk össze. Itt vannák ez ünnepi alkalommái az örÍÓ2Ö. vendő gyülekezettel együtt Róth-Teleki Johanna családjának tiszteletreméltó, közszeretetnek örvendő tagjai, de azok is itt vannak gondolatban e nemes család tagjai közül, akik nem jöhettek el, köztük elsősorban a kastély mai úrnője, a tiszteletreméltó matrona: özvegy gróf Degenfeld Lajosné Nagyasszony. De az itt levő ünnepi gyülekezeten kívül a lelkek sokasága van jelen c templomban. Úgy érezzük, hogy itt van közelünkben Róth-Teleki Johanna nemes lelke és vele az ő beneficiatusainak ezrei, kik velünk együtt áldják az ő feledhetetlen nevét. És utódai között bizonyosan itt van lélekben két nagy elhunyt unokája gróf Teleki József, az akadémia egykori elnöke, a Hunyadiak korán ik történetirója és Teleki László a szerencsétlen sorsú nagy emigráns, a Kegyenc cimü tragédia országos hirü írója. Legyen ezért emlékezetes e mai nap és hirdesse e mai naptól kezdve ez az emléktábla e szent helyen a mostan élőknek s az utánunk elkövetkezendő hívők sok ezerének évszázadokon át Róth-Teleki Johanna grófné dicső nevét és áldott emlékezetét! A Luther-fi lm. Különösen két eszköz tud ma nagy ember- tömegeket megmozgatni: a sport és a mozi. Amerikában a sportot is felekezeti alapra helyezik és igyekeznek ezt a íömegmozgató hatalmasságot az egyház szolgálatába állítani. Mi, európaiak, amerikai testvéreinket ebben nem tudjuk, nem ís akarjuk utánozni. Az azonban nekünk is törekvésünk, hogy a mozi vá:znáról leszorítsuk a rém- és ponyvaregényeket és a modern technikának ezt a csodás vívmányát a valláserkölcsi világnézet p cpagálójává tegyük, odakényszerit- sük az isten országa szolgálatába. Alig van az Istenországa történetének hőse, kinek élete oly gazdag lenne megkapó eseményekben, mint Lutheré. Csak természetes tehát, hogy, amikor Lutherről egész szinműirodalom keletkezett, kísérlet történt életének filmen való megelevenitésére is. Ámde az eddigi Luther-fil- mek csak epizódokat adtak a reformátor életéből, de eddig egyik sem mert a merész feladatra vállalkozni, hogy Luthert, mint vallási héroszt, egész nagyságában vigye vászonra. A Németországban hatalmas lendületet vett Luther-kultusz és az amerikaival győzelmes versenyre kelt német filmgyártás végre a folyó év elején hosszas, gondos előkészületek eredménye- képen megteremtette a nagy, világraszóló Lu- ther-filmet. Február hó 17-én, Luther halála évfordulójának előestéjén, a berlini Zoo melletti Ufa moz- góképszinház homlokzatán néhány munkás lázas sietséggel óriási betűket sorakoztatott egymás mellé. Nagy néptömeg verődött össze, arnéíy, amikorra a munkások elkészültek, ott olvasta
