Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-10-14 / 39. szám
1928. evangélikusok lapja 307. hczzé válik, másoknak pedig a támadás is könnyű. És sokszor nem is a támadót bélyegzik a békétlenség bélyegével, hanem a védekező kerül a nemzet közvéleményének vádlott székébe! Letaposott, elszegényedett, magára hagyott nemzetünk mindent elveszít, ha önmagát is elveszti. Eszméljünk való helyzetünkre s önfegyelmezéssel, a békesség és testvériség komoly átélésével emeljük önmagunkat azon komoly magaslatra, ahol jobban szeretik az emberek hazájukat, semmint amennyire gyűlölik egymást. És ha a Krisztus keresztfája egyetemes keresztyén igazságai mind elerótleniilnének s képtelenné válnának arra, hogy a krisztusi megváltás kegyelmének boldogságával összekovácsolják egy egységbe a kereszt tövében imádkozó sereget, akkor legalább lássuk meg közös édesanyánk könnytől ázott, halavány arcát s az ö kedvéért, az ö javáért, boldogságáért é; boldogulásáért temessük el a gyűlölködést s tegyük nemzeti törvénnyé a megértő szeretetet! A Nemzetközi Jóbarátság Egyházi Világszövetségének határozata az augusztus hé 24-30. Prágában tártéit konferencián. 1. Tekintettel arra, hogy az általános nyugtalanság és bizonytalanság, ahelyett, hogy csökkenne, erősbödik, úgyhogy az államok mintha visszariadnának a leszerelés problémájától, vagy' legalább is képteleneknek látszanak annak megoldására. 2. Tekintettel arra, hogy’ minden ország fegyverkezésének arra a minimumra való csökkentése, amely összeegyeztethető a nemzeti biztonsággal és közös akciók által kijelölt nemzetközi kötelezettségek végrehajtásával — ahogyan az a Paktumban is kifejezésre jut — az elérendő cél, ha egy újabb háború katasztrófáját el akarjuk kerülni. 3. Tekintettel arra, hogy az 1919. évi békeszerződések által a fegyverkezéseknek egyes államokra kirótt csökkentése és korlátozása azért történt, hogy minden államban lehetővé tétessék a fegyverkezések csökkentése, és hogy az az 55 állam, amelyek .tagjai a Népszövetségnek, ilyen formán arra kötelezték magukat, hogy a Paktum 8. cikkelyében említett feltételek mellett az általános leszerelés érdekében dolgozzanak. 4. Tekintettel arra, hogy ezek a reciprokális kötelezettségek (engagements) minden érdekelt nemzetet egy époly ünnepélyes, mint parancsoló kötelesség elé állítanak. 5. Tekintettel arra, hogy még abban az esetben is, ha a fegyverkezések korlátozása ténnyé válik, elkerülhetetlen minden eszközzel biztosítékot szerezni arról, hogy azt valósággal betartják. 6. Tekintettel arra, hogy époly szükséges lesz minden nemzetre nézve a kötelező bíráskodásnak, vagy valamely más hasonló eljárásnak egyetemes rendszerként való elfogadása, a népek között felmerülő konfliktusok elintézése végett. A Nemzetközi Jóbarátság Egyházi Világszövetségének (Alliance Universelle pour l’Ami- tié Internationale par les Églises) égisze alatt Prágában, 1928. évi augusztus havában tartott konferencia nyomatékosan felkér minden keresztyén egyházat, hogy vigyék híveik elé ezeket a megfontolásokat es emlékeztessék mindazokat az országokat, amelyek tagjai a Népszövetségnek, arra az ünnepélyes kötelezettségükre, hogy katonai erőiket csökkentsék és korlátozzák a Paktumban említett feltételek szerint és fogadjanak el egy egyetemes szervezetet, amely szé- rint a konfliktusokat békésen, a jogszolgáltatás utián s nem háborúval intéznék el. Kéri az egyházakat , használják fel befolyásukat a Népszövetségnél és illetékes kormányaiknál arra, hogy fejezzék be a leggyorsabban azokat a nemzetközi intézkedéseket, amelyek ennek a célnak az elérését lehetővé teszik. A Konferencia kérvc-kéri az egyházakat, hogy nevelő befolyásuknak és vallásos inspirációjuknak súlyát vessék latba annak az eszmének a szolgálatában, hogy a népek, a jövőben a testvéri szolidaritásnak és az egyöntetű együttműködés kölcsönös szerződéseinek kapcsaival füzetvén egybe, mondjanak le az abszolút szu- verénitás címén való uralkodásról: ismerjék el a nemzetközi kötelezettségeket. Jézus Krisztus egyházai alaptételként elfogadják közös Fejőknek az Evangéliomban lefektetett értékskáláját: »Keressétek először az Istennek Országát.« (Le Témoignage.) Kivándorlás és kivándorló-misszió. A belmisszió legtöbb ága nálunk még jóformán csak hírből ismeretes. Ilyen a kivándorlómisszió is. Igaz, hogy ennek jelentőségét a bcl- misszió hazájában, Németországban sem egyformán értékelik. Pedig ez a munka sem kisebb jelentőségű a belmisszió bármely más munkájánál, sőt ennél a munkánál az eredményességnek jóval több lehetősége nyílik, mint másutt, mert a hazájuktól bucsuzó kivándorlók különösen fogékonyak a segítő szeretet tapasztalásán át Isten Igéjének befogadására. Ennek a missziónak a munkájában hazai ev. egyházunk is ismételten részt vett már s ezért nem érdektden közelebbről is tudomást szerezni róla. Kimondott kivándorló-missZtó csupán a két nagy kikötővárosban: Hamburgban és Brémában van. Munkájuk nagy vonásokban ugyanaz, elsősorban a kikötővárosba érkezett s közvetlenül elutazás előtt álló kivándorlók lelki gondo-
