Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-10-07 / 38. szám
298. EVANGÉLIKUSOK lapja 1028. nem a legkedvezőbb intézkedésekről, nem a vegyes házasságok, reversalisok és a gyermekek vallása körüli nehézségekről, — csak rá kell mutatnom, hogy ez időszakban merült fel a református (és evangélikus egyházak egyesítésére való törekvés és kísérlet, akkor állott elő az egyház kormányzatában a világi és lelkeszi hívek helyfoglalásának kérdése, továbbá egyházunknak a hosszú küzdelmek alatt való elszegényedése és végül az iskolák hanyatlása. Mindezeknek a rendezésére a zsinattartás szüksége is felmerült. Csak a fontosabb körülményekre mutatok rá, hogy ilyképen is kitűnjön, hogy milyen óriási munkát kellett egyháznagyjainknak kifejteni, hogy írendet teremtve az egyház boldogabb jövőjét megalapozhassák. És" ezekben ai küzdelmekben, ezekben a harcokban vette ki a maga részét ócsai Balogh) Péter úgyis mint az; egyetemes egyház felügyelője, de mint annak hű fia is. A reformátusokkal tartott közös tanácskozni anyok, az 1791-ben elnöklete alatti protestáns zsinat megtartása és az egyetemes egyház ügyének rendezése óriási munkát, nagy körültekintést igényelt. Ezeknek elintézésében alakul ki Balogh Péter jelentős nagysága. Nagy munkabírással, szeretettel, jósággal, de ha kellett megfelelő határozottsággal dolgozott, intézkedett és nyerte meg hazafias és nemzeti nemes érzületével a lelkeket, sőt még szigorú intézkedései is csak kedvező érzületeket váltottak ki honfitársai, kivált pedig egyházbeli testvérei lelkében. Úgyhogy felügyelői működésének vége felé, 1818-ban bekövetkezett halálakor a nyugodt haladás, a békés fejlődést követő, biztató jövő alapjai megvoltak szilárdítva. Ebben rejlik ócsai Balogh Péter munkájának nagy jelentősége. Ezzel érdemelte ki ev. egyházunk minden hívének háláját, köszönetét. És mi itt ez ünnepélyes pillanatban is hálával emlékezünk meg az ő nagyságáról és nagyjelentőségű munkájáról. Mindezt pedig végre tudta hajtani, igaz emberi mivoltából fakadó nemes érzületével, vallásos hűsége fakasztotta szeretetéveJ, jóságával. Egykorú honfitársai is ebbeli jeles tulajdonságait emelik ki. Kazinczy mondta róla, hogy »szerencsés beszélő;... hive a jónak, mindig a jó félért beszél«. Kis János »a sopronyi evangelika gyülekezet lelkitanitója, s a Dunántúl való evangélikusok superintendense« Pesten, dec. 7-én 1818- ban tartott gyászünnepen a pesti evangélikusok templomában mondott beszédében mondja: »néhai Nagyméltóságu ótsai Balogh Péter urat azon régi nemes famíliában, amelyből származását vette, mindjárt születésénél fogva az Isteni félelem fogta pártul, az vigyázott reá tsetsemő korában, az őrizte az ifjúságot környékező veszedelmek ellen, az vezette a bölcsesség igaz útjára. Nem tsuda, ha a természettől nyert szép tehetségei oly szerencséssen kifejlődtek, és azoknak gyarapodása mindent felyül halladott, amit felőlié az ő környül állásai között a legmerészebb reménység) is Ígérhetett. Ki nem tsudálta benne az érzésnek, képze- lemnek, emlékezésnek, ítélésnek, okoskodásnak szerentsés egyenarányosságban lett tökéletesedését.« »Mindenkor fellehetett nála találni az engedelmes feleletet, mely a haragnak, felger- jedését elfordítja és azon jóbeszédet, mely jobb az ajándéknál.« Mindezen számos tulajdonságainál fogya megérezni (tudta ama mondás jelentőségét, tamely, szerint, vallásunk, egyházunk erős oszlopa a templom mellett az iskola! Ezért felügyelői minőségében nagy gondot fordított elemi, közép és lelkészképző intézeteinkre, ö volt az első, aki az iskolák fejlesztését, figyelését és működésének ellenőrzését az egyetemes egyház feladatául tűzte ki. Ebbéli törekvéseinek meg is volt a foganatja, mert iskoláink, különösen középiskoláink a »Ratio educationis« követelményeit és az üj vallási törvények engedte szábadságot megegyeztetve fejlődtek sikeresen és megálltak a versenyt más iskolákkal. De gondja volt még az iskolák tanulóinak sorsára is és különösen amidőn az akkori devafvátio akadályokat gördített az iskolák látogatása élé, nagy buzgalommal érőteremtette azokat a tetemes anyagi eszközöket, amelyek az iskola látogatását megkönnyítették, vagy lehetővé tették. Erről hálávál emlékezik meg a pozsonyi, pesti, besztercebányai és más iskolák története. De bizonyára része volt a meg ma is iskoláinkat támogató Roth-Teleki Johanna féle alapítvány létrejöttében is. Egyházunk mindennemű viszonylataiban való gondos és eredményes munkássága már életében és híveinek nagy; szeretetében, méltánylásában nyert kifejezést úgy, hogy a sziráki templomban 1818 okt. 18-án »Dicső hamvainak eltakarítása alkalmatosságával«, Kolozsvári István vanyarczi eklezsia lelki pásztora halotti ora- tiojában méltán mondhatta róla, hogy Pater evangelicorum in Hungária! De nem folytatom tovább, mert hiszen Balogh Péter nemes lelkületének megfelelően maga mondja végrendeletében, hogy »ha holtt tetemeim felett beszédet tartanak, azok ne legyenek hir, trombita, hanem a hallgatók lelki épületekre szolgáljanak.« És mi kívánságát teljesítve itt hamvainak újra való megérdemelt elhelyezésekor hálatelt szívvel tekintünk Istennek kegyelméhez és áldjuk (Balogh Péter munkáját és tisztelettel emlékezünk meg nemes életéről és igaz emberi mivoltáról. Hálánk kifejezéseként pedig megfogadjuk, hogy róla emlékezve iparkodni fogunk példáját követve, egyházunk és iskoláink javainak öregbítésén munkálkodni, amely, törekvésünkre Isten segítségét kérve áldjuk ócsai Balogh Péter emlékezetét.
