Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-10-07 / 38. szám

Ócsai Balogh Péter. — Dr. Mátfócsy-Dletz Sándor egyetemi tanár ün népi beszéde a síremlék felavatásánál, Kisbágyonban 1928. szeptember 23-án. — Igen tisztelt ünneplő gyülekezet! Bizonyos meghatottsággal üdvözlöm itt a tisztelt megjelenteket. Meghatottság fog el an­nak tudatában, hogy magyar ev. egyházunk kü­lönleges ünnepet ül ma. Ünnepet, amelyen több mint egy századdal ezelőtt elhunyt feledhetlen egyetemes felügyelőnk hamvai nyertek uj mélté elhelyezést. Már maga az a jelenség, hogy közel másfel századdal megválasztott felügyelőnek em­lékezetére gyűltünk itt öss/e, nagy jelentőségei kölcsönöz ünnepünknek. Mindég ünnep az a nap, amelyen egyházunk visszapillantva régi múlt idők történetére — azoknak, akik akkor fáradhatatlanul küzdöttek egyházunk érdekében, nemcsak érdemeit mél­tatva újabb babérral koszoruzza meg mulandé porhüvelyüket és emléküket, hanem egyúttal okulást merit munkájukból és további sikeres munkálkodásra nyer serkentést. És ezt annál nagyobb mértékben méltatjuk, minél inkább megbizonyosodunk afelől, hogy ünnepeltünk nemcsak mint ev. egyházunk felügyelője érde­melte ki a mi hálás megemlékezésünket, de mini ember is a maga teljességében kivált ember­társai köréből és valódi igaz emberként élt Isten­től nyert hivatásának. Minekünk késő utódoknak ez ünneplés egy­úttal alkalom arra is, hogy ismételve emlékünkbe idézzük ev. egyházunk múltjának küzdelmeit sikereit és az evangéliumhoz való ragaszkodás­nak hűségét. Büszkeséggel mutathatunk rá, hogy a Luther által megjelölt utón az evangélium szel­lemében a krisztusi tanítások alapján a jó Isten­be vetett bizalommal, mindég a szeretettel kap­csolatban az igazat hirdettük és ezekkel a fegy­verekkel védekeztünk a támadások ellen és küz­döttünk megmaradásunkért, szebb és jobb jö­vőnkért. És hogy ünnepeltünk munkáját életét és ev. egyházunk történetében való jelentőségét kellőkép méltathassuk, vessünk néhány pillan­tást élete folyására, hiszen egyetemes egyházunk története is csak futólagosán érinti nagyjaink élettörténetét úgy, hogy nem is csodálkozhatunk ha a ma élő nemzedék is csak kevéssé ibir róluk táj ék ozottsággal. A mi ünnepeltünk, ócsai Balogh Péter a 18. század közepén 1748, aug. 14-én született, e hegyek környezte helyen. Már fiatal korában fej­lődtek ki tehetségei úgy, hogy 21 éves korában Nógrád vm. aljegyzője, 1773-ban szolgabirája, 1783-ban alispánja és követe, majd 1788-ban septemvir lett és végül 1791-ben Torontál és 1806-ban Zólyom vm. főispánja, 1795-ben belső titkos tanácsos. Világi életének ezalatt a folyása alatt, bi­zonyára már fiatal korában érdeklődött egy háza ügyei iránt, már családi köre szellemének be­folyására is és az osgyáni, a losonci, a késmárki és a pozsonyi iskolák hatására. Ennek bizony­sága az a körülmény is, hogy már 1787-ben egy­házunk egyetemes felügyelője lesz, tehát közel negyven esztendős korában és mint ily'en egé­szen az 1818. okt. 16-án bekövetkezett haláláig törhetetlen munkaszeretettel, kötelességteljesi- tcsSH és egyháza iránt való buzgósággal mun­kálkodott. Hogy ebbeli értékét méltóképen ítél­hessük meg emlékezi tünkbe kell idéznünk hazánk és egyházunk azidöben való viszonyát. Tudvalevőleg a 18. század eleje nem sok örvendetes eseménnyel dicsekedhet. Rákóczi sza­badságharcának szomorú vége után, kettőzött súllyal nehezedett úgy hazánkra, mint egyhá­zunkra is a végzetes bécsi kormányzat. A kö­vetkező nehéz küzdelmes évek után a század közepén Mária Terézia uralkodása alatt némi könnyebbség állott elő, ami még kedvezőbbre fordult dl. József uralkodása alatt es betetóződött II. Lipót alatt, amidőn az 1790 91. országgyűlés megalkotta a XXVI. törv. cikket, amely egy­házunknak bizonyos megkötöttségek fenntartásá­val mégis csak szabadabb életet biztosított. És bogy ez megtörténhetett, egyházi nagyfáinknak és mélyebb belátásu hazánkfiainak volt köszön­hető. Ezek sorában a mi egyházi érdekeinkért szállt síkra ócsai Balogh Péter, akinek nagy része volt abban, hogy a II. József császár ren­deleté, illetőleg határozata a II. Lipót koroná­zási hitlevelébe is befoglaltatott. Az 1790-iki or­szággyűlésen Balogh Péternek nagy hévvel való többszöri felszólalása és a karok és rendek közt való buzgó és fáradhatatlan lelkes beszédeinek hatása hozta meg azután a vallásszabadság tör­vénybe iktatását. Az egyetemes egyház azonban, még azután is nagy nehézségek elé volt állítva. Nem is szólva a törvény végrehajtása során egyes közigazgatási hatóságok részéről való, Szerkesztésén: LÉBÉRT (Moson m.l Kiadóhivatal: GYÚR. ev. konvent-épület. Kiadja: I LUTHER-SZOVETSÉG. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290. ■lapította : DR. RIFFIY SÍRDOR püspök. Si*rk«axt«i4rt Utaló* NÉMETH KÁROLT «speres. Megjelenik ketonként egyszer, vasárnap. Elilizetési ir: Egész évre 6 P. 40 (HU léiéire 3 P. 20 IIIL negyedéire t P. 60 AIL Egy szint 16 Ilii Hirdetési árak megegyezés szerint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom