Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-01-15 / 3. szám
20. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. háborúval, a katonáskodással? Milyen határozott parancsai vannak Istennek úgy az Ó, minit az Ujtestámentomban, amelyek az emberölést tiltják, sőt annak az ellenkezőjét, a türelmet, a szeretetet, a megbocsátást követelik. Vájjon az az állami és társadalmi rend, amelyet keresztyénnek nevezünk, nem keresztyéntelen, nem evangéliomellenes gyakorlaton nyugszik-e? A háborúban a keresztyén körökből is hirdették a keresztyénség csődjét. Azóta nem sokat hallunk erről a csődről a keresztyénség hívei részéiről, de annál többet a keresztyénség ellenségeinek szájából. A napokban olvasom, hogy Amerikában Biblia-ellenes Társaság alakult. Röpiratai szerint ennek a Társaságnak célja Biblia-ellenes irodalom propagálása, a Biblia tanitásiánák rádió utján való cáfolása (ezek nem félnek a rádiótól), az iskolákban a Biblia tanitásának törvényileg megtiltása, Biblia-ellenes iratoknak idegen nyelvekre lefordítása és a külföldön való terjesztése (kütmisszió!) a Bibliának szállodákban, kórházakban, katonák közt, hajókon és börtönökben való terjesztésének megszüntetése, a Biblia-terjesztő társulatok munkájának kontra- karirozása. Hatalmas programm! A napokban olvastam a lipcsei tanító-egyesület egy értekezletéről tudósítást, amelynek témája »A gyermek és a vallás« volt, s amelyen az elnök már előre kijelentette, hogy ez ellen a téma ellen »természetesen« többeken már előre tiltakoztak. S a témának megbeszélése lesújtó hatással volt a tudósítóra, aki az értekezletről az Alig. Ev. Luth. Kirchenzeitungban referál. A lipcsei gyermekék sok tanítótól azt tanulják, hogy a vallás ópium, Isten a fantázia alkotása stb. Azt hiszem, ezekkel a dolgokkal és jelenségekkel szemben nem szabad nekünk arra a kényelmes álláspontra helyezkednünk, hogy úgy teszünk, mintha nem vennénk őket észre, s mintha minden a legszebb rendiben és ékesen folyna a keresztyénség körén belül. így például december 8-án az angol miniszterelnöknek Pon- sonby képviselő egy 128.770 aláírással! ellátott levelet adott át, amelyben az aláírók kijelentik, hogy mivel meggyőződésük szerint a nemzetek között felmerülő minden vitás ügyet diplomáciai tárgyalással, vagy nemzetközi döntőbíróság utján el lehet intézni, ők semmiféle kormánynak nem teljesítenek fegyveres szolgálatot. Baldwin azt felelte erre a levélre, hogy semmi sem alkalmasabb a háború felidézésére, mint az eifajta1 fogadalmak és nyilatkozatok. Hozzáteszem, hogy Angliában már a világháború alatt is voltak u. n. conscientious objectors, vagyis olyanok, akik a háborút nem találták lelkiismereti meggyőződésükkel összeegyeztethetőnek, s akiiklet kényszermunkára Ítéltek. Ki tagadhatná, hogy a társadalmi és gjalz- dasági élet kétségbevonhatatlan igazságtalanságai, s a világháború árnyékában a háború jogosultságának kérdése is a legkomolyabb kérdések elé állítják a keresztyén lelkiismeretet. Ugyanezen rovatunkban hozzuk Ihmelsnek néhány szavát, amelyekben rettenetes képét rajzolja meg a mai társadalom életének. Elkerülhető-e, hogy a keresztyénség ezen körülmények között felemelje szavát? Nem Istentől (nyert megbízatása és szent kötelessége-e, hogy a lelkiismereteket felvilágosítsa, élesítse, az evangé- liomi igazság ismeretére elvezérelje? Az Urnák prófétái néma ebek maradhatnak-e, amikor a farkasok csattogtatják fogaikat, s almikor az ellenség ragadozza Krisztus juhait? . Hogyan állunk tehát az evangéliom tanitá- sával a gazdasági, a társadalmi, az állami élet területein? Van-e ebben a tekintetben a történelmi keresztyénségnek, a történelmi keresztyén egyházaknak határozott felfogása, állásfoglalása, célkitűzése, elve? Avagy sodor bennünket az ár, és megszűntünk a világ világossága, a hegyen épült város, a föld sava leinni? Szociáldemokrácia, bolsevizmus, parlamentarizmus, diktatúra, materializmus, anarchizmus, nihilizmus — jól jegyezzük meg — a lelkiismeretnek, a lélek életének uj meg uj típusait hozzák létre. Sok csatornán keresztül szivárognak be a legkülönbözőbb tanítások az embereknek, az egyház tagjainak gondolkodásába, életfelfogásába, hitébe és átformálják őket. Hallgathat-e az egyház? És ha hallgat, nem mondta-e ki önmagára a halálos Ítéletet? Ha nincs mondani valója ezekben a kérdésekben, amelyek az emberiség tömegeit mozgatják, elég-e, ha arra hivatkozunk, hogy Krisztus országa nem ebből a világból való? Egyházunk tanítása szerint a Biblia a hitnek és az életnek zsinórmértéke. Tehát az életé is. Megszivleljük-e ezt? Van-e'olaj a keresztyénség lámpájában? S ha van, világitunk-e vele? Szomorú pillanat lesz az, amikor majd az utolsó órában futkozunk olaj után és ránkdöbben a hir, hogy a vőlegény már megérkezett! Itt, a sierra leone i rabszolga felszabaditás kapcsán legyen szabad futtában csak ennyit: A keresztyénség iránti gyanakvás és ellenszenv abból a feltevésből táplálkozik, hogy Krisztus törvényhozó volt, s hogy bizonyos merev életszabályokat állított feil; továbbá, abból az életfelfogásból, amely szerint a legjobb élet, az eszményi élet a materialista értelemben meghatározott boldogság, röviden a földi javak élvezete; végül abból az ideológiából, amely nem számol az életnek és a történelemnek egyik legfontosabb tényezőjével, az idővel, s ennek következtében elvtagadást, megalkuvást, a bűnnel való szövetkezést lát ott, ahol voltaképen nincs egyéb', mint Krisztus dicső tanításáért való türelmes munka és küzdelem a történelemben. Az Isten országának eljövetelét nem lehet siettetni. Mert az ember előrehaladásának megvannak íazon lehetőségei és törvényei, amelyekkel számolni kell. Miért nem erőszakolta Pál apostol a rabszolgaság azonnali eltörlését, amikor nyilván az a meggyőződése volt, hog|y a rabszolgaság' intézménye nem egyeztethető össze az evangéliom- mal? Azért, mert ez elvezethetett volna rabszol- az a társaság lehetne egy tiszta erkölcsű társasági,
