Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-01-15 / 3. szám

1928

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

21.

galázadásra, az akkori gazdasági életnek teljes felforgatására, de elvezethetett volna ugyanakkor a keresztyénségnek elbukására is. Az eszményt semmi sem járatja úgy le, mint az, ha az eszményt idő előtt akarjuk realizálni. Ennek az igazságnak nincs ékesszólóbb bizonyítéka, mint a kommunizmus. Sierra Leone 1890-ban lett angol protektorátus. Ha akkor azonnal kimondják a rabszolgák felszabadítását, annak végzetes következményei lettek volna. így minden zavar és felfordulás nélkül történt meg a nagy lépés, ami nemcsak a rabs/o’g^tartókn^.k, de a rabszolgáknak is javára van. Az Istennek igaz és lélekben való imádásához megkivántatik a buzgóság, a hűség, az engedelmcsseg, de végzetessé válhatik a rajongás. Tiszta látásunkat, lelkiismeretünknek józanságát, határozottságát ne zavarja, ne ingassa meg se a kcresztyénség ellenségeinek szenvedélyes támadása, se a magukat kényelembe helyező telkeknek tunyasága és közönye. De fel kell ismernünk azt is, hogy a földi életnek dolgai nem eshetnek kívül a ke- resztyénség területén, mert a Szentirás a hitnek és életnek zsinórmértéke.

•

Napilapjaink mostanában az egykével kapcsolatban ismételten foglalkoztak D. D. Inge

W. R.-nek, a londoni Szent Pál székesegyház (anglikán) diakónusának egy előadásával (nem prédikáció), amelyet november 21-én tartott Londonban az aranyművescéh csarnokában. Előadásában Inge dr. a tudománynak a vallásra gvakoroh tisztitó hatásáról beszélt. Előadásának abban a részébm, amelyben az egykével is foglalkozik, abból indul ki, hogy a tudomány nem tűrheti meg azt a dualizmust, amely szerint van egy természeti és egy természetfeletti világrend, mely két világrend egymást ugyanazon a szinten átszövi. Ezen dualizmus szerint ha egy városban kolerajárvány üt ki, egyformán tulajdonítható a megfertőzött vízvezetéknek vagy a hitetlen polgármester istenkáromlásának, és nehéz volna eldönteni, hogy mi a teendő: a csa-* tomázást hozni-e rendbe, vagy egv csodatevő bábut hordani végig az utcákon. Azt mondja, hogy talán semmi sem korrumpálta annyira a keresztyén vallást, mint az. ethikádan varázslás, amely különböző alakokban belelopódzott. A tudomány arra tanít, hogy ki mint vet, úgy arat. Istennek ép úgy meg kell fizetnünk tartozásunkat, mint az embereknek. Azután igy folytatja :

Az uj erkölcsiség meg fog tagadni minden közösséget azzal a régikeletíi mondással, hogv ahova Isten szájakat küld, oda táplálékot is küld. (Magyarban igy hallottam: ahol bárány van, ott legelő is akad.) Az istenséget nem tehetjük felelőssé felesleges gyermekek világrahozataláért, akiknek a ruházását, élelmezését azután rábízzuk az államra. A születések szabályozásának erkölcsi jellege az indoktól függ A jó polgár mindent megtesz gyermekeinek és hazájának

javára. Ha oka van azt gondolni, hogy gyermekei testileg vagy lelkileg nem lesznek épek, vagy nyilvánvaló, hogy a nemzetnek abban az osztályában, amelyhez, tartozik, népes családok számára nincsen hely, akkor kötelessége, hogv ezen tudásának megfelelően cselekedjék. Valószínűleg messze állunk még attól, hogy bármelyik kormány is büntetéssel sújtaná a nyomor- tanyákon lakókat, ha népes családok termelésével uj terheket rónak a fajra. De nem szabad felednünk, hogy a civilizáció szemétdombra való termékeinek aránytalan szaporodása révén végbemenő diszgeniícus kiválasztás uj dolog. A nyomortanyák fennmaradási százaléka csak az utolsó két nemzedék idejében lett sokkal magasabb, mint a középosztályoké, vagy a tanult kézműveseké. Ez a döntő felelet arra az op- timisztikus énre, hogy a diszgenikus szelekció mindig működött, és az emberiség mégis haladt. A mostani helyzet példátlan és az eredmény kétségtelenül végzetes lesz.

Inge doktort hazájában »the gloomy dean«- nek, vagyis komor diakónus«-nak nevezik. De kétségtelenül egyike a legismertebb, legalaposabb theológusoknak és legkedveltebb szónokoknak. Érveit, gondolatait nem kötelessége mindenkinek ismerni, ellenben el kell vámunk mindenkitől azt, hogy azokat sem el nem ferdíti, sem ki nem figurázza, hanem ha már egyszer hozzáfog, érdemileg foglalkozik velők. Ilyen komoly kérdésekben a legellenszenvesebb a nagyképűsködés és a frázis.

D. Ihmels püspök Írja a mai társadalomról az Alig. Ev. Luth. Kirchenzeitung január 6-iki számában: >Imé egy sárgaszinü ló; és aki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt«, mondja János a Je’enések könyvében. Ha eredetileg a szó testi halálra vonatkozik is, a kép a szellemi halálra is ráillik. »A pokol követi vala azt«, az Istentől való elpártolásra a pusztulás pokla következett. A bíróságok, az elmegyógyászok, a lelkipásztorok a tanúi. A nép széles rétegeiben kipusztitva a jó: Kipusztult a békesség, az emberek irigvlik, gyűlölik, halálba kergetik egymást; mennyibe számit ma egy gyilkosság? Feldúlva a családi élet; az atyát megvetik, az anyát kigűnyolják, a gyermekek a szülök ellen, a fiatalok az öregek ellen fellázadnak. Feldúlva a házasélet; sok házasságban hűtlenségben és házasságtörésben élnek, az elválásokat alig győzik szám on tartani. Arról nem beszélnek, hogy minden egyes eset mögött mennyi nyomorúság, mennyi bűn és vétek lappang. Nyilvánvaló csak annyi, hogy a nemeknek egymáshoz való egész* viszonya nagy területen romlott Már az ifjúságnál kezdődik; a fe- gyeimet és a szemérmet elássák föld alá; csak egy törvénynek, a zabolátlan kéj törvényének engedelmeskednek. A természet már nem elég a bűnhöz, természet ellen vétkeznek s egy letűnt pogányság ocsmányságait művelik. Nem