Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-05-13 / 20. szám

1926 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 155. kara, mégis csak szorosabb nexusban áll, mint a róm. kath. »Maurinum« internatus, ha mind­járt Sopronban is és nem Pécsett van elhelyezve. Mit tehetünk a fennforgó viszonyok mel­lett egyházunk érdekében és javára? Mert, hogy nem rakhatjuk tétlenül ölbe a kezünket és nem nézhetjük közönyösen a dolgok folyá­sát, az kétségtelen. Nagyon is komoly időket élünk és nagyon is komolyan kell mindegyikünk­nek is, egyhazunknak is vennie az idők jeleit, melyek lángbetükkel írják lelkünk elé a serkentő szót: Talitha kumi! »Ébredjetek!« azt kiáltják felénk mindennünen azok a mind gyakrabban elhangzó nyilatkozatok és végbemenő esemé­nyek, amelyek hazánk közügyeinek intézésében a lélekszám arányára való hivatkozással élő szó­ban ugyan a vezető primhang játszhatására való jog követelésében, de facto azonban a soló já­tékra erőteljes törekvésben csúcsosodnak ki a kathelicizmus részéről. Ha az átkos Trianon okozta legyöngültség folytán hazai evang. egyházunk erői meg is fogytak, azért nem csak múltjának dicsősége, hanem a jelenben is meglevő nélkülözhetetlen értékei és nyilvánvaló érdemei még mindig megadják néki a léthez, a benne rejlő erők sza­bad kifejthetéséhez való jogot és méltán köve­telheti, hogy jogait ne nyirbálják, létezését ne negligálják, önérzetét ne bántsák. Tettünk a múltban is, teszünk a siralmas jelenben is mi evangélikusok szeretett hazánknak olyan és annyi szolgálatot, hogy felemelt fővel állhatunk bármilyen Ítélő szék elé. Mégis csak különös dolog, hogy az Erzsé­bet tudomány egyetem székhelyén minden fa­kultásnak megvan a maga legmodernebb épü­lete, felszerelése, de a theol. fakultás még ma sem kapott otthont, még mindig zsellérségben van, hogy amióta theol. akadémiánk a pécsi egyetembe fakultásként beillesztetek, hol itt, hol ott évről-évre nem is egy, hanem több kath. intézmény létesítéséhez nehéz milliárdjai akadtak a kultuszkoimánvnak, de az evang. theol. fakultásnak saját tető alá hozásához nem volt költsége. Mintha ez nem is volna az Erzsé­bet tudományegyetemnek szerves része! Feltétlenül áll, hogy mindabban, ami Pé­csett az Erzsébet tudományegyetemből szemünk elé tárul a katholicizmus méltán láthatja a sa­ját ideáljának megtestesülését, mert bármily ün­nepélyes cselekmény történjen is, az rendszerint misével kezdődik. Hogy itt hol és miben nyilvánul meg egy állami intézmény életműködésében a törvény biztosította felekezeti egyenjogúság, paritás res­pektálása, azt ép oly nehezen lehet megállapí­tani, mint azt, hogy mit lássunk mi a pécsi egyetemben, ha abban valamennyi magyar ka- tholikus a maga egyetemét, kell, hogy. lássa. Nem is kísérlem meg a megállapítást. Nem itt e lapok hasábjain van ennek a helye. Én mindössze azt tartottam elutasithatatlan lelkiis­ineretbeli kötelességemnek, hogy a történt ese­ményre és való tényekre reámutatva lapunk ré­vén tovább adjam azt a szót, amely a pécsi egyetem mellett emelendő kath. internátus alap- kóletételi ünnepélyéről szóló hírlapi beszámoló olvasásakor telkembe nyilallott és azóta sem hallgat el és igy hangzik: Talitha leumi! Wágner Ádám ráczkozári lelkész. Jegyzetek. A népjóléti minisztérium költségvetésének parlamenti tárgyalása során Vass József minisz­ter május 2-án nagyszabású beszédet mondott. Egészségügyi szempontból szükségesnek tartja a kórházak rekonstrukcióját és uj kórházak épí­tését; igen el van hanyagolva a Felső Tisza vidéke és a Hajdúság; legjobbak az állapotok Dunántúl. Az anya- és csecsemövédelem cél­jaira gyors tempóban épületeket akar létesí­teni. Tervbe vették, hogy az ország számos pontján orvosi rendelő irodákat állítanak fel. Az egészségügy mellett a tárca másik fő ka- rakterisztikuma a szociálpolitika; az öregség és rokkantság esetére szóló javaslat még ebben az ülésszakban a Ház elé kerül; foglalkozik a mi­niszter a nyolcórás ipari munkanap kérdésével, a munkanélküliség esetére szóló biztosítással és a szegénygondozással. Nagy elismeréssel emlé­kezett meg a miniszter Scholtz Kornél egye­temi tanár, népjóléti minisztériumi államtitkár kiváló működéséről.-* A Jeruzsálemben tartott Nemzetközi Misz- sziói Konferencia legfontosabb nyilatkozata az a Keresztyén Üzenet, amelyet az utolsó határo­zatok között fogadtak el, samely igy hangzik: 'Evangéliumunk szembehelyezkedik min­den kizsákmányolással, s ezért nem tűrhetünk el semmi olyan tudatos vagy öntudatlan vágyat, amely ezt a mozgalmat arra szeretné felhasz­nálni, hogy gazdasági, politikai vagy társadalmi szolgaságba hajtson valamely népet. Vissza- utasitanánk a vallási imperializmusnak minden tünetét, amely hitet és szertartást azzal a cél­zattal kivárnia másokra kiterjeszteni, hogy a lelkeket azoknak állítólagos érdekében kezelje. Nem kívánjuk másokra rögzíteni a Nyugati Egy­ház egyházi hagyományait, hanem a fiatalabb Egyházaknak rendelkezésére óhajtjuk állítani kollektiv történelmi tapasztalunkat. Hő kíván­ságunk az is, hogy a fiatalabb Egyházak az Evangéliumot a saját géniuszuk által és nem­zeti örökségüknek megfelelő formák által jut­tassák kifejezésre. Hiszünk a krisztusi világban. Ennél nem ismerünk jobbat és ennél keveseb­bel nem érjük be. Nem azért megyünk a nem­keresztyén nemzetekhez, mert rosszabbak, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom