Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-05-13 / 20. szám
156. EVANOÉLIKÜSOK LAPJA 1928. mi, vagy mintha csupán azok nyomorognának!, hanem mert ők is a világhoz tartoznak! és velünk egyező emberi nyomorúság részesei«. Ez az üzenet a modern külmissziói munka középponti célját olyan szabatosan állapítja meg, hogy ebből a szempontból történelmi dokumentumnak vehető. * A jeruzsálemi konferencia megállapodásai nemsokára könyv alakban megjelennek. Remélem, hogy akkor még visszatérhetek a tárgyra. Most még csak egyet jegyzek ide. Az egyik bizottság feladata volt az »Élő, bennszülött Egyház Titkának« feltárása. A téma tárgyalásakor mindenki önkormányzatról és önfenntartásról beszélt. Egy német professzor, Heim, szólt azután a tárgyhoz. Heim tanár szerint az ön- kormányzat és az önfenntartás nem lényeges ismertető jelei az élő bennszülött egyháznak. Hogy valamely egyház elég érett-e arra, hogy bennszülött egyházzá legyen, annak a titka az, hogy az illető Egyház képes-e missziói munkát teljesíteni abban az országban, amelyhez tartozik. Azt hiszem, hogy Heim professzornak ez a tétele annyira az elevenbe vág és annyira helytálló, hogy minden egyházra alkalmazható, amikor azt kell eldönteni, hogy élő-e, vagy nem. Ha valamely egyház abban az országban, amelyhez tartozik, nem képes missziói munkát teljesíteni, ha nem járul hozzá ahhoz, hogy a nemzetbe lelket öntsön és azt inspirálja, akikor nem él. * Az Evangélikus Népiskola májusi számában Somogyi Béla Vegyünk részt a III. Egyetemes Tanügyi Kongresszuson! cimü cikkében érdekes javaslatot tesz a részvétel anyagi oldalának elintézésére. Azt indítványozza, hogy az idén maradjanak el az egyházmegyei gyűlések is. Az egyházi főhatóság járuljon ehhez hozzá és a maga megfelelő intézkedésével tegye lehetővé, hogy az egyházközségek az elmaradó két gyűlésnek felszabaduló napidiját és átlagos útiköltségét a kongresszuson résztvevő tanítóságnak rendelkezésére bocsáthassák. Ez az intézkedés az egész egyetemes egyházra kiterjedően egységesen történjék. Ez a megoldás annyiban tetszetős, mert a gyülekezetekre nézve külön megterhelést nem jelent. Egy,veszedelmet azonban rejt magában. Azt, hogy az egyetemes tanügyi kongresszus kedvéért elmaradnak a tanítóság egyházi jellegű gyűlései. II filippibeliekhez irt levél. 3, 12. A hit által való igazságot nem az különbözteti meg a törvény által való igazságtól, hogy azok, akik a törvény alatt vannak, munkálkodnak, azok pedig:, akik a hit által való igazságban vannak, henyélnek. Nem úgy áll a dolog, hogy a törvény sarkantyú, amely előre hajt, a hit pedig puha vánkos, amelyre lehajtjuk fejünket. Sőt ellenkezőleg. A Krisztusban való hit sokkal ellenállhatatlanabb ösztönzés, mint a törvény parancsszava. Ugyanis a törvény betűje állandó valami; a törvény parancsát ma ép úgy megtalálhatom, mint tegnap, vagy holnap. Ha ma kibújok követelményei alól, gondolhatom magamban: ráérek« holnap is megcselekedni, pótolni azt, amit ma elmulasztottam; esetleg még ráadást is adok. Egészen más természetű a Jézus Krisztusban való hit által megtalált igazság. Mert ez a hit nem holt betűhöz, hanem élő személyhez köt bennünket. Ennék a hitnek erejét élénken szemlélteti az apostol, amikor azt írja, hogy őt a Krisztus Jézus megragadta. Nemcsak megragadta, hanem markában is tartja; nem ereszti el. És most lépést kell tartania Krisztussal. Már pedig, aki Vele lépést akar tartani, annak futólépésben kell menni. Mert a király dolga mindig sietős. A kötelességteljesités, a munkálkodás itt nem egy rajtunk kívül álló betü-törvény követeléseiből és fenyegetéseiből, kecsegtetóseiből és ígéreteiből nyer komolyságot és súlyt. A hit által belejutunk Jézus életfolyamának sodrába és az ragad bennünket magával. Egy élő személynek közösségében élünk; megállás nincs. Amint Jézus azt mondta: Az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom; úgy azok is, akiket megragadott, munkálkodnak, aimig nappal van. A hitnek a területén a cél és a befejezettség is más alakot ölt. A törvény követése és betöltése az életet elaprózza, a tökéletességre való komoly igyekezet arra ösztönöz, hogy mindig jobban belemélyedjünk a részletekbe, az aprólékosságokba, amig a fáktól nem látjuk meg az erdőt; megadjuk a dézsmát még a köményről is, de megfeledkezünk a szeretet- ről, ami pedig a törvénynek is summája. A törvény egészen belefon bennünket a földi élet gondjaiba, aprólékos teendőibe és szétforgácsolja erőnket, életeszményünket. Teszi ezt a - nélkül, hogy életünket egy személyi középpontban tudná összefogni. A Krisztusban való hitben folytatott élet alapjában más természetű. Itt nem a törvény parancsának rideg és merev kényszere áll vélünk szemben követőleg és kérlelhetetlenül. Itt nem lehet soha azt mondani, hogy a parancsnak engedelmeskedtem, a törvényt betöltöttem, célomat elértem, a tökéletességre eljutottam. Az apostollal nem az alázatosság mondatja, hogy még nem érte el a célt és még nem tökéletes. Mert a hit személyiséggel kapcsol bennünket össze és az a személyiség, mint elpusztíthatatlan élet, megállást nem ismer. A tökéletesség és a célhozjutás itt csak a Krisztussal való teljes egybeolvadás, egyesülés által valósulhat meg. Ez pedig a földi életben lehetetlen. S hogy a hitben folytatott élet mégis tömör, koncentrált és intenzív, az onnan van,
