Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-05-06 / 19. szám
«JL‘ ' • evans- hivatal 19. szám. Szerkesztőség: LÉBÉNT (Moson n.) Kiadóhivatal: GYŐR. ev. konvenl-épület. Kiadja: fi LUTHER-SZÖVETSÉG. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1290. ■lapította : OR. RIFFIY SÍNDOR püspök. SttrkNiMiéri ict«l6* NÉMETH KÁROLY «speres. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Előfizetési ér: Egész évre 6 P. 40 nil., félévre 3 P. 20 (HL negyedérre 1 P. 60Ilii, Egy szám 16 Ilii Hirdetési árak megegyezés szerint. Csak ezzel a feltétellel... „Jobb nektek, hogy én elmenjek. Mert, ha einem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló. Ha pedig elmegjek, elküldöm azt ti hozzátok.u Ján. 16, 7. Magukra akarja hagyni a pásztor a juhokat, a mester a tanítványokat, az ur a szolgákat, a vezér a követőket. Akarja. »Én leteszem az életemet. Senki sein veszi azt el éntólem, hanem én leteszem azt magamtól«. És a/t tanítja, hogy halálával, távozásával is tanítványainak javát munkálja. Elköltözése azoknak válik javára, akik pedig most is értelmetlenül állnak tanításával szemben, s úgy érzik, hogy a Mester távozása nekik siralmas veszteség. Meg lehet-e érteni, hogy az árváknak javukra válik, ha elvétetik tőlük a szülő? Íme Jézus megmondja azt is, hogy miért kell őneki elmenni, s miért jobb ez igyt Azért, mert csak ezzel a feltétellel jön el á Vigasztaló Szentlélek. A Paraklétosz, akinek neve azt jelenti, hogy ó lesz Jézus Krisztusnak képviselője a szivekben, az anyaszentegyházban, a világban. A Paraklétosz megfeddi a világot, el vezérel minden igazságra, megjelenti a bekövetkezendóket, di- csőtiti a Krisztust, azt adja, amit Krisztus ád néki. A feltámadott Üdvözítő mennybemenetelekor azt mondta a tanítványoknak: »Ime én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!. A világ végezetéig való jelenléte a világban feltételhez volt kötve. Meg kellett halnia, el kellett mennie. A test szerint való Krisztusnak el kellett költözni, hogy szellemi jelenléte véget ne érjen. »Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek«. Pál apostol, Krisztus haláláról és feltámadásáról szólva hozzáteszi: »Ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük«. Ugyancsak Pál apostol írja, hogy az utolsó Ádáin megelevenítő szellemmé lett. Akármilyen nagy tudományos eredményekkel jártak is azok a kutatások, amelyek Jézus földi életét tartották mindenek felett szem előtt, és bármennyire hangsúlyozták azt, hogy a történelmi igazságot akarják kihámozni, a történelmi Jézus nem érthető és nem értethető meg az ö pusztán földi életéből. Jézus Krisztus mint megelevenítő szellem kívánja meg az övéinek hódalatát és imádatát. Térhez és időhöz rögzítve süzletése, élete, szenvedése, halála nem biztosítja a keresztyénségnek azt az abszolút érvényt és értéket, amely a Krisztus, mint megelevenítő szellem által elrabolhatlan tulajdona. Amikor valljuk, hogy a hit által üdvözölünk, ez mindig egyúttal vallástétel amellett is, hogy boldogoknak tudjuk azokat, akik nem látnak és mégis Krisztusba, a megelevenítő szellembe vetik reménységüket. Jézus Krisztus földi élete bármilyen tökéletes, szent, tiszta és ártatlan volt is, önmagában nem jelentené a világ megváltás munkájának elvégzését, amint ezt az egyház is tanítja, amikor Jézusról azt vallja, hogy isten-ember volt, ami nyilván többet jelent, mint az ember a legmagasabb hatványon. Vagyis a -történelmi Jézus« nem szorítható bele'az ember történelmi életének kategóriáiba, s minden ilyen irányú törekvés meghamisítja az ő alakját. Az a Krisztus, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, aki hatalmas volt cselekedetben és beszédben, akit a zsidók megöltek, örök fun- damentoma marad egyházának itt és az örök dicsőségben. De ez nem úgy értendő, hogy Jézusnak Keresztelő János által való megke- resztelése és nyilvános fellépése kezdi meg az uj emberiséget, az uj teremtést. Az uj kezdet az, hogy az Ige testté lett és lakozott közöttünk. Amint Jakab apostol írja a mai vasárnapra rendelt epistolában: »Istennek akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünké.
